…bip..bip…bip a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható…
.
.
.
Kossuth Rádió Budapest 2001. július 5. csütörtök van, a pontos idő 5 óra 30 perc… Szinte gépiesen végeztem a szokásos reggeli fürdőszobai tennivalókat. Gondolataim a napi munka körül forogtak, mint minden reggelen. A rövid híradást az Útinform felhívásával zárták: teljes útzár van a 8-as számú főúton Inotánál, mert lesodródott egy Suzuki személyautó, majd egy vasúti felüljáró lábazatának ütközött, és kigyulladt.
A gyomrom összeugrott. Ádám is mostanában jön haza Ausztriából, és Ő is Suzukival ment…
Három nappal korábban hívott, hogy egy Németországban dolgozó barátjával lenne egy megbeszélése (WEB-fejlesztéssel foglalkoztak), és úgy tervezik, hogy „félúton” Ausztriában találkoznak, így egyikőjük sem veszít túl sok időt. Vonattal túl körülményes lenne, kocsi bérléséhez pedig kezes kell, mert még kevésnek találják a munkaviszonyát. Megbeszéltük a részleteket, és másnap reggel fél nyolcra mentem érte, hogy nyitásra az autókölcsönzőbe legyünk. Aláírtuk a papírokat, majd következett a kocsi átvétele: okmányok, elakadásjelző, tartalékizzók…közben az órámra néztem – nem akartam túl sokat késni a munkahelyemről – és elköszöntem. A kapuból visszanéztem és rossz érzés fogott el: hova sietsz, mi van, ha utoljára látod? Döbbenten utasítottam el magamban a váratlan és elfogadhatatlan gondolatokat.
Nyugtalanságom nem múlt el, amikor megpróbáltam felhívni: …bip..bip…bip a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható…
Gyors körtelefon és megnyugvás: Ádám már tegnap megérkezett, és barátnőjéhez ment. Már fogalmaztam magamban a morgó szavakat az illő gyermeki viselkedésről, a kötelező jelentkezésről, ha hosszú útról térünk haza.
Késő délután telefoncsörgés riasztott. Elcsukló hang a telefonban: Gyere gyorsan…ezt nem tudom telefonon elmondani…
Kiégett egy Suzuki a 8-as úton
MTI
2001. július 5., csütörtök 19:40
Csütörtökön hajnalban valószínűleg gyorshajtás miatt lesodródott a 8-as számú főútról egy Suzuki személyautó Inotánál, egy vasúti felüljáró lábazatának ütközött, és kigyulladt. A Suzuki vezetője, egy fiatal férfi a helyszínen életét vesztette. Az áldozat személyazonosságát csütörtök délutánig még nem tudták megállapítani a rendőrök.
Csak 21 éves volt…egy héttel élte túl a születésnapját…vasárnapra vártuk köszöntésre. Az utólagos vizsgálat nem gyorshajtást, hanem elalvást állapított meg. Valóban a barátnőjénél volt, de éjfél körül – hogy kocsi leadása előtt még azt is elintézze – átszaladt Veszprémbe egy másik munkaügyben. Már hazafelé tartott…
Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Kedves Zoltán!
VálaszTörlésNéhány napja olvastam bele a blogodba (Lacin keresztül jutottam ide) és szavam sem volt csak könnyem. Persze jók a könnyek, elengedés, akkor is ha csak egy idegen vagyok. Gondoltam mit lehet írni... a részvétem olyan személytelen és más meg talán már túl személyes. Aztán ma hajnalban felébredtem és eszembe jutottatok. Úgy tűnik valamiért ezek a gondolatok nem akarnak bennem maradni.
A mi Ádámunk 22 lesz és pont olyan nyílt tekintetű mint a tied. Ismerős az aggodalom, amikor este még nem ér haza... Zolival, a férjemmel, mi is átéltük egy fiunk elvesztését, 20 éve a születésnapomon született és néhány óra után meghalt. 10 évbe telt, hogy egyáltalán beszélni tudjak róla. Aztán kineziológus lettem, megértettem pár dolgot, megtanultam elengedni és kezeimmel a kliensek fejét fogva van, hogy együtt bőgök azzal, aki itt oldok.
Szóval, csak annyit akartam, hogy tudd, van aki gondol rátok így ismeretlenül is és bízom benne, hogy ezután csak a jó dolgok találnak már meg!
A
Kedves Anikó!
VálaszTörlésKöszönöm mindazt, amit mgosztottál velem (velünk). Tíz év után még mindig él az összetartozás, még hat a fájdalom... De azt hiszem, hogy ez természetes. Azt a természetellenes állapotot, hogy a gyermek megy el a szülő előtt, nem lehet megszokni.
A léleknek jó, ha beszélhet Róla - hisz minden mondat és gondolat "köztünk levőnek" tekinti.
Köszönöm együttérzésedet (Te valóban tudod ez mit jelent)!
Zoltán
Sajnálom!!!! :(
VálaszTörlésElképzelhetetlen számomra, hogy egy szülőnek hogyan is lehet túlélni ezt...
Egy évvel ezelőtt a kisfiam majdnem elveszítettem.. nem sokon múlott az élete....
egy évbe telt, hogy ne gondoljak sírva vissza, hogy ne kezdjek el remegni... ...
Azt hiszem, hogy egy ilyen fájdalomra, mint a Tiétek, soha nincsen gyógyír.... nem lehet.
csak elfogadás.. és a szeretet......
Kedves Orsolya!
VálaszTörlésSokat változtatott rajtam a tragédia...Lehet az is, hogy a magam látása, és a külvilág értékelése eltér. Mégis... tudom, hogy egészen másként látom a hozzám közelállókat a tragédia óta, és mereven elutasítom mindazokat akik nem érzik (értik) a múlandóság erejét.
Köszönöm soraid!