Ma délután - egy barátom meghívására - egy céges csapatépítésen meséltem az élményeimről. Ennek kapcsán "kénytelen" voltam meghatározni és rendszerezni magamban azt az érzést, amit az ÚT jelentett. Újra átolvastam a blogban lejegyzett történéseket, érzéseket...és újra átéltem... némelyik olyan kristálytisztán jött elém, amit elképzelni sem tudtam volna.
Most tudom, hogy mennyire kellett az útközbeni blogolás...ma már a felére sem emlékeznék annak az érzésnek, amit ott élhettem át. Ám a leírt élmények, a szavak egymásutánisága nekem az élmény újraélését jelenti. Így a baráti felkérésből - az örömteli találkozáson túl - számomra is maradandó élmény lett.
A beszámoló felépítésében egy rövid (de a tényeket előtérbe helyező) szakaszt szenteltem a felkészülésnek, majd képes útibeszámolóval próbáltam elmondani az út élményeit és érzéseit.
Miközben beszéltem, akaratlanul is figyeltem a hallgatóságot...igen, volt aki az óráját nézte...Nála még nem érkezett el az idő, Ő még csak egy útibeszámolót hallgatott.
Többen voltak azonban, akik verbális illetve non-verbális módon jelezték érdeklődésüket...nálam is így kezdődött egykor...
Nem az út (a megtett kilóméter) a lényeg - a hozzá vezető út!
Talán VALAKI a hallgatóságból küld egy mail-t: "érdekelne a ..."
Köszönöm, hogy elmondhattam Nektek az élményeimet...ha bármiben segíthetek, örömmel teszem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése