Advent

Már pénteken késő este megmutatta a természet, hogy minden úgy történik, ahogy Ő akarja. Szokás szerint nagy ijedtség volt részemről a válasz: a téli gumik még Apámék pincéjében várták az aktivizálást. Gyors programcsere: pénteken látogattam meg Őket, és berakodtam a csomagtartóba a jeges-havas utakra való "autólábbelit".

Advent= Várakozás

Szüleim is várakoznak...Karácsony másnapján ünneplik házasságkötésük 60. évfordulóját...Gyémántlakodalom!
Hatalmas dolog mindez a mai rohanó, és minden hagyományt és értéket háttérbe toló világunkban. Két ember...hatvan évvel ezelőtt igent mondott arra a kérdésre, hogy "Akarod-e...". Legkisebb gyermekükként részese, tanúja voltam életüknek. Nem, nincsenek csak jó házasságok! Ők sem csak egymás szeretésével voltak elfoglalva az elmúlt hatvan évben. De felnevelték, és a legfontosabbal - a becsülettel - engedték útra három gyermeküket. És akkor, amikor valami nagyon nagy probléma adódott, mindig tudák, hogy hol van az a pont, amit nem szabad túllépni.
Most - Hál' Istennek -  velünk vannak, és izgalommal várják a napot, amikor a gyerekek, unokák - és most már - dédunokák is együtt ünneplik a napot...
Anyám és Apám! Legyetek még nagyon sokáig velünk! A létetekkel segítetek bennünket...mint két lámpás a sötét erdőben...

Tíz évvel ezelőtt - az Aranylakodalmon - is összejött a család apraja-nagyja..
Ott volt Ádám fiam is, akiért az El Caminora elindultam. A családi csoportképen még ott mosolyog...nem tudhattuk, hogy már nincs egy év sem vissza az életéből.

Elvittem a sírjáról azt a marék földet, mely az életem súlyát jelentette. Amikor elértem a célhoz a Cruz de Ferro-hoz -  találkoztam Vele. Megnyugodtam, érzem, tudom, hogy jó helyen van.

Az a piros filczacskó, mely a sírjáról származó földet rejtette, mára már lehet, hogy szertefoszlott. Sok az eső, a hó és erős a szél. A föld, mely a székesfehérvári temetőből több, mint 2500 km távolságra került, szétszóródott a vaskereszt alatt, talán  ångströmnyivel emelve a hegy magasságát. De ott van, és ez már nem fordítható vissza!
Miért fontos ez nekem? Amikor Ádám kamaszodott, sokszor vetette fel, hogy szeretne valami maradandót hagyni a világban.

Ádám! Bár Neked az élet nem adott annyi időt, hogy a vágyadnak maradéktalanul megfelelj, én...utólag...talán csak pótcselekvésként...de megpróbáltam megfelelni a tiszteletreméltó akaratodnak.
Mindazok szemében, akik e blogot olvassák, Te maradandót alkottál!
Advent van...a várakozás ideje...sokáig vártam e percre, eljött, és szembe tudok nézni vele. Hiányzol, de elfogadom, hogy Neked ott jó, ahova közel tíz éve rendelt a sors.

Ez az Advent az első "beteljesült" várakozás volt. Amióta hazatértem az Út-ról, minden megváltozott...minden rossz jóra fordult.
Tegnap este odakinn hullott a hó, az első gyertya gyújtásakor a sült gesztenye és a forralt bor illata, a határtalan szeretet meghitt érzése lengte be a szobát.

Buen Camino az ÚTon levőknek!