Keserédes összejövetelen voltam az este...akik ott voltak, mindannyian közelállnak a szívemhez...sok-sok év együttmunkálkodása köt össze bennünket...ahogy fogalmazni szoktam: nyugodtan hátat merek fordítani Nekik, ugyanazok a reakciók várhatók, mint szemben.
Mitől volt nehéz az esti találkozó? Az elmúlt hét első napján a munkahelyem frissen kijelölt ifjú vezetője kezembe adta a felmondásomat. Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy meglepetésként ért. A nyár végére már "elfogytak" előlem a nálam idősebb vezetőtársak - nem kellett nagy kalkulációs készség, hogy lássam: én következem. Ezért is gondoltam úgy, hogy felajánlom a közös megegyezéses távozást. Ez szeptember közepén történt. "nem, szó sincs a távozásodról, számítunk szaktudásodra - fejlesztői és tanácsadói területen szeretnénk kamatoztatni a tapasztalataidat". Aztán a térdműtétemet követő betegállomány után egy héttel jött a bejelentés: átszervezés miatt megszűnt a munkaköröm...
Nem, semmi kézzelfogható kifogás nem merült fel ellenem...
Elmúltam 55 éves...ez a fiatalember még meg sem született, amikor én - az akkori terminológia szerint termeléselőkészítési, a mai szerint logisztikai - területen kezdtem el dolgozni. És szó sincs arról, hogy a "korszerű technika vívmányait" nem voltam képes alkalmazni. Négy hónap tanulás után én vezettem be a cégnél a vállalatirányítási rendszert, amely nyolc éve határozza meg a cég működését.
Persze, öregszünk, és át kell adnunk a helyünket a fiataloknak...mi is szerettük volna minél hamarabb átvenni anno. De meg nem fordult volna a fejünkben, hogy az iskolában tanultak miatt mi többet tudunk.
...és főleg nem inkorrekt módon...
Tegnap este elköszöntek tőlem a volt kollégáim...sokan voltunk...még azok is eljöttek, akik már nem nálam dolgoztak, de jó szívvel emlékeztek az együtt töltött időszakra.
...és voltak néhányan, akikért sokszor kiálltam (tudtukon kívül), ma azonban "cikis" lett volna eljönni...
Folytatni fogom az utamat, ahogy abban a 30 napban is tettem. És másnap mindig új erővel lehet indulni.
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. nov. 18.
2011. okt. 26.
Ördögi hetek
Bakonyoszloptól délre, a Dudari-erdő és az Alsó-erdő között alakult ki a vízfolyások rombolása és néhány barlang beszakadása révén a szurdok.
A felette összezáródó lomboktól félhomályos, kanyargós szurdokban csak nagy esők vagy hóolvadás után folyik patak. Rómer Flóris 1860-ban ezt írta róla: Az "Ördög-árok, a víz és tán a földrengések borzasztó remekműve... vihartól felizgatott kőtenger. Az egész árok medréből háznyi nagyságú sziklák tornyosulnak - itt nem látsz talpalatnyi földet, minden lépted sziklára esik." A numulliteszes mészkőbe vájódott árok egyik legszebb pontja az Ördög-gát, vagy Gizella-átjáró. A szűk szoros alján, a sziklafalak közé beszorulva egy hatalmas, fentről leszakadt sziklatömb hever, mely csupán 2 m széles nyílást hagy. A 4-5 méternyi leereszkedést egy vaslétra segíti. A völgyet határoló sziklafalban csaknem 50 kisebb-nagyobb fülke, barlang, hasadék bújik meg, közöttük a Bakony legnagyobb barlangja, az Ördöglik.
A kb. 2 km hosszú, természetvédelem alatt álló szurdok Bakonyoszlopról a piros , Dudarról a piros sáv, Nagyesztergárról a zöld és a piros sáv jelzésű turistaútvonalakon közelíthető meg. (A szurdok a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet része)Szabadon látogatható.
Forrás:www.vendegvaro.hu
A természet - mintha pótolni akarta volna nyárközepi merényletét - szinte strandidőt varázsolt szeptemberre. Zoli kollégám már sokszor mesélt az Ördögárokról, így amikor Tibi forszírozni kezdte a hétvégi túra útirányát, gyorsan meg tudtunk állapodni.
Szombaton reggel nálam volt a találkozási pont, majd elindultunk a Zirc feletti Gézaházához. Útközben a jó hangulatról Kispálék gondoskodtak, az elmúlt évi búcsúbulijuk óta még közelebb került hozzám ez a zene (ezt nem utolsósorban a fiatal kollégáimnak köszönhetem). Nem csak a zene, hanem az énekelt vers is megérdemli a figyelmet...
Megérkeztünk, előkerültek a nordic- és túrabotok. Vadregényes tájon vezet az út az Ördögárokba, szinte egyedi fotótémát kínálva a túrázónak.
Útközben geoládáztunk is, fantasztikus hangulatban telt az idő. A túra során a kört úgy tettük meg, hogy odafele az Ördögárokban, míg a cseszneki vár alatti forduló után a Kőárokban haladtunk.
Itt a vár alatt már nagyon erős szúrást éreztem a bal térdemben, amennyire tudtam tehermentesítettem. A nyár elején kezdődött a probléma. Valójában nem tudom egy konkrét eseményhez kötni (évtizedekkel ezelőtt volt vele gondom, azt rendbetették anno), de lépcsőn lefele furcsa és fájó szurkálások nyugtalanítottak.
A Kőárok aztán megtette a hatását: gyakorlatilag hosszú szakaszokon nem volt sík terület, ökölnyi kövekből álló kőfolyáson gyalogoltunk.
Mire kiértünk, már nagyon "féllábas" voltam.
A következő napokban sántikálva, de tettem a dolgomat. Abban bíztam, hogy a nyári szünet utáni első komoly túra izomlázának csökkenésével a fájdalom is visszaáll a "normál" szintre (a lépcsőzést meg kerülöm, ha tudom). Négy nap után azonban rá kellett jönnöm, hogy ez egy rózsaszín álom. Itt valami komolyabb történt, ezt a várakozás már nem gyógyítja meg.
Ez öt hete volt...
Azóta végigjártam az egészségügy kötelező lépcsőfokait (és közben nem csak lefele fájt...), RTG, MRI azután a diagnózis: beszakadt a porc (meniscus) a térdemben - műteni kell!
Az elmúlt hét szerdáján gerincérzéstelenítéssel végrehajtottak rajtam egy artroszkópos térdműtétet. Úgy tűnik, hogy gyorsan gyógyul, óvatosan már sétálgatok is. Nyugodt tornával (séta, kerékpár...) helyre kell állítanom a térd terhelhetőségét. Egy dolog azonban eldőlt: tavasszal biztosan nem indulok el a Primitívóra. Ezévben már nem tudok olyan intenzív fizikai előkészületeket tenni, amit szeretnék, márpedig a Primitivó nagyon hegyes terep, nem szabad félvállról kezelni.
Az elmúlt hetekben - a helyhez kötöttség miatt - bőven volt időm tervezgetni, elmélkedni...nem élem tragédiaként meg a történteket, valószínüleg valamiért szükségem volt erre a lassulásra.
Buen Camino az ÚTon levőknek!
A felette összezáródó lomboktól félhomályos, kanyargós szurdokban csak nagy esők vagy hóolvadás után folyik patak. Rómer Flóris 1860-ban ezt írta róla: Az "Ördög-árok, a víz és tán a földrengések borzasztó remekműve... vihartól felizgatott kőtenger. Az egész árok medréből háznyi nagyságú sziklák tornyosulnak - itt nem látsz talpalatnyi földet, minden lépted sziklára esik." A numulliteszes mészkőbe vájódott árok egyik legszebb pontja az Ördög-gát, vagy Gizella-átjáró. A szűk szoros alján, a sziklafalak közé beszorulva egy hatalmas, fentről leszakadt sziklatömb hever, mely csupán 2 m széles nyílást hagy. A 4-5 méternyi leereszkedést egy vaslétra segíti. A völgyet határoló sziklafalban csaknem 50 kisebb-nagyobb fülke, barlang, hasadék bújik meg, közöttük a Bakony legnagyobb barlangja, az Ördöglik.
