Álmatlanul

Egy órája forgolódom az ágyamban. Odakinn vigasztalanul esik az eső. Fejben folytatom a hátizsák leltározást, míg el nem döntöm, hogy kár az alvással próbálkozni - nagyon éber vagyok.

Már csak x-et kell aludni. Gyerekkoromban mindig így számoltam ki a várt kellemes történés idejét. Igen, már csak egyet kell aludni, és elindulok.

Az ellenőrzőlistámon sokasodnak a kipipálások. Eszközök feltöltve, ruhák öszehajtogatva, igazolványok összekészítve - várják az indulást. Ma délután rövidre vágatom a hajam - már csak ennyi maradt a személyes tervezett készülődés listáján - és én is készen állok.

Mi hiányzik még? Már csak egy dolgot kell előkészítenem, ami az út - számomra legfontosabb - motívumához szükséges. Az út második felében található az 1504 m magasan levő Cruz de Ferro - a vaskereszt.

Ez nem is egy komplett magas vaskereszt, hanem egy magas faoszlop tetején található egy vasból készített kereszt. A zarándokok itt teszik le "életük terhét". Ezt általában egy-egy kavics, vagy kő jelképezi, amit eddig hoznak, itt a kereszt alá letéve "megszabadulnak" mindattól, ami a lelküket nyomja.

Egyre többen visznek tárgyakat, fényképeket. Ezeket az oszlopra helyezik el.

Én ma délután elhelyezem a hátizsákomban ezt a súlyt...a mérlegeléskor szinte érzékelhetetlen lesz...az út végére remélem megkönnyebbülést hoz.

Idő- és hátizsáktöltögetés

Szóval idő van! Nagy csodák már nem történnek, be kell fejezni a hátizsák tartalmának meghatározását.

Visszanézve az elmúlt napok bejegyzéseit, úgy látom, hogy kicsit nagyon elmentem a lelki irányba. Ma megpróbálok egalizálni...szigorúan a matériára koncentrálok.

Hosszas rágódás után úgy döntöttem, hogy nem merek nekivágni az útnak a meglevő kissúlyú hálózsákkal. Az időjárást folyamatosan figyeltem, látható, hogy nem lesz nyár - legalábbis az út első felében. A hét elején még hóvihar is volt a Pireneusokban, ennek megfelelő a hőmérséklet is: hajnaban 1-2, napközben 10-12 fok. Így vélhetőleg a zarándokszállások sem lesznek túl melegek. Márpedig, ha az ember éjszaka fázik, nem lesz túl erős napközben. Így aztán kiválasztottam egy másik hálózsákot, amit tegnap megvettem, és az éjszaka kipróbáltam.

Nagyon kellemes klímát adott, egyedül a plusz 0,7 kg súly okozhat problémát a végelszámolásnál - de ezt be kellett vállalnom. És viszem az önfelfújó kispárnámat is.

A ruhaneműk:

3 db technikai anyagból készült póló
1 db technikai anyagból készült felső
1 db polár
3 db alsó
4 pár speciális (vízhólyagellenes) túrazokni
2 db lecippzározható szárú hosszúnadrág
1 db lélegző anorák
1 db esőponcsó
1 pár kamásli
1 pár kerékpároskesztyű
a csodálatos kalapom - az immáron felvarrt jelvénnyel! 

Ilyen jelvény diszíti a kalapomat, és nagyobb méretben a hátizsákomat (köszönet érte B. Józsi kollégámnak!):

Lábbeli:
1 pár Olang Columbus túracipő - bejáratva
1 pár szupekönnyű kínai papucs  - fürdéshez
1 pár szupekönnyű kínai szandál - délutánra
( a két utóbbit feláldozom az óceán partján...)

A "piperés":
1 flakon tusfürdő 2 in 1
1 tubus mosókrém
1 tubus fogkrém
1 db fogkefe
1 kiscsomag fülcucli
1 csomag füldugó
1 tekercs wc-papír
1 db mikroszálas törölköző
borotvát nem viszek - rövidesen látható az eredmény :-)

Az egészségügyi részleg:
algopyrin
hasmenés elleni tabletta
magne b6
glucosamine
multivitamin
szarvasfaggyú
sarokrepedezettség elleni krém
vízhólyagtapasz
normál ragtapasz
tartalékszemüveg
sima fásli

A technika:
PDA+töltő
Telefon + töltő (ezen térkép is van, és egy külső GPS vevővel egészen jó!)
MP4 (ez tölthető a GPS töltővel!)
Tekerős lámpa
Fényképezőgép + 2 garnitúra töltött akku
1 pár nordic walking bot (új, nem összecsukható)
2 kulacs

Egyéb:
péztárcák (nyakba ill. övtáskába)
igazolványok
bankkártya
készpénz
repülőjegy visszaigazolás

Energia:
Pocket coffee

70+80%-os táblacsoki

 

E két energiabombának kell helyettesíteni a reggeli azonnali kávét, hogy kibírjam a "bár" kinyitásáig :-) 

Konklúzió

Mi jó az életünkben?

