Spanyol nap

Spanyol nap volt a hosszú hétvégén a Csillaghegyi Közösségi Házban. Fontos volt számomra...nem tudtam miért, de éreztem, hogy ott kell lennem. Néhány perc késéssel érkeztünk. Zsúfolásig telt a nagyterem. Megérkezésünkkor Petrusz a hazai Camino klub vezetője tartotta élménybeszámolóját. Mindenki teljes odaadással figyelte az előadót... beszélt a Mesetáról, a hegyekről...a "Camino érzésről". Álltam a színházterem bejáratánál, néztem a kivetített képeket...Istenem, ezek a képek ma is ott  vannak a telefonom memóriájában...ez a kép pedig azóta is a háttérképem...
A mellettem álló hölgy és lánya vágyakozva beszélt a lehetőségről...nem avatkoztam bele a gondolataikba...

Amikor végetért a beszámoló megpróbáltam "közelférkőzni" Petruszhoz. Nem lehetett! Nagyon sokan érdeklődtek az ÚT iránt! De jó!

Miközben csellengtem az előtérben, "ismerős" arcokat véltem felfedezni: először Berta Józseffel és Németh Sándorral ismertük fel egymást, majd Karai Etelkával örültünk a találkozásnak.
Soha sem találkoztunk, mégis figyeltük egymás útját...most pedig ...örültünk egymásnak!

Később az enyéimmel kimentetünk az udvarra, nosztalgiából falatozgattuk a serrano sonkát, a tortillat...kicsit hiányzott a flan :-)

Indulás előtt láttam, hogy csökkent a nyomás Petrusz körül, úgy gondoltam, hogy köszöntöm, mivel a Facebookon és a blogon kívül nem igazán találkoztunk...
Kis társasággal volt...odaléptem, bemutatkoztam: Fejes Zoltán vagyok...a facebookon már többször beszélgettünk...csend és kis zavar volt. Majd egy halk kérdés: Sünikoca? Igen, válaszoltam felszabadultan...Sünikoca! szólt jobbra tőlem...Gina vagyok...Kedves feketehajú leány mosolygott rám...2009 augusztusában írtam a blogjára, miközben rótta a Caminot! Ő is írt...a Cruz de Ferro után...

Nem könnyű az embernek barátságokat kötni, nem könnyű bárkit "közelengedni" magunkhoz.

Egy Caminot járttal szemben nincsenek fenntartásaim!

Buen Camino az Úton levőknek!