EL CAMINO spanyol kifejezés - jelentése: AZ ÚT

Mindenki úton van: megszületünk, meghalunk és közben úton vagyunk. Úton van a 80 éves parasztbácsi, aki sohasem hagyta el a faluja határát, és úton van a világutazó, aki reggelente azon töpreng, hogy éppen melyik városban ébredt. Ezekről az utakról nem készíthetők még GPS segítségével sem térképek, ezek az utak belőlünk indulnak és hozzánk érkeznek. És az úton alakulunk, változunk, sírunk és nevetünk, szeretünk és gyűlölünk, erősödünk és gyengülünk, sebeket adunk és kapunk, haragszunk és megbocsájtunk...

Vagyunk néhányan (már ami a világ népességéhez viszonyított arányt jelzi), akik úgy érezzük: be kell járni egy másik utat is, ami fizikailag is jól behatárolható - ez az út az

EL CAMINO


2012. máj. 9.

Gyökerek

A lassan élt élet nagy lehetőségeket rejt. Ez a mondat önellentmondást mutat: a rohanó világ elmegy melletted, miféle lehetőséget teremt hát, ha kivonod magad az impulzusok áramlatából?

Azzal, hogy megadta számomra a sors az El Camino élményét, új - addig háttérbe szoruló (vagy szorított) - prioritások jelentek meg. Természetesen mindig is fontosnak éreztem a baráti vagy családi kapcsolatokat, ma azonban mégis sokkal mélyebben élem meg - egyre fontosabbak számomra. Talán ezeknek a szálaknak az erősödéséből fakad (és biztosan egy közeli kapcsolat inspirációja is hozzájárult), hogy a tágabb értelemben vett "rokonság" is egyre inkább az érdeklődésem fókuszába került. Ez pedig a magyarság...honfoglalással, vagy a kettős honfoglalás elmélettel...ezeréves emlékeivel, vagy a közelmúlt tárgyaival...ősmagyar ruháival, vagy a századforduló viseleteivel...sámándobjával, vagy a Csík zenekar autentikus feldolgozásaival...mind-mind a "lassan élt életem" alkotóelemei.

Az elmúlt hétvégén Ópusztaszeren jártunk. Ez az a hely, amit nyugodt szívvel ajánlhatok bárkinek, aki érdeklődik hazája múltja iránt, vagy csak néhány órára szeretne kilépni a XXI. század zakatolásából, és végigballagni a száz évvel ezelőtti magyar vidék jellegzetességei között. Jómagam negyedszer járok a Nemzeti Történeti Emlékparkban - ahogy a helyet hivatalosan nevezik, de mindig tudott valami újat hozni (vagy én változtam időről-időre, és más szemmel tudtam látni).
 
A "ráhangolódás" érdekében előzetesen megnéztünk néhány részt a Magyarország története című jól koreografált történelmi sorozatból (éppen rám is fért egy kis ismétlés).

A bejárattal szemben levő millenniumi Árpád-emlékmű a szem számára kikerülhetetlen látnivaló.



A Rotundában található számos kiállítás és bemutató közül az élre kívánkozik a Magyarok bejövetele című panorámafestmény - ismertebb nevén a Feszty-körkép. Ez nem egyszerűen "egy kép". Még csak nem is attól fontos, hogy a nemzeti romantika talán legjellegzetesebb alkotása... Számomra a hangsúly az ahol és ahogy kifejezéseken van. Olyan méltó közeget alakítottak ki a festmény bemutatására, mely nem csak nézővé, de néhány perc után az ábrázolt történések helyi megfigyelőjévé is teszi a látogatót.


 (Képrészlet - Forrás:Wikipédia)

Szintén a kör alakú épületben található az ezeréves évforduló kis- és nagyvárosi életképét bejárható közelségbe hozó Promenád.



Hosszasan elidőztünk az Őseink arcai kiállítótermében, amely a koponyaleletek alapján rekonstruált arcok készítésébe avat be.


 A jurták különféle kiállításoknak adnak helyt (bár néhány éppen felújítás alatt áll), így egy nagyon érdekes megközelítésű magyar történelmi áttekintés is megtekinthető. A kiállítás "vezérmotívuma" az a 7 tonnás (!) kaliforniai óriásfenyő törzséből vágott korong, melynek évgyűrűin megjelölték a magyarság számára fontos évszámokat. Ennek a fának életkezdetét Krisztus után 200-ra teszik a tudósok, és 1956-ban villámcsapás következtében pusztult el. 4-6 méteres átmérőjével kellő alázatra inspirál a történelmi léptékek iránt. Az évszámok történéseit a tárlókban kialakított makettek illusztrálják.



Délután a Nomád parkban lovasbemutató volt - jókedvű és profi szereplőkkel. Korhű ruházat, és igazi nomád hangulat jellemezte a produkciót.




Jól esett az ízlésesen kialakított skanzen utcáján sétálni...bemenni a kapuban álló "háziasszonyok" hívására...megkóstolni a frissen kisült kenyérlángost...jól esett kiszakadni a mából, és kicsit átélni a múlt nehéz, de emberközelibb mindennapjait.












Esteledett, amikor a bejárat felé fordultunk...felnéztem az emlékműre:



"Árpád itt magányosan, egyedül, ülve a távolba tekint. Háta mögött Kelet, előtte Nyugat, tekintete pedig Dél-Nyugatra fordul, mintha a jövőbe nézne, az „Örök Város”, Róma felé."
http://opusztaszer.hu/arpad-emlekmu


Buen Camino az ÚTon levőknek!