A kb. 2 km hosszú, természetvédelem alatt álló szurdok Bakonyoszlopról a piros , Dudarról a piros sáv, Nagyesztergárról a zöld és a piros sáv jelzésű turistaútvonalakon közelíthető meg. (A szurdok a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet része)Szabadon látogatható.
Forrás:www.vendegvaro.hu
A természet - mintha pótolni akarta volna nyárközepi merényletét - szinte strandidőt varázsolt szeptemberre. Zoli kollégám már sokszor mesélt az Ördögárokról, így amikor Tibi forszírozni kezdte a hétvégi túra útirányát, gyorsan meg tudtunk állapodni.
Szombaton reggel nálam volt a találkozási pont, majd elindultunk a Zirc feletti Gézaházához. Útközben a jó hangulatról Kispálék gondoskodtak, az elmúlt évi búcsúbulijuk óta még közelebb került hozzám ez a zene (ezt nem utolsósorban a fiatal kollégáimnak köszönhetem). Nem csak a zene, hanem az énekelt vers is megérdemli a figyelmet...
Megérkeztünk, előkerültek a nordic- és túrabotok. Vadregényes tájon vezet az út az Ördögárokba, szinte egyedi fotótémát kínálva a túrázónak.
Útközben geoládáztunk is, fantasztikus hangulatban telt az idő. A túra során a kört úgy tettük meg, hogy odafele az Ördögárokban, míg a cseszneki vár alatti forduló után a Kőárokban haladtunk.
Itt a vár alatt már nagyon erős szúrást éreztem a bal térdemben, amennyire tudtam tehermentesítettem. A nyár elején kezdődött a probléma. Valójában nem tudom egy konkrét eseményhez kötni (évtizedekkel ezelőtt volt vele gondom, azt rendbetették anno), de lépcsőn lefele furcsa és fájó szurkálások nyugtalanítottak.
A Kőárok aztán megtette a hatását: gyakorlatilag hosszú szakaszokon nem volt sík terület, ökölnyi kövekből álló kőfolyáson gyalogoltunk.
Mire kiértünk, már nagyon "féllábas" voltam.
A következő napokban sántikálva, de tettem a dolgomat. Abban bíztam, hogy a nyári szünet utáni első komoly túra izomlázának csökkenésével a fájdalom is visszaáll a "normál" szintre (a lépcsőzést meg kerülöm, ha tudom). Négy nap után azonban rá kellett jönnöm, hogy ez egy rózsaszín álom. Itt valami komolyabb történt, ezt a várakozás már nem gyógyítja meg.
Ez öt hete volt...
Azóta végigjártam az egészségügy kötelező lépcsőfokait (és közben nem csak lefele fájt...), RTG, MRI azután a diagnózis: beszakadt a porc (meniscus) a térdemben - műteni kell!
Az elmúlt hét szerdáján gerincérzéstelenítéssel végrehajtottak rajtam egy artroszkópos térdműtétet. Úgy tűnik, hogy gyorsan gyógyul, óvatosan már sétálgatok is. Nyugodt tornával (séta, kerékpár...) helyre kell állítanom a térd terhelhetőségét. Egy dolog azonban eldőlt: tavasszal biztosan nem indulok el a Primitívóra. Ezévben már nem tudok olyan intenzív fizikai előkészületeket tenni, amit szeretnék, márpedig a Primitivó nagyon hegyes terep, nem szabad félvállról kezelni.
Az elmúlt hetekben - a helyhez kötöttség miatt - bőven volt időm tervezgetni, elmélkedni...nem élem tragédiaként meg a történteket, valószínüleg valamiért szükségem volt erre a lassulásra.
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. okt. 8.
Valamiért vagyunk a világon...
Néhány hete érdekes (?) felvetéssel szembesültem. A vasárnapi ebédfőzés közben a rádió az evangélikus egyház liturgiáját közvetítette. Egy ideje már nem kapcsolom el a programot...néha teljes figyelmet vált ki belőlem a hallott szöveg....
Ezen a napon azonban szinte borzongató élményben volt részem. A misét pontifikáló (remélem jól aposztrofálom az evangélikus történést), valami egészen újszerű dologgal példálózott: egy zenekar, akik a szövegükben olyan élethelyzetről énekelnek, ami példaként hozható fel az egyház életében:
"Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy.."
Kik Ők? Mi ez a zene?
A zenekar a Vad Fruttik, és a zene a "Lehetek én is". És egy egyház...egy alternatív zenével és szöveggel...
Olvasd el a dalszöveget (verset), és hallgasd meg őket...
Lehetek én is
Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok.
Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok.
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,
vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl,
vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok..
Plakátokon masíroznak az igazi hősök,
vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök?
Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell, hogy nézzek,
milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed :
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy, az az egy.
Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy..
Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
folyton csak érez, s a tiéddel dobban,
s kivérzik lassan itt, ebben a dalban..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Ezen a napon azonban szinte borzongató élményben volt részem. A misét pontifikáló (remélem jól aposztrofálom az evangélikus történést), valami egészen újszerű dologgal példálózott: egy zenekar, akik a szövegükben olyan élethelyzetről énekelnek, ami példaként hozható fel az egyház életében:
"Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy.."
Kik Ők? Mi ez a zene?
A zenekar a Vad Fruttik, és a zene a "Lehetek én is". És egy egyház...egy alternatív zenével és szöveggel...
Olvasd el a dalszöveget (verset), és hallgasd meg őket...
Lehetek én is
Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok.
Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok.
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,
vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl,
vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok..
Plakátokon masíroznak az igazi hősök,
vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök?
Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell, hogy nézzek,
milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed :
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy, az az egy.
Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy..
Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
folyton csak érez, s a tiéddel dobban,
s kivérzik lassan itt, ebben a dalban..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. aug. 28.
Hinni valamiben
Nagyon régen nem írtam...
Az életünk során sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor az úgynevezett racionális magyarázatok kifogynak, és a megoldandó probléma átkerül egy másik dimenzióba. Itt már nem alkalmazható az 1+1=2 egyszerű logikája, hiszen erre a területre senki sem tudott még felépíteni ilyen - leegyszerűsített - igazságot, ezért aztán az ilyen igazsághoz ragaszkodók elutasítanak minden - a fenti logikától eltérő - megközelítést. Pedig a kérdések továbbra is nyitottak, a probléma a "racionális" magyarázatok nélkül is probléma marad. A vívódó ember ebben a helyzetben nem tehet mást, a megszokottól és a "tudományostól" eltérő emocionális területetre téved, és itt keresi a magyarázatokat.
Ez pedig már a hit területe. Hinni sok mindenben lehet: valamely vallás szerinti legfelsőbb erőben, túlvilágban, reinkarnációban...
Mi dönti el, hogy hiszünk-e?
A hívő emberben van valami plusz, van valami, ami "istenfélővé", vagy a hitének egyéb tárgyához hűvé teszi. És ez a hűség sohasem mondja azt, hogy emberhez nem méltó módon viselkedj, ez a hűség egy előrevetített pozitív élmény érdekében kéri Tőled az emberi viselkedést a mában...
Hívőnek születünk-e?
Sokan és sokféleképpen élik meg a hit kialakulását, mégis felnőttkorra válnak sokan a "maguk módján" hívővé. Ilyen tekintetben nem a hit külső megjelenése a legfontosabb (egyházi aktivitás...), sokkal inkább a belső tartás erősödése.
Irományaim és leveleim rendezése közben találtam egy kis írást, mely nem tudom kitől származik - de megosztom Veletek (elgondolkodtató...).
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Az életünk során sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor az úgynevezett racionális magyarázatok kifogynak, és a megoldandó probléma átkerül egy másik dimenzióba. Itt már nem alkalmazható az 1+1=2 egyszerű logikája, hiszen erre a területre senki sem tudott még felépíteni ilyen - leegyszerűsített - igazságot, ezért aztán az ilyen igazsághoz ragaszkodók elutasítanak minden - a fenti logikától eltérő - megközelítést. Pedig a kérdések továbbra is nyitottak, a probléma a "racionális" magyarázatok nélkül is probléma marad. A vívódó ember ebben a helyzetben nem tehet mást, a megszokottól és a "tudományostól" eltérő emocionális területetre téved, és itt keresi a magyarázatokat.
Ez pedig már a hit területe. Hinni sok mindenben lehet: valamely vallás szerinti legfelsőbb erőben, túlvilágban, reinkarnációban...
Mi dönti el, hogy hiszünk-e?
A hívő emberben van valami plusz, van valami, ami "istenfélővé", vagy a hitének egyéb tárgyához hűvé teszi. És ez a hűség sohasem mondja azt, hogy emberhez nem méltó módon viselkedj, ez a hűség egy előrevetített pozitív élmény érdekében kéri Tőled az emberi viselkedést a mában...
Hívőnek születünk-e?
Sokan és sokféleképpen élik meg a hit kialakulását, mégis felnőttkorra válnak sokan a "maguk módján" hívővé. Ilyen tekintetben nem a hit külső megjelenése a legfontosabb (egyházi aktivitás...), sokkal inkább a belső tartás erősödése.
Irományaim és leveleim rendezése közben találtam egy kis írást, mely nem tudom kitől származik - de megosztom Veletek (elgondolkodtató...).
Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget
"- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik.
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.
- Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot... de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!
- De, de... valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerűen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és ő nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen.
- Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?
- Hát... mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetően létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!
-Néha - mondja elmerengve a másik - amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem - teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!"
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. júl. 4.
Tíz év
…bip..bip…bip a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható…
.
.
.
Kossuth Rádió Budapest 2001. július 5. csütörtök van, a pontos idő 5 óra 30 perc… Szinte gépiesen végeztem a szokásos reggeli fürdőszobai tennivalókat. Gondolataim a napi munka körül forogtak, mint minden reggelen. A rövid híradást az Útinform felhívásával zárták: teljes útzár van a 8-as számú főúton Inotánál, mert lesodródott egy Suzuki személyautó, majd egy vasúti felüljáró lábazatának ütközött, és kigyulladt.
A gyomrom összeugrott. Ádám is mostanában jön haza Ausztriából, és Ő is Suzukival ment…
Három nappal korábban hívott, hogy egy Németországban dolgozó barátjával lenne egy megbeszélése (WEB-fejlesztéssel foglalkoztak), és úgy tervezik, hogy „félúton” Ausztriában találkoznak, így egyikőjük sem veszít túl sok időt. Vonattal túl körülményes lenne, kocsi bérléséhez pedig kezes kell, mert még kevésnek találják a munkaviszonyát. Megbeszéltük a részleteket, és másnap reggel fél nyolcra mentem érte, hogy nyitásra az autókölcsönzőbe legyünk. Aláírtuk a papírokat, majd következett a kocsi átvétele: okmányok, elakadásjelző, tartalékizzók…közben az órámra néztem – nem akartam túl sokat késni a munkahelyemről – és elköszöntem. A kapuból visszanéztem és rossz érzés fogott el: hova sietsz, mi van, ha utoljára látod? Döbbenten utasítottam el magamban a váratlan és elfogadhatatlan gondolatokat.
Nyugtalanságom nem múlt el, amikor megpróbáltam felhívni: …bip..bip…bip a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható…
Gyors körtelefon és megnyugvás: Ádám már tegnap megérkezett, és barátnőjéhez ment. Már fogalmaztam magamban a morgó szavakat az illő gyermeki viselkedésről, a kötelező jelentkezésről, ha hosszú útról térünk haza.
Késő délután telefoncsörgés riasztott. Elcsukló hang a telefonban: Gyere gyorsan…ezt nem tudom telefonon elmondani…
Kiégett egy Suzuki a 8-as úton
MTI
2001. július 5., csütörtök 19:40
Csütörtökön hajnalban valószínűleg gyorshajtás miatt lesodródott a 8-as számú főútról egy Suzuki személyautó Inotánál, egy vasúti felüljáró lábazatának ütközött, és kigyulladt. A Suzuki vezetője, egy fiatal férfi a helyszínen életét vesztette. Az áldozat személyazonosságát csütörtök délutánig még nem tudták megállapítani a rendőrök.
Csak 21 éves volt…egy héttel élte túl a születésnapját…vasárnapra vártuk köszöntésre. Az utólagos vizsgálat nem gyorshajtást, hanem elalvást állapított meg. Valóban a barátnőjénél volt, de éjfél körül – hogy kocsi leadása előtt még azt is elintézze – átszaladt Veszprémbe egy másik munkaügyben. Már hazafelé tartott…
Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)