Camino blog - hogyan tovább?

Szép lassan sikerült visszarázódnom a napi létbe. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanaz vagyok, aki útrakelt 2010. április 14-én.

Tudom, hogy megváltoztam. Ez az út nem múlik el senkiben nyomtalanul. Sok élményem van, sok érzés - amiről menetközben nem tudtam eldönteni, hogy csak múló, vagy maradandó  - véglegesen befolyásolja gondolkodásomat, és ezen keresztül az életemet. Sok, meghatározó változás részese vagyok, de határozottan tudom a helyem és tudatosan tervezem a jövőmet.

A 800 km alatt valamivel tökéletesen tisztában lettem: erős akaratom van, lelki hátterem stabil, fizikailag erős vagyok. A szunnyadó hit erőre kapott. Már nem válaszolnék az esetleges hitbéli kérdésre azzal a sztereotípiával, hogy " a magam módján". Hiszek és jó hinni. Nevezd bárminek vagy bárkinek a hit tárgyát vagy személyét...ha hiszel, akkor ugyanazt gondoljuk. És még egy érzés: vállalni, hogy hiszek! Nekem természetessé vált. Így jó!

Elkezdtem összegezni (statisztikailag is) az utat. A fotók feliratozását is szép lassan elkezdtem. Valamiféle nagy útzáró (remélem, hogy nem blogzáró) postot tervezek, kis türelmet kérek.

Megyek-e még a Caminora? Ma egyértelműen úgy érzem, hogy nem!  Ennek egyetlen oka van: ez az út nekem akkora élményt jelentett, hogy sem egy másik út zarándoklásával, sem ugyanezen út ismételt végigjárásával nem szeretném befolyásolni ezt a felülmúlhatatlan érzést.

Hogyan tovább? Sokmindenen gondolkodom, de valami már fixen megragadt bennem: van egy út, a  Mátraverebélyt Máriacellel összekötő 760 kilométeres Via Margaritarum. Ez a Gyöngyök Útja.

A jelzése:

Az út pedig itt látható (klikk a nagyobb képért):

A honlap elérhetősége: http://viamargaritarum.info/

Akár még azt is el tudom képzelni, hogy a következő évben Veletek közösen vágjunk neki  (egy-kettő vagy három ütemben) a távnak.

Készítem az összegzést, de előzetesen Józsefnek a kalapomról: a Decathlonban vettem, angol impregnált lovaglókalap. Nagyon jó volt napon, esőben. Szeretem és örömmel tekintek rá a szobámban...tudom, hogy mindig segített.

Buen Camino az úton levőknek!

Képek közzététele

Többször nekifutottam a képek szelektálásának, de nagyon nem tudtam dönteni, hogy melyik kép kihagyásával csökkentsem a mennyiséget, ezért összesen 200 db körüli képet sikerült csak kihagynom.
Így viszont a legegyszerűbb eljárásnak az tűnik, ha a megmaradt képeket felteszem albumba, ki-ki nézegesse kedvére.

Az elérhetősége a számláló feletti linkre kattintva aktivizálódik.

Az Út végén 

Túlélés

Megérkeztem és túléltem az első munkanapot. Most rendezem az elkészített fotókat, remélem rövidesen fel tudom tenni, és láthatóvá válik amit eddig csak írásban próbáltam meg szemléltetni. Sok képet készítettem, a feldolgozás formáját még nem sikerült teljesen kitalálnom, de remélem, hogy a hossszú hétvége elég lesz a megalkotásra.

Majd' 9 kg-ot fogytam. Ma szinte mindenki rámcsodálkozott. Pedig ettem rendesen - na ja a zsírégető programok netovábbja az El Camino.

És most kívánok sok erőt Katalinnak, aki holnap kezdi a Pireneusok meghódítását.

Újra itthon

Hajnali 2:39. Itthon a saját gépemen jelentkezem be (az imént ékezet nélkül írtam - újra meg kell szoknom). Jánosékkal jöttem az Óbaroki pihenőig, és Csabáék jöttek értem. Köszönöm ezúton is...

A bal fülem teljesen eldugult a mallorcai leszálláskor. Most csak reménykedem, hogy reggelre nyoma sem marad. A fürdővizem folyik, 32 nap után először nyúlhatok el a kádban. Zoltán kollégám kiváló barackja volt az első, amit itthon "magamhoz vettem". Mióta elmentem, nem ittam tömény alkoholt. Bor vagy sör, e kettő jöhetett szóba. Most jól esik a pálinka. Oldja a bennem levő feszültséget (milyen feszültség? - hallom - egy hónapig sétáltál!) Igen, egy hónapig mentem Spanyolország híres zarándokútján. Minden éjjel máshol aludtam, minden nap más távolságokat tettem meg...és minden nappal más lettem. Minden nappal új barátaim lettek, akik ugyanazt tapasztalták és élték meg: sokkal szerényebben, sokkal több empátiával...egymásra vagyunk utalva.

Valami újra indult, ami egykor megszakadt. Valamit másként látok, ugyanúgy, mint ahogy egykor már megpróbált tanítani nekünk, akinek gondjaira bíztak szüleink.

Voltam majd ezeréves spanyol templomban, ahol magyarul olvashattam fel az aznapra rendelt szentíras egy részét...

És áldoztam negyven év után a santiagoi katedrálisban!

Buen Camino minden úton levőnek!
Mától tudom, hogy mindig valaki úton van - talán ott, ahol én is szenvedtem kicsit...

Fisterra

Szoval vegervenyesen vege. Ma delelott buszra ultem es 100 km utazas (!) utan leszalltam Fisterraban. Azert a busz rendesen tele volt ismerosokkel! Tegnap este elert a natha, meg Monte Do Gozoban a nemet szobatarsak amikor ejszaka unneplesbol megjottek, kinyitottak az ablakot (na, ja a tinto melegit). En olyan szerencsetlen agyon aludtam, hogy a legaramlat utvonalaba kerultem. Hajnalban arra ebredtem, hogy nagyon fazom, de ezek szerint mar keso volt. Most hapcikiraly vagyok. Delelott gyorsan kerestem egy szallast (az utolsot), es elindultam felfedezoutra.
Csak felsofokban tudok beszelni. Az idojaras fantasztikus (hallom otthon is, csak ellenkezo elojellel), es a latvany szinte festendo. Hat igen, nem veletlenul mondjak, hogy ezt nem szabad kihagyni. Felmentem a kilatohoz, ami kb 4 km-es konnyu tura volt, es rengeteget fotoztam. Harom orakor ertem le a partra, ahol az egyik etterem teraszan ettem egy menut: salatat es tengeri herkentyus paellat...Finom volt a sor is hozza.

Megszaradtak a ruhak is, igy holnap nem kell "illatmintaval" a hatam mogott utazni. Megyunk vissza a kulturletbe...

Holnap reggel indulas vissza Santiagoba, majd ki a repuloterre, es Palma de Mallorca erintesevel ejjel erkezes Becs repuloterere.

Harmincket napot terveztem be az utra, ebbol harmincat gondoltam gyalogolni, a ketto tartaleknap volt betegseg, vagy barmi mas esetere. Eddig mindent sikerult tartani. Harminc nap volt az ut, sikerult Fisterrat is latni...remelem, hogy a hazautazas is rendben fog lezajlani.

Buen Camino az uton levoknek.

Santiago de Compostela

Megerkeztem. Reggel 8 elott erkeztem a varosba, amely meg szinte nem is ebredezett. Csak nehany zarandok kopogtatta botjait. Alapjaban veve tegnap meg "belefert" volna, hogy tovabbjojjek Monte de Gozobol. Nem igy akartam megerkezni. Elo akartam kesziteni a lelkemet a talalkozasra. Ennek nagyon jo alaphangjat adta, hogy tegnap keso delutan osszefutottam a lengyel holgyekkel. Oket akkor veszitettem el, amikor betegen kifekudtem egy napra. Ugy gondoltam, hogy mar nem talalkozom veluk. Hatalmas orom es nyakbaborulas volt a talalkozas oromere. Az este nagyon nehezen aludtam el. Hiaba mentem hatalmas tavot (kb. 35 km), egyszeruen nem ereztem magam almosnak. A mai nap, Finisterra es a hazautazas kavarogtak a fejemben.
Tegnap rengetegen mozogtak az utolso szakaszon - kifejezett helyi "kistaskas" tulsuly volt a zarandokok kozott. Delelott nem is lehetett oket elkerulni, mignem egy Barban - ahol en is megettem egy bocadillot - lemaradtak. Ugy tunik, hogy max 15 km-ig mennek, mint a felhuzosjatek, aztan kaja utan kesz. Keso este talalkoztam nemelyik csapattal a szallason.
Ez igy volt jo, mert a "huzos" delutant zomeben egyedul tehettem meg. Eredetileg ugy terveztem, hogy a leheto legkozelebb jovok Santiagohoz, hogy reggel idoben erkezzem, mivel a szentev es a hetvege miatt nagyon nagy tomeg varhato. Nos jol ki van ez talalva, az utolso 20 km-en csak ez az egy szallas van. igy ezt "valasztottam".

Tehat reggel idoben erkeztem, a katedralis elotti teren meg kevesen voltak, de azon kevesek szemeben is ott csillogott a konny. En sem tagadom - kimondhatatlan erzes volt. Az elmult 30 nap orome, fajdalma, gyotrelme es minden atelt erzelme vegigment a gondolataimon...es az, hogy masfel evvel az elhatarozas utan itt vagyok...a vegere ertem.

A megnyugvas utan megkerdeztem a posztos rendort, hogy hol adjak ki a Compostellat. Ez az az oklevel, mely hivatalosan igazolja, hogy megtetted a zarandokutat. Elmagyarazta, es elindultam a szekesegyhaz mogotti kis mellekutcaba. Ki allt a sor elejen ? Marco a venezuelai! Lefogyva, faradtan (szerintem valamennyien igy nezunk ki), de hatartalan orommel lapogattuk egymas vallat. Aztan a nap folyaman sorban jottek a volt utitarsak. Nem tudok maskent fogalmazni: felemelo erzes, ahogy ujra talalkozol azzal a spanyollal, aki 200 km-el ezelott kisegitett reggel a kezmososzappannal, vagy azzal az olasszal aki a szakado esoben lefotozott a galiciai hatarjelzonel es igy tovabb... Nem ertjuk egymas szavat, de olyan melegseg jon at, ami, ha nagy szavakat hasznalhatok, biztato arra nezve, hogy nincs veszve minden - az emberek nem kozombosek egymas irant.

A katedralis kozeleben sikerult szallast berelnem - ma egyedul alszom egy szobaban. Ezt a luxust engedem meg magamnak az elmult 30 napert. Gyorsan lepakoltam a holmimat. es furcsa erzessel, hogy nem huzza semmi a hatamat, elindultam korulnezni. Elkezdtek zugni a harangok. Ez nem egyszeru harangozas, ennek valamilyen dallama van, es a szuk utcak visszhangzasaban egeszen kulonlegesse valik. Magam is bealltam a sorba, mely a katedralis elott allt. Szep lassan haladtunk elore, majd amikor beertunk konstataltam, hogy elkezdodott a mise. Persze, vasarnap van, igy nem, vagy nemcsak a deli zarandokmise van. Ugy rendeztek fiatal kispapok a dolgokat, hogy aki csak az epuletre kivancsi, egy utvonalon bejarhassa, mig aki a misere marad, az valahol talaljon egy helyet. En megalltam az egyik oszlop mellett. Vegighallgattam a miset, es a zarandoklatom vegso allomasakent aldoztam a santiagoi katedralisban.Veglegesen megerkeztem.

A szertartas utan kiderult, hogy mit jelent a tomeg az itteni leptekekben. A katedralis korul harmas-negyes sorok allnak tobb szaz meter hosszan, hogy bejussanak. Szerencsem volt, igy most az ebed utan nyugodtan ismerkedhetek a varossal.

A fohaszrol

A mise alatt fohaszkodtam mindazokert, akik rokonkent, baratkent, ismeroskent es ismeretlenkent oly sokat segitettek abban, hogy eleg erom legyen.

...es fohaszkodtam azokert is, akiktol mindez termeszetes lehetett volna, de nem voltak velem.

Katinak es mindenkinek aki jon

A fizikai ero fontos, atsegit az elso napok megterhelesen - azutan ugyis megszokja a test.
Ha olyan tarsakat viszel magaddal a szivedben es gondolataidban, akikert kepes vagy "barmit megtenni", mar nagy baj nem erhet.
Ha kozben olyan biztatast kapsz, mint amiben nekem volt szerencsem, legyozheted a nehezsegeket, es biztosan sikerulni fog. (Nem csak a blogra gondolok, de pl. egy jokor jott SMS szarnyakat ad...)

Buen Camino!

Arzua

Reggel 7 ota valtozo intenzitassal esik az eso. Tegnap nagyon faztam, a mosott ruhak sem szaradtak meg. Igy aztan kinek-kinek az elkepzelesere bizom a tisztacsere megvalositasi lehetoseget...
Na, tobbek kozott ezert sem szeretem az esot, raadasul a homerseklet az eso miatt mara enyhult, ez ismet arra jo, hogy kivul-belul vizes legyel. Amikor megalltam reggelizni, rutinosan az also poloig levetkoztem. Igy legalabb az elso borzongato erzesek utan mar elviselhetobb a vizes ruha. Amikor elindultam, es vettem fel az anorakot az ujjan kondenzviz csorgott ki. A "lelegzo" anyagok ugy vannak kitalalva (ha jol tudom), hogy kivulrol a csapadek tul nagy meretu ahhoz, hogy atmenjen a szovetracson, de belulrol a vizpara ki tud jutni. Viszont, ha kivulrol a folyamatosan permetezo esocseppek elzarjak az utat, az az egy-ket liter folyadek bizony csapdaba kerul.

A tegnapi szallasomrol es az esterol. Azt hiszem, hogy igy jobb, hogy a klasszikus nagyszallasokat mar elkerulom. Arra menjenek a fehercipos kistaskasok. Az elmult ket napban es a maiban is maganszallason szalltam meg - 5 Euroval tobb a szallas, de legalabb elviselheto. Nem szeretnem a veget illuziorombolo elmenyekkel tetezni. Legfeljebb az utolso ejszaka lehet ilyen.
Tegnap este egy kellemes kis falusi fogadoban voltam. A szoba hatagyas volt, amikor megerkeztem ketten voltak meg csak. Hazasparra gondoltam, mivel egy also es felso agy volt elfoglalva. Altalaban az ember also agyra hajt, konnyebb pakolni a reggeli indulaskor. Aztan megismertem a szobatarsakat: ket nemet fiatalember szemelyeben.
Jott meg egy nemet hazaspar, es teljes volt a letszam. Volt meg nehany hasonlo szobaja a tulajnak, azok is lassan megteltek. Este sajatos zarandokmenure lehetett befizetni: 10 Eur volt, viszont annyit ehettunk, amennyit akartunk. A menu: valamilyen helyi zoldseges, tesztas es rizses leves, sulthus tonhalas mediterran salataval (nem rossz igy), desszertnek en sajtot gyumolcssajttal valasztottam. Ez egy feta-szeru, de nem sos sajt volt: nagyon erdekes es finom parositas. Es persze tinto.
A tulaj nagyon eredeti figura: alacsony, nagy szakallas es nagyon jol kommunikal. A spanyolon kivul franciaul es angolul beszel, az ettermeben operareszletektol a regi spanyol nepzenen at Edit Piafig terjedt a repertoar. Kifejezetten jo volt ott ulni, es vacsora utan beszelgetni. Ja es persze befutott a kandalloba is...

A beszelgetesekrol

Sokan azert felnek elindulni, mert kevesnek tartjak a nyelvtudasukat ahhoz, hogy egyutt tudjanak lenni a zarandoktarsakkal. Az en angol tudasom meglehetosen passziv. Ez annyit jelent, hogy felnott fejjel tanultam, de a kurzus befejezese utan ugy alakult az eletem, hogy hosszu idon keresztul nem volt szuksegem a napi hasznalatra. Igy aztan szepen "besult" az internetes olvasasba. Amikor elkezdtem az utat, a legegyszerubb kifejezesek sem jutottak eszembe. Ma az itteni kommunikaciohoz szukseges dolgok mar nem nagyon okoznak gondot, raadasul a valoban kommunikalni szandekozok minden segitseget megadnak a megerteshez. A tegnap este nagyon jol illusztralta ezt. A fogados, akit eredeti modon Michelangellonak hivnak, mindenkivel megprobalt az altala ertett nyelven beszelni. Igenam, de csak egy spanyol ult az asztalnal, a tobbiek nem nagyon beszeltek ezt a nyelvet. Michelangello nemzetkozi szavakat hasznalva - nemi pantomimet is bevetve - meselt a spanyolok impulzivitasarol, hogy mindenki ertette, hogy mirol van szo.
Persze vannak olyanok, akik nem segitenek a megertesben - de ez nem szamottevo.
Alljon itt egy rovid sztori, hogy mennyire bele tudunk melegedni a kommunikacioba:
Az este az asztalnal egy spanyol, hat nemet, egy kanadai es ket belga ult velem egyutt. Mindenrol folyt a szo - tobb nyelv felhasznalasaval, amikor is nemet szomszedom megkerdezte a kanadai ferfit: Do You speak English and French? Si! hangzott spanyolul a valasz (mivel kozben Michelangello spanyolul tartott valami humoros meset...)
Na hatalmas ossznemzetkozi "rohoges" tort ki.

Ha Isten segit, vasarnap ezt az utamat is befejezem...

Portomarin

Bevallom ferfiasan tegnap este a szallo elotereben levo gepen probaltam blogolni...na ezert lett olyan amilyen. A gep egy torony (mint egy parkoloora), eleallva(!) lehet irni, mikozben ki-be jar a jonep. Na ez lett belole...

Tegnap este megtapasztalhattam az utolso 100 minden "pozitiv" elmenyet. A szobaban, ahol helyet kaptam, egy francian es harom olaszon kivul csak spanyolok voltak. Este fel kilenkor mp4-el rogzitettem a szobaban tapasztalt hangzavart. A spanyolok kb 1,5-szor gyorsabban beszelnek, mint mi, emellett szinte folyamatos kozlesvagyuk van... Este a fulembe tettem a fulhallgatot, es az elmult evi logisztikabuli zenejet feltekerve probaltam elnyomni a hangzavart. 11 korol csend volt korulottem, igy lekapcsoltam, es elaludtam.
Altalaban a zarandokszallasokon reggel 6 korul indul az elet, fel hetkor szokott villanykapcsolas lenni. Aki hamarabb indul, megprobal nagyon diszkreten keszulodni a sotetben.
Ma "reggel" ot negyvenkor(!), egy spanyol, mintha az iment hagyta volna abba, folyamatos dumaba kezdett, majd kapcsolodott a tobbi is. Villany fel! Ketsegbeesve kerestem meg a szemuvegemet, megneztem az idot, es rajottem, hogy ezek ott folytatjak, ahol tegnap abbahagytak. Na, gondoltam, az en tempomhoz tokeletesen jo a 6:40 addig legalabb kiurul a szoba. Nehany perc mulva furcsa - az elmult idoszakban nem tapasztalt dologra ebredtem: illat, nem szag. Kinyitottam a szemem, es a mellettem levo felso agyas spanyol lany alapozot kent fel.

Csaba! Mar nem csak a tintot adjak kulon penzert Santiagoban...mar sminkelnek is az uton...mive lesz a vilag?


A mai ut "oromgyaloglas" volt. Minden tekintetben konnyen es jol erzem magam.


Beszelnem kell Rola, hat megteszem. A Cruz De Ferro ota lelkem, szivem, emlekeim mind-mind uj viszonyba kerultek. Tegnapelott megneztem az elhozott filmeket. Maskent latom...mashol van.



Kapcsolatok

Sokan sokfelet mondanak  arrol, hogy erre az utra mikent jo eljonni.
Egyedul, tarsasaggal esetleg feleseggel vagy partnerrel. Elozetesen en is osztottam azt a velemenyt, hogy partnerrel tul nagy kihivas, mivel nem ugyanaz a tempo, nem ugyanaz az elmeny - igy akar a kapcsolat rovasara mehet.

Ma delutan - az eddigiektol elteroen - az ebedet jeloltem ki foetkezesnek, es betertem egy poromarini etterembe. Ekozben lettem figyelmes egy parra, akiket latasbol nehany napja ismerek. Szinten itt ebedeltek, de lathatoan tovabbigyekeztek, ma meg menni akartak nehany kilometert.
A ferfi nagyon hasonlit Hugh Grantra - ami valljuk meg nem egy hatranyos dolog -, de a holgy is, ami viszont abszolut nem tunik elonyosnek. Ezen egy darabig elidoztem, mikozben az ebedem elkoltese mellett oket figyeltem.

Ok vegeztek, es keszulni kezdtek. Odakint csendes eso esett, igy ennek megfeleloen csomagoltak. A holgy harom perc alatt menetkesz volt. A ferfi szerencsetlenkedett (miert, mit tegyunk mi a nok nelkul?), mar ketszer eljutott addig, hogy indulhatnak, csak mindig ,maradt valami a kezeben, aminek art az eso...
A holgy turelmesen, mosolyogva es valami foldontuli szeretettel nezett parjara, amikor szukseget erezte  - vigyazva, hogy meg ne bantsa a teremtes koronajat - pici javaslatokat tett, amibol aztan kialakult egy komplett becsomagol ferj, aki ugy mehet ki az esore, hogy semmilyen fontos dolgat nem eri kar.

Revidialom az eredeti elkepzeleseemet. Egy jo kapcsolat boven kibirja a Caminot.

Belul vagyok a 100 km-en. Ha a vilag kerek marad, vasarnap Santiagoba erek, hetfon kimegyek Finisterraba, es kedden este repulok haza. Nem lesz baj. Ma negy hete indultam el. Nem volt ket egymast koveto ejszaka, hogy ugyanott aludtam volna.

Faradt vagyok, de a meg nagy elmenyek varnak ram

Sarria

Csabanak igaza volt az elozo hozzaszolasban. Egyreszt a Tricastellai valasztas: en a hegyet valasztottam, ez azt jelentette, hogy 6,5 km-rel rovidebb az ut, cserebe egy 900 m koruli  csucson kell atjutni. Permetezo esoben ez kulon elmeny. De mar nem zavar semmi.
Az sem, amit Csaba elorejelzett: a zarandokszallason a sorban elottem kifogasalan por- es sarmentes sportcipoben alltak. En barhogy igyekeztem, nem tudtam kikerulni a sarat...

Azt hiszem, hogy a napi elmenyek innentol valoban valtoznak...de, ha  lesz mit, megirom.

Fonfria

Azt hiszem van az utnak olyan resze is, amit buntetesul kapunk. Nekem a mai annak tunik (remelem, holnap nem folytatodik). Reggel esore ebredtem, gyakorlatilag azota folyamatosan esik. Felmentem az O Cebreirora, semmit nem lattam, mivel folyamatosan felhoben mentem. A hegy teteje ota vizszintesen esik, nagyon hideg szel fuj. Meg delelott az egyik puloveremet levettem, hogy maradjon valami szaraz delutanra. Tiz ora korul atazott a cipom, azota vizben cuppogtam. Ennek egyetlen elonye volt, hogy gond nelkul sikerult a pedikur :-)

Nem volt egyetlen szaraz ruhadarab rajtam. Delutan fel harom korul erkeztem meg, abszolut kimerulve, es atfazva. A zarandokutak teljesen el vannak azva, bokaig ero agyagos sar es viz boritja.

Az elobb tapasztaltam, hogy valahol beazott a hatizsakom, igy "kicsit" vizes a halozsakom is.

Na, most valoban szenvedek a korulmenyektol. Remelem abbamarad az eso, es javulnak a korulmenyek.

Hogy valami jo is legyen: ma atleptem Galicia hatarat (ezt egy gyorskep meg is orokitette).

Vega de Valcarce

Hegyek kozott "fut" az ut, jolesik menni. De eloszor a tegnap esterol nehany szot. Mivel tegnap minden fizikai energiamat sikerult mozgositanom, igy estere farkas ehes lettem. A szallas a templom udvaran kialakitott barakkszeru epitmenyben volt, ami ugy nezett ki, mint egy nagyon igenyesen osszerakott sufni, tehat jol megacsolt, amde nem hoszigetelt. Ez futott korbe a templomudvarban, egy-egy fulke ket agyat foglalt magaba, de ket meter felett egy volt a legter. Ezekben voltak a furdok es wc-k is kialakitva. Vigasztalanul esni kezdett, tehat azva-fazva vonultam a tusoloba, ahol a benti meleg viz es a kinti huvos huzat talalkozott az ember boren. Ezek azok a dolgok, amik szuksegesek annak megelesehez, hogy ez nem egy turistaut. A furdes utan felszaraz anorakomat rahuzva az osszes felsoruhazatomra elindultam valami vacsorazohelyet keresni. Erre a muveletre a spanyol hagyomanyokat nem ismero mar tobbszor rafizetett. Ugyanis szigoru ertelemben vett vacsora este 7-7:30 korul kezdodik. Ekkor adnak menut, ami nekunk meglehetosen erdekesen hat. Peldaul egy bolognai eloetel utan egy steak...
Ezt a hagyomanyt ugy lehet kijatszani, hogy egesz nap lehet kapni egytaleteleket (pizzak, tesztak es helyi sajatossagok). Tegnap en ezzel eltem: ettem egy adag carbonarat egy tintoval (vorosbor), majd ugy ereztem, hogy kell meg valami, igy egy adag csirkehusgombocot videki korettel...es tintoval.
Ezalatt sikerult fel is melegednem. Visszaterve a szallasra Trevorral az ausztral szoftveressel, akivel egy "kabinba" kerultem, megallapodtunk abban, ha reggel is esik, akkor nem sietunk az indulassal.
Egesz ejjel esett. Reggel hetkor kezdtunk tollaszkodni, majd meg szemerkelo esoben nekivagtam az utnak. A jelzesek a szolohegyek iranyaba vittek, ahol is utolert a vegzet. Olyan hatalmas felhoszakadast kaptam a nyakamba, amit szabad eg alatt meg nem ertem. Vorosagyagos-koves hegyi tajon vezetett az ut, kivul csorgott a viz az anorakon, belul pedig a megeroltetes miatt a pulovereken. Mire a kovetkezo telepulesre ertem, tudtam, hogy mindegy, van-e rajtam ruha vagy nincs: elaztam. Bementem az elso "Bar"-ba, ahol a tobbi zarandoktars hasonlo cipoben jart. Poloig levetkoztunk, es megprobaltunk alkalmazkodni a korulmenyekhez. Megreggeliztem, majd  - barmennyire viszolyogtam - felvettem a vizes pulovereket, az anorakot es dideregve nekiindultam. Husz perc alatt bemelegedtem, mar nem szamitott semmi. Igy telt a nap nagy resze, delutanra allt el az eso. Mindent meg lehet szokni...egy ido utan mar nem azzal foglalkozol, ami irrital, hanem azzal ami fantasztikus korulotted. Az eso miatt nem mertem elovenni es a nyakamban tartani a fenykepezogepet, ezert idonkent a telefonnal csinaltam gyorskepeket. Mert azt meg kellett orokiteni, ami elottem volt. Most utolag megnezve: nem rossz. Remelem visszaad valamit mindabbol, amit menetkozben lattam.

Mint altalaban, nem allitok be fix utitervet. Ket-harom lehetseges telepulest valasztok ki, annak fuggvenyeben, hogy mit birok, dontom el a megallast. Ma az utolsoig jutottam. Tudtam, hogy a hegyek sokat kivesznek, igy kisebbre mereteztem a tavot. Ehhez kepest sikerult kifutni.
Ma talalkoztam az elso valoban negativ "lenyulos" alberguevel. Vega de Valcarceba erkezeskor talalhato egy brazil zarandokszallas. Az utikonyvek is jelzik. Gondoltam, hogy jo lesz nekem, szeretem a nepi sajatossagokat...miert ne. En voltam a mai elso, ami erdekes volt delutan harom ora utan. A fazon kerdezte, hogy sokan indultak-e Cacabelobol. Mondtam, hogy igen, erre nagyon elegedetten vigyorgott. Bevezetett a nagykonyvbe, bepecsetelt a zarandokutlevelembe, es elkezdte mondani, hogy milyen finom brazil vacsora lesz, meg reggeli...
Es mennyi? - kerdeztem
25 euro - mondta szemrebbenes nelkul.
Az van kiirva, hogy ez egy albergue, nem hotel - mondtam.
A reggeli nelkul lehet 20 euro - szolt a valasz
Akkor en most tovabbmegyek az onkormanyzati alberguebe!
Jo...de gondoljam meg, ott nincs vacsora...


Eljottem, most a nagyon kellemes onkormanyzati zarandokszallason vagyok, 5 euro volt egy ejszakara, forro teaval es sutemennyel kinaltak. A faluban 9 euroert haromfogasos vacsorat kapok vorosborral.


Oda kell figyelni.


Es egy kis kozjatek...
Tegnap utkozben egy keresztezodesben lattam ket tablat. Az egyik Molinaseca, a masik Ponferrada fele jelezte az utat. Egymas mellett volt a ket tabla. Mindegyikre irt valamit egy magyar kez: a baloldarira azt, hogy Anna, a jobboldalira pedig orok.


Igen: Anna orok!

Minden Anna (ertsd minden no) orok, akit szeretunk. Jo volt magyar gondolatot olvasni...

Cacabelos

Azt hiszem, ma egy kicsit belehuztam. Ha jol szamolom, akkor 33 korul all meg, es, ha hinni lehet a jelenlegi kisvaros hataraba kitett tablanak, akkor belul vagyok a ketszaz kilometeren.

Meg a tegnap esterol nehany szot. El Acebo egy olyan kis gyongyszem, amit csak kitalalni lehet. Hatalmas hegyormok oleleseben kb. 1100 meteren talalhato klasszikus egyutcas telepules, mely termeszetesen a helyi alapanyagokbol epult. Fantasztikus laposkovek vannak, ebbol all a hegy. Megkozelitese jarmuvel egy gyonyoru szerpentinen, vagy ahogy a zarandok erkezik: hegyi osvenyen.
Magat az Alberguet egy olasz hazaspar uzemelteti, a fizetseg "donativo", tehat amennyit gondolsz. Ugyanakkor nagyon keszsegesek, meghivnak vacsorara, tehat minden helyben adva van.
Az este zoldsegkremleves, sultkolbasz, fott bab, paradicsom es paradicsommartas, apritott tonhal, puding vagy joghurt es vorosbor volt a menu. Jolesett, kiados volt.
A vacsora kezdetekor itt is volt parszavas bemutatkozas a zarandokok reszerol (mi a cseh Frantisekkel egy kornek latszottunk a tobbiek szemeben...hja Kozep-Europa). Ezutan felalltunk az asztalnal, megfogtuk egymas kezet, es aki el tudta (akarta) fogadni a kerest, a sajat nyelven elmondta a Miatyankot...


Hatalmas esore ebredtem, ilyen csak a hegyekben lehet. Negy ora korul biztos voltam benne, hogy a helyi idojaras elojelzes nem tevedett (sajnos a hatralevo idore is esot josol). Hat ora korul mozgolodni kezdett a szallas, en het orakor leptem ki az ajton. Az eso nem esett, de nagyon friss es esoszagu volt a levego.
Azt hiszem az eddigi utam egyik legszebb delelottjet eltem at. Leereszkedni a hegyrol, mikozben felkel a nap, a felhok szetoszlanak felejthetetlen elmeny. Megprobaltam fotozni, de a fenyviszonyok miatt lehet, hogy kevesebb latszik, mint amit ateltem. Nem gondoltam volna, hogy Eszak-Spanyolorszagnak ilyen reszei vannak.

Aztan csak mentem es mentem. Jo eroben ereztem magam (az utobbi napok szamos udvozlese is nagyon tud inspiralni), igy ma eddig jutottam. Kis szepseghiba, hogy tiz perccel a megerkezesem elott elkezdett esni ismet. Ez azert nagy baj, mert a ruhak nem szaradnak meg...hajjaj.

Most majd megint lesznek hegyek! Szeretek kozottuk jarni.

Cruz de Ferro - Celomhoz ertem

Ma elertem a Cruz de Ferrot. Azt a vaskeresztet, melyrol elindulasom elott mar tettem fel egy postot. Ez az a hely, ahova a zarandokok leteszik eletuk nehezseget jelkepezo kavicsukat vagy kovuket.

En ezert jottem el erre az utra. Amikor legeloszor hallottam az El Caminorol, valami megfogott, valamit ereztem, hogy kozom van (lesz?) hozza, csak meg azt nem tudtam, hogy mikent. Aztan az uttal valo ismerkedes soran egyertelmuve valt a kulcs: a Cruz de Ferro. Nagy kovet hordok...immaron kilenc eve.

2001. julius 5-en hajnalban autobalesetben meghalt a kisebbik fiam...Adam. Egy fatalis baleset...egy pillanatnyi elalvas. Csak 21 eves volt. A halal mindig megrazo, de az ilyen halal kulonosen az tud lenni. Egy szulo nem tud mit kezdeni ezzel...orokosen a "mi lett volna, ha" bujkal benne. Pedig nincs ilyen...csak vegleges dolgok vannak. Meg akkor is, ha evekig ugy gondolsz ra, hogy "ne felejtsek el szolni Neki...mit szol majd hozza...ez Neki is tetszeni fog...".

Az esz felfogja, de a sziv es az erzelmek nem. Nem marad mas, mint a megmaradt csaladi videoanyagok, amiket mar szinte kivulrol tudsz. A korosi horgaszat, a rokonlatogatas, a karacsony vagy eppen a szuletesnapi ajandekbontogatas, ahol a kapott erdeszruhadarabok egyenkenti simogatasa kozben oly jellegzetesen szolal meg a kamaszosan ferfias hangjan: Hat... tudod! Ez volt az az elismeres, ami fole nem lehetett menni.

Az elindulasom elotti napon otthon esett az eso. Kimentem a temetobe, es egy marek foldet vettem magamhoz a sirjarol. Ezt tettem egy piros filczacskoba, amit aranyszinu szalaggal kotottem ossze. Ez lett az en kovem, vagy kavicsom.

Amikor ma nekiindultam a hegynek, rovidesen esni kezdett az eso. Megallas nelkul mentem felfele Rabanaltol. A felhok raultek a hegyre, havas eso esett. A csucs elott nehany szaz meterrel furcsa melegseget ereztem a tarkomon. Hatrapillantottam, es egy nagyon szuk resen a nap ert el...konny szokott a szemembe.

Olyan regota keszultem, hogy lesz, amikor odaerek a kereszthez, es leteszem a kis piros csomagot. Szerettem volna minden fajdalmamat es banatomat beleadni ebbe a felemelo erzesbe. Ugy gondoltam, hogy valakivel le is fogom magam fenykepeztetni a keresztnel.

...amikor meglattam a keresztet...mintha Ot latnam viszont...kiszakadt minden belolem.

Fenykepet nem keszittettem senkivel.

Nem tudom, mennyi ido telt el, mig utrakeltem, de amikor felneztem az egre, ahol a jok vannak, hallani veltem kamaszosan ferfias hangjan: Hat... tudod!

El Aceboban vagyok - megyek tovabb Santiagoba. Az utam - szamomra legfontosabb szakasza - itt lezarult. De vegigmegyek a masik uton is...

Nehany kep

Ma szidtam a rendszert, duhomben megegyszer megprobaltam...vannak csodak..ez mukodik! csak bemasolom, mert keves a netes idom.

Napfelkelte a Pireneusokban I.

Napfelkelte a Pireneusokban II.

Es en is ott voltam...

Alto de Perdon

Ilyet mindenki keszit :-)

A borkut

Meseta I.

Meseta II.

Vacsora Granonban

Beloradoi delutan

Hontanas

Es a Meseta nem er veget

Lengyel-magyar ket (harom?) jobarat....

Es kozelednek a havas hegyormok

Ma delelott Astorga elott (Marco, a koreai fotos es...szoval en vagyok)

Astorga gyonyoru

Ebben a szalloban vagyok most

Valamerre arra kell reggel elindulni...

Santa Catalina de Somoza

A somoza a leirasok szerint valamifele hegyi korulmenyeket jelent az egyes elnevezesek mellett. Igen, vegre hegyi korulmenyek! Amiert lelkendezek, az az egyszeru tapasztalat. Amikor ma reggel elindultam az orbigoi egyhazi szallasrol (ami nyaron szuper lehet a vastag falaival es a felteto alatt levo zuhannyal, de most nagyon faztam), egy ideig meg a Meseta megszokott nehez es unalmas terepe kovetkezett. Ket lehetoseg kinalkozott: egy szebb es egy gyorsabb. Ma moho voltam: minel elobb szerettem volna magam mogott tudni a szamomra nehezebb tajat es terepet, ezert a rovidebbet es gyorsabbat valasztottam. Kaptam tehat rendesen a mellettem zugo autok zajabol, ugyanakkor hideg es deres volt a taj. Mivel vagy kilenc kilometeren at nem volt telepules, megettem egy banant, egy kocka fekete csokit (mostantol eskuszom ra!), es ittam egy kisdoboz narancslevet. Ez tokeletesen eleg volt, amig lakott teruletre ertem. Astorga elott a hegyen, ahol egy szep nagy kereszt all, nagy udvrivalgas fogadott: Marco, az angol es a (bocsanat az eddigi japanozasert) koreai zarandok. A koreainak valamiert "bejon" az arcberendezesem, mert amikor meglat, mindig portrezni akar. Az elejen azt gondoltam, hogy csak a jellegzetes kalapom teszi, de amikor levettem, megjobban belelkesult. Valamit magyarazott, hogy ez a forma koreaban... szoval nem lettem okosabb. Persze, ha tukorbe nezek, jelentosen megvaltoztam az elmult hetekben: napbarnitott az arcom, szakallam es tuskehajam feheren keretezi...lehet, hogy valami jo kis koreai rajzfilmnagyapora hasonlitok :-)
Csinaltunk es csinaltattunk nehany fotot, majd mindenki indult tovabb. En megreggeliztem egy elovarosi barban, bosegesen es tartalmasan, majd elindultam Astorgaba.

Gyonyoru varos! Lepteke akkora, amit meg gond nelkul el lehet viselni (meg ilyen elvonulas kozben is!), ugyanakkor kedves es hivogato. Bementem az elso templomba (ezt egyebkent az utobbi hetekben rendszeresen megteszem) egy kis elmelyulesre, erogyujtesre. Az itteni emberek nagyon tiszteletben tartjak ezt, a zarandokok pedig viszonylag nagy szamban elnek ezzel.
Elindulva a foteren ismet a barati csapatba botlottam, kapacitaltak egy sorre, de nem igazan kivantam. Leultem hozzajuk, valtottunk nehany szot es elindultam. Nem akartam Astorgaban maradni, barmilyen szep. Meg fotozgattam a varosban, majd elindultam tovabb.

Vegre emelkedni kezdett az ut, ami mogott idonkent felsejlettek a havas hegyormok Gondolataim a holnapi nap korul jartak...ha Isten segit, holnap felerek a Cruz de Ferrohoz.

Megtehettem volna, hogy ma - erom osszeszedesevel - tovabbmenjek, de nem mertem kockaztatni. Kialakitottam egy ritmust. Eszerint reggel fel het es het kozott indulok altalaban. Reggel nagy erovel es tempoval megyek legalabb 2 orat, ez 10-11 km kozotti tavot jelent. Ezutan eszem, majd 4,5 km/oras atlag jon 1-2 oran at. Aztan lassulok. Deltol tobbszor kis piheno (vetkozes es szerelvenyigazitas, mert valtoznak a homersekleti viszonyok), majd nagyon sokszor mar csak vanszorgas a celig. Ez altalaban ketto es negy kozott szokott bekovetkezni. Ma nagy erovel erkeztem erre a szallasra (ami szuper!), de attol azert tartottam, hogy meg egy-ket orat menjek. Raadasul kicsit stabilizalodott az ido, a szel nem fuj, a nap sut (csakhat neha "foga" van), igy hat belevetettem magam a mosasba. Nagy projektkent kimostam a hosszujju technikait (nagyon rafert).

Most pedig megittam egy korso sort, ami jot tett. Enni valoszinuleg valami menufelet fogok.
Sajnalom, hogy a kepfelrakas nem megoldott (ugyan vannak neha latszolagos lehetosegek pl USB, vagy kartyafoglalat, csak meguntam a kiserletezest, mert nem megy, es nem szeretnem, ha "hazavagna" az elkeszult kepeket), de igerem, hogy otthon teszek fel egy nagy albumot az illusztralasokra.

Hospital de Órbigo

Itt vagyok, ugy tunik egeszsegesen. Eszem, sort iszom, tehat nagy baj nincs. Leonon szokas szerint atgyalogoltam, ket dolog riasztott: a tomeg es a zaj. Valahogy sikerult az elmult napokban elszoknom ettol. Raadasul az ut nagyresze (termeszetszeruen) simara betonozott. Ez az, ami leginkabb farasztja a labat. Tegnap delutan, miutan nagynehezen megerkeztem a Leon kulvarosanak szamito kisvarosba, szinte jarni alig tudtam. De mindenki santikalt a folyoson. Ennyit tesz a beton! Ma alternativ utvalasztasi lehetoseg volt, Marco a "venezuelai" javaslatara a kicsit hosszabb, de termeszetkozelibb utat valasztottam. Nem bantam meg, meg a Meseta allandosagaban is talaltam valtozatossagot.

Marco! Amiota megismertem, korulbelul egy ritmusban megyunk. Neha egymas mellett, de altalaban nem sokaig, mivel en szep lassan tudatositottam magammal es a kulvilaggal, hogy maganyosan jarom az utamat. Ez nem jelenti azt, hogy utkozben ne lennenek neha tarsak, vagy az esti egyuttletekbol teljesen kizarnam magam, de egyedul vagyok - es ezt mindenki elfogadta. Ezzel egyutt hatalmas ovacioval udvozoljuk egymast az olasz, vagy az angol holggyel, a lengyel noi parossal, az osztrak, a nemet vagy a francia leanyzoval, az angol urral, a japan fotossal, a perui indiannak latszo sraccal, a nemet szoftveresszel... es persz Marcoval. Vele kicsit kulonleges kapcsolat alakult ki: oszinten tudunk orulni egymasnak.

Ezert esik rendkivul jol, hogy nem tudok ugy megallni az uton, hogy valaki meg ne kerdezne: minden rendben? De igy vagyunk egymassal...ez nagyon jo. Az indulas ota sok "csapattal" mozogtam egyutt. Aztan vagy ok mentek elore, vagy en. A tempom nem tunik rossznak, mivel a betegseg miatti kihagyas utan nehany nappal az ausztral par fel napos hatrannyal ert be.

Ez nem verseny. Mindenkinek van egy ritmusa. Ezert nem szeretnek most senkihez sem viszonyulni. En vagyok, a gondolataim es a terep. E harom osszhangja hatarozza meg, aznap meddig jutsz. Es kozben tisztulnak dolgaid: elokerul a fajo es az oromteli. Kozben meterek, vagy kilometerek telnek el. Ami gyotor, az nehezze teszi az utat. Ha megoldast (vagy megnyugvast) talalsz, konnyebb lesz az ut is. Volt mar, hogy jeleztek a tarsak, hogy neha ugy felgyorsulok. Ez reggel meg termeszetes, akkor vagyok a legjobb formaban, egy ora alatt bemelegedek, es a kovetkezo ket ora a legkonnyebb. Nem erre gondoltak. Volt olyan (Tardillos elott), hogy "halalomon voltam". Kanikula volt, Burgos utan nem vettem eszre a kovetkezo szallast, es ra kellett huznom. Mind a ket labam beallt. Nem akart bokaban mozogni, a talpam pedig rettenetesen fajt (na, ja a beton). Elfekudtem az ut szelen az arnyekban, lebobtam a cipoket es a zoknikat es masszirozni kezdtem a labaimat. Ekkor ment el mellettem a szinte kopaszra nyirt nemet leany (a la Sinned O Connor). Mondott valamit, amit nem ertettem, de integettem Neki es ennyi. Minden OK, majd rendbejovok. Tiz perc utan ugy ereztem, el kell indulnom. Addigra tisztan ereztem es tudtam, hogy miert vagyok itt. Elindultam. eloszor mintha tojasokon lepkednek, majd egyre ritmusosabban. Aztan osszeallt a tempo: a fajdalom a hatterbe szorult, es egyre eroteljesebben lepkedtem. Hegyek-volgyek valtogattak egymast - nem volt egy konnyu terep a kanikulai delutanban - mignem utolertem  az arnyekban piheno leanyzot. Intettem neki, O kedvesen rammosolygott, es rottam tovabb az utat. Mogottem ket holgy tempozott. Amikor elhelyezkedtem a szallason, megerkeztek mindannyian. Ekkor kerdezte a leany, hogy gyorsultam be ennyire. Nem tudtam valaszolni erdemben, bar o nemet, angol es spanyolban otthon van...az en szegenyes szokincsemmel (de talan meg magyarul is) nehez lett volna megertetni vele a motivaciot.

Osszegezve az elmult napok tortenese utani alapotomat. Nagyon sokat segitettek az uzenetek, SMS-ek. Ujra erosnek erzem magam, nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszem. (Vannak tippjeim...) Minden tekintetben tul vagyok az ut felen. Rendben vagyok, nehany nap mulva az utolso hetre fordulunk. Magas hegyek jonnek, de ilyenek mar voltak, es latvanyban, elmenyben kozelebb allnak hozzam, mint a nehez Meseta.

Kozel kerultem celomhoz...Koszonom Nektek!

Szeretnek az unokamnak sokat meselni errol az utrol!