Szeretni... és szeretve lenni.

Gondold át, hogy ki, kik szeretnek...
Gondold át, hogy kit...kiket szeretsz...

Ha sikerült, sokat tudsz a jövődről.. ha nem, kétségek közt őrlődsz.

az a páncél ami óv földre hullik...lehet

"Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak."
(József Attila)

Összekavarodva

Tudom, ígértem, hogy egy-két napon belül felrakom a hátizsákom végső tartalmát. Ember tervez...és a külső körülmények alapjaiban változtatják meg az elképzeléseket. Azért előbbrejutottam az elmúlt néhány napban.
Megkötöttem az Európai Egészségbiztosítási Kártya kiegészítő biztosítását. Így nem csak a sürgősségi ellátásra vagyok jogosult, hanem az esetleges át-, vagy hazaszállítás is fedezve van + valamennyi poggyász, de azt hiszem az előbbi a lényeg. A Generali-Providenciánál kötöttem gyorsan és szakszerűen (na igen, ha valakinek a nővére ott dolgozik ...).

Voltam a háziorvosnál is, egyrészt - az ebben a korban már természetes - szokásos gyógyszer, másrészt az úton szükségessé válható egyéb patikaszerek okán. Algopyrin és hasmenés elleni gyógyszer mellett a Magne B6 szerepelt az ajánlatban - ki is váltottam.
Csaba javaslatára vettem normál fáslit - azt viszem, nem a neoprén alakos szorítókat. Ezzel magam állítom be a feszítést és tartást - emellett univerzális. Elfogadtam, ezt viszem.

Vettem ruhaszárító kötelet és csipeszeket. Könnyű szandált a délutánokra.

Elmentem a fogorvosomhoz. Kedvelem, mégis kerülöm a társaságát :-) aztán, ha végez a műveletekkel, mindig elszégyellem magam. Nagyon profi! Ma is gyorsan elrendezte azt a fránya lyukat..."aztán, ha hazajöttél hívj, hogy átbeszéljük ami történt..." Hívlak Ákos!

Ma megkaptam az indulási időpontot: április 14. 11:00 +-20 perc!

Egészséges izgalom van bennem. Nagyon közel van az indulás. Olyan régóta tervezem ezt a napot, annyiszor átgondoltam "mi lesz, ha...". Itt van, elérkezett...

A hétvégén utolérem magam. Azt hiszem, minden megvan: mérni és szelektálni, ez van hátra.
Megteszem.

Valamiről még szólnom kell! Az elmúlt napokban annyi lelki segítséget és jókívánságot kaptam, amennyit elképzelni sem tudtam volna. Köszönöm ezúton is mindenkinek, fantasztikus érzés!

Velem lesztek az úton és erőt adtok!

Hol is tartok?

Szerdához egy hétre - ilyen egyszerű arra a kérdésre a válasz, hogy "...mikor is indulsz? És készen állsz?"

Készen állok? Ami a fizikai képességet illeti, azt hiszem elmondhatom, hogy nincs lelkiismeretfurdalásom. Úgy indulok az útra, hogy a felkészülésem nem lehet akadály. Ha mégsem megy (bármi adódhat...), akkor annak úgy kell lenni, az nem földi léptékekkel dől el. Az elmúlt napokban szorgalmasan róttam esténként a kilométereket, gyakorlatilag érdemi fáradtság nélkül. Izomlázam egyáltalán nincs, a zsákom szándékosan túlsúlyosan vittem.

Készen állok? A technikai előkészület 90% feletti, egy-két apróság megvásárlása maradt még vissza (és a fogorvos...), illetve a meglevő adatmennyiség szortírozása - mi kerüljön a PDA-ra. A hátizsák tartalmának véglegesítésével szinte az utolsó pillanatig kivárok, szeretném, ha minden tanácsot meghallgatva a lehető legjobb döntést tudnám hozni. Holnapután jön Csaba, aki az elmúlt évben Astorgától bejárta az utat, szemrