Én sem véletlenül írok ma erről, azonban valamilyen láthatatlan inspiráció segített másként látni mindazt, ami zavart.
Szeretem a Csík zenekart, és egyre inkább úgy érzem, hogy a zenéjük hozzám (is) szól. Érdekes pályát futott be az életemben a népzene. Gyermekkoromban úgy gondoltam, hogy a népi zene szüleink "Beatlese", majd mi is így leszünk gyermekeinkkel, ha felnövünk (ugyanígy tekintenek a mi bulizenénkre)... Majdnem igaz is lett! Azért hatalmas örömmel fogadtam, amikor pl.: Ádám fiam az én korosztályom zenéjét kezdte hallgatni anno... (Zoránt hallottam egyszer a szobájából...)
Arra azonban nem gondoltam, hogy én kedvelem meg szüleim zenéjét. A Csík hozott valamit...biztosan kellett számomra Presser vagy Kispál illetve Kiss Tibi is hozzá, de sokat jelentett, hogy alapvetően valami korosztálytalan zenét játszanak.
Hatalmas egyéniségekkel készült a 2009-es Szívest örömest...
Makó Péter
Dresch Mihály
A zenét régóta ismerem, mostanában találkoztam a koncertvideóval is. Mindig megtalálom benne azt, ami az adott pillanatban felvidít, vagy segít.
Ha az Utadat keresztezik, vagy csak szimplán nem értenek...hallgasd meg - és csak nyitogasd azt a fellegajtót! (Megjegyzem, vannak aki nem is látják azt az ajtót soha életükben...):
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Hű de jó!Régen-hál Istennek tényleg régen-ha padlót fogtam, a Summmer time-t dúdoltam. Kihozott.Aztán az aluljárói Andok zenészek fújták el rossz kedvem telét. Yorkba mégse mehetek.Susztertangó
VálaszTörlésHozzászólásodat olvasva én is meghallgattam - immáron sokadszor. Jól indult a napom!
TörlésKöszi :)