Mansilla de las Mulas

Tegnap este megegyszer (legalabbis igy remelem) visszakoszont a lazas hidegrazas. Emiatt kihagytam az esti kozos vacsorat. A szallas, ahol voltunk meglehetosen rusztikus volt. Szerintem egy regi istallopadlas reszben volt az agyunk, vakolatlan valyogfalakkal. Na ehhez tessek elkepzelni, hogy ruhastol didereg az emberfia a halozsak, es nemi takaro vedelmeben. Merthogy nem futenek ezeken a szallasokon. Ma reggel viharos sebessegel indultam el...

Mara nagyon lehult az ido. Eszak felol, ahonnet jol latszanak a havas hegyormok, valtozo erosseggel futyult az uton keresztbe a szel. Ezt ugy lehet hazai viszonyok kozott elkepzelni, mintha februar vegen turat szerveznenk a Hortobagyra. Hideg, szel, valtozo felhozet es telepules kozel s tavol nem lathato. Azt hiszem - most, hogy lassan elhagyom a Mesetat - kijelenthetem, hogy szamomra ez a legnehezebb. Itt altalaban tavol vannak a telepulesek egymastol, ingerszegeny a kornyezet, ha meleg van nagyon, ha hideg ugyszinten. A hegyekben minden csucs rejt valamit: vagy a volgyben egy kis falut, vagy a kovetkezo hegyormon. Itt meg lehet allni, megtolteni a kulacsot, par percet beszelgetni. Ez elegendo a feltoltodeshez, ami utan jobb a kovetkezo tav. A Mesetan vagy sorok haladnak elotted (ha belekeveredtel egy helyi csoportba), vagy szazmeterekre elore es hatra senki.

Egesz delelott nagyon gyenge voltam. Reggel az egyik barban ittam egy tejeskavet es ettem hozza egy szelet kalacsot - csak azert, mert tudtam, hogy valamit ennem kell. Delutan ettem egy sonkas szendvicset narancslevel - nem erzem meg magamat ehesnek. Remelem ma mar rendben telik az estem.

Holnap, ha minden igaz Leonba erek. Ez az utolso nagyobb varos Santiago elott. Es johet az 1500-as!
Mar eszembejut a hazautazas...Mar kelloen sokat vagyok egyedul a gondolataimmal. Ezt azon vettem eszre, hogy a szokasos elalvas elotti "atgondolasoknak" nalam mar nincs temaja... Neha emiatt nehezen alszom el...

Bercianos del Real Camino

Szoval a tegnapi nap utan almodni sem mertem volna, hogy eddig eljutok. Az este ill. ejszaka meg ket hidegrazasos lazas rohamom volt, de elorelatoan odakeszitettem minden gyogyszert es vizet az ejjeliszekrenyre. Borzaszto volt. Reggel nem eroltettem az elindulast, nagyon lassan bujtam ki az agybol. Gyenge voltam, de nem razott a hideg, es nem fajt a borom. Osszekeszultem, lementem a barba. Itt talalkoztam Jagdal a nemet szoftveressel, akinek a labaval van problema. Mar orvosnal is volt. Nagyon lassan tud haladni. Hozza kepest az en gondom csak atmeneti. Elhataroztam, hogy addig megyek, amig nem okoz problemat. Valamikor 9 ora korul megallatam enni, nagyon keves bagettet ettem kolbasszal. Csak azert, mert tudtam, hogy kell. Es rengeteg vizet ittam. Del korul megettem egy narancsot. Meglepoen jol ereztem magam... Nem is ertem...a tegnapi nap utan.

Mondjak, az uton csodak is tortennek...Nem tudom, de, hogy erdekes helyzetek alakulnak ki, az biztos. Sahagunba ertem be - viszonylagosan nagyobb varos az itteni falvas leptekek kozott - es arra gondoltam, hogy teljesen fel kell toltenem vizkeszleteimet, mivel rengeteget ittam utkozben, es nem birtam volna nelkule.
Mar atertem a varoska kozpontjan, csak nem akart elem kerulni egy kut. (Itt szinte minden telepulesen vannak szabadon hasznalhato ivokutak - a tereken termeszetes.) Mar azon gondolkodtam, hogy valamelyik barban kell vennem egy palack vizet, amikor a fejem folul megszolalt egy hang:...mister...fuente... ezt a ket szot ertettem, a fuente forrast v, kutat jelent. Felneztem, es a szuk utca emeleti ablakaban egy idos neni konyokolt, aki elenken gesztikulalva miutatta, a parkban levo kut fele az iranyt. Miert...honnan tudta...nem tudom, de jokor jott a tamogatas, es nagyon finom vize volt a kutnak.

Most itt ulok ennek a kis falunak a Barjaban, mivel itt van egyedul internet, es ESZEM. Igen ma eloszor rendesen: sajtos bocadillot. Jol esik. Remelem a tegnapi nap csak rossz alom lesz, es nem ter vissza tobbe.

Tul vagyok az utam felen - nem csak tavolsagban, hanem idoben is. A megvalaszolatlan kerdesek nem tuntek el maradektalanul elolem, de van meg idom.

Calzadilla de la Cueza

Ez "csak" 17 km. Ha hozzateszem, hogy ma reggel esoben indultam, es a ket telepules kozott nincs semmi, csak a sik videk...Eloszor bitumenes ut, majd zuzott kovel bedongolt zarandokut. Igy ezt a szakaszt egylevegovel teljesiti az ember. En reggel ereztem, hogy valami nem gombolyu. Eddig egeszsegileg rendben voltam, maximum faradtsag ert el, de az masnapra mindig helyreallt.

Tegnap viszont sikerult osszeszednem valami gyomorrontast. Vegiggyalogoltam ezt a 17 km-t, de a vegere szinte nem is emlekszem. Pedig meg uj-zelandiakkal is beszelgettem menetkozben. Amikor megerkeztem, gyorsan eldontottem, hogy most van itt az ideje, hogy bereljek egy szobat. Meg is tettem, azonnal agybadoltem, es hidegrazassal elaludtam. Kb. egy orat alhattam, majd elindultam a furdoszobaba... Nem reszletezem - nagyon pocsekul voltam. Megfurodtem, es ujra be az agyba. Most ebredtem, gyenge vagyok, mint a harmat, de a delben bevett gyogyszereknek, meg a megtorten esemenyeknek pozitiv hatasa lett. Egy tejes kavet ittam az iment, ez volt az elso, ami ugy tunik megmaradt bennem.
Meglatom, hogy holnap mennyire leszek eros, nem akarom tulhuzni a dolgokat. Mar az elejen eldontottem, ha barmi okbol keves az idom (2 nap tartalekot latok), szemrebbenes nelkul elore megyek annyit busszal, amennyi szukseges az idore torteno erkezeshez. Ha a 800 km csak 760 lesz, akkor annyi.
Most annak orulok, hogy a delelotti allapotomhoz kepest egyben vagyok. Eleg nehez megfogalmazni, hogy mit erez az ember a hazajatol tavol, egyedul es betegen.