EL CAMINO spanyol kifejezés - jelentése: AZ ÚT

Mindenki úton van: megszületünk, meghalunk és közben úton vagyunk. Úton van a 80 éves parasztbácsi, aki sohasem hagyta el a faluja határát, és úton van a világutazó, aki reggelente azon töpreng, hogy éppen melyik városban ébredt. Ezekről az utakról nem készíthetők még GPS segítségével sem térképek, ezek az utak belőlünk indulnak és hozzánk érkeznek. És az úton alakulunk, változunk, sírunk és nevetünk, szeretünk és gyűlölünk, erősödünk és gyengülünk, sebeket adunk és kapunk, haragszunk és megbocsájtunk...

Vagyunk néhányan (már ami a világ népességéhez viszonyított arányt jelzi), akik úgy érezzük: be kell járni egy másik utat is, ami fizikailag is jól behatárolható - ez az út az

EL CAMINO


2011. aug. 28.

Hinni valamiben

Nagyon régen nem írtam...

Az életünk során sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor az úgynevezett racionális magyarázatok kifogynak, és a megoldandó probléma átkerül egy másik dimenzióba. Itt már nem alkalmazható az 1+1=2 egyszerű logikája, hiszen erre a területre senki sem tudott még felépíteni ilyen - leegyszerűsített - igazságot, ezért aztán az ilyen igazsághoz ragaszkodók elutasítanak minden - a fenti logikától eltérő - megközelítést. Pedig a kérdések továbbra is nyitottak, a probléma a "racionális" magyarázatok nélkül is probléma marad. A vívódó ember ebben a helyzetben nem tehet mást, a megszokottól és a "tudományostól" eltérő  emocionális területetre téved, és itt keresi a magyarázatokat.
Ez pedig már a hit területe. Hinni sok mindenben lehet: valamely vallás szerinti legfelsőbb erőben, túlvilágban, reinkarnációban...

Mi dönti el, hogy hiszünk-e?

A hívő emberben van valami plusz, van valami, ami "istenfélővé", vagy a hitének egyéb tárgyához hűvé teszi. És ez a hűség sohasem mondja azt, hogy emberhez nem méltó módon viselkedj, ez a hűség egy előrevetített pozitív élmény érdekében kéri Tőled az emberi viselkedést a mában...

Hívőnek születünk-e?

Sokan és sokféleképpen élik meg a hit kialakulását, mégis felnőttkorra válnak sokan a "maguk módján" hívővé. Ilyen tekintetben nem a hit külső megjelenése a legfontosabb (egyházi aktivitás...), sokkal inkább a belső tartás erősödése.

Irományaim és leveleim rendezése közben találtam egy kis írást, mely nem tudom kitől származik - de megosztom Veletek (elgondolkodtató...).


Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget

"- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik.
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.
- Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot... de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!
- De, de... valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerűen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és ő nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen.
- Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?
- Hát... mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetően létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!
-Néha - mondja elmerengve a másik - amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem - teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!"

Buen Camino az ÚTon levőknek!

1 megjegyzés: