Ma egy éve, hogy elindultam az ÚTra. Akkor úgy éreztem, hogy az életem fájdalmai kerültek túlsúlyba...
Ma - visszatekintve - úgy érzem, valamiért kellett, hogy az élet megpróbáljon.
Vissza kell tekintenem:
Sokat kaptam az ÚTtól: szeretetet és szerelmet, barátságot és álságos barátságtól való megszabadulást, bizalmat és önbizalmat, lebecsülést és megbecsülést (helyenként önbecsülést is!)...a megújulás lehetőségét.
Tisztán láthatom a valós értékeket, és könnyedén engedhettem el a talmit. Már nem vagyok egyedül!
...és a Camino ismét vár...
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. ápr. 14.
2011. ápr. 7.
Előttem...mögöttem
Régen jelentkeztem...nem mintha nem lett volna témám, sokkal inkább a maximális leterheltség okán szüneteltettem a blogírást. Zajlik az élet a munkámban (átszervezés...brrrr), emellett az elmúlt hetet Angliában töltöttem...lehet másként élni! Szeretném megélni, hogy délután négykor a fittségem karbantartása legyen a legfontosabb dolgom... (és még az sem lenne feltétel, hogy a Hyde vagy a St. James parkban tegyem ezt).
Tegnap meglátogattam fiamékat. Mindig léleksimogató érzés látni, ahogy - az egykori pelenkás csecsemő - komoly családapaként éli életét párjával és CSODÁLATOS kislányával. A "nagyszülői szeretet" hosszú időn keresztül értelmezhetetlen volt számomra. Nincs napi kötődés - mitől a rajongás? Ma már tudom, és azóta így van ez, amióta elém álltak, és bejelentették a kis utód érkezését, ez valami hatalmas érzés: szembesülés az utódlással. Ő azért jön (és jöhet) a világra, mert egykor Te életet adtál valakinek... Az ÉLET csodálatos. Csakúgy, mint az unokám, akit Mirának hívnak, és a neve Csodálatost jelent.
Holnap szüleimhez megyek...ugyanolyan léleksimogató érzés Velük találkozni, mint amilyen Fiamékkal...
Mögöttem is vannak fontos emberek, és előttem is. Nem kérdés számomra, hogy miért érdemes...
.
.
.
Sok pozitív és negatív dolog történt velem, amióta Fisterrából hazaindultam. A jó dolgokkal nincs bajunk, a rosszakat el kell tudnunk rendezni magunkban.
Amellett, hogy elváltam, egy (fontosnak gondolt) barátságról is ki kellett mondanom, hogy igaztalan talajon áll.
Előttem és mögöttem is haladnak az ÉLET útján - én boldogan megyek köztük!
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Tegnap meglátogattam fiamékat. Mindig léleksimogató érzés látni, ahogy - az egykori pelenkás csecsemő - komoly családapaként éli életét párjával és CSODÁLATOS kislányával. A "nagyszülői szeretet" hosszú időn keresztül értelmezhetetlen volt számomra. Nincs napi kötődés - mitől a rajongás? Ma már tudom, és azóta így van ez, amióta elém álltak, és bejelentették a kis utód érkezését, ez valami hatalmas érzés: szembesülés az utódlással. Ő azért jön (és jöhet) a világra, mert egykor Te életet adtál valakinek... Az ÉLET csodálatos. Csakúgy, mint az unokám, akit Mirának hívnak, és a neve Csodálatost jelent.
Holnap szüleimhez megyek...ugyanolyan léleksimogató érzés Velük találkozni, mint amilyen Fiamékkal...
Mögöttem is vannak fontos emberek, és előttem is. Nem kérdés számomra, hogy miért érdemes...
.
.
.
Sok pozitív és negatív dolog történt velem, amióta Fisterrából hazaindultam. A jó dolgokkal nincs bajunk, a rosszakat el kell tudnunk rendezni magunkban.
Amellett, hogy elváltam, egy (fontosnak gondolt) barátságról is ki kellett mondanom, hogy igaztalan talajon áll.
Előttem és mögöttem is haladnak az ÉLET útján - én boldogan megyek köztük!
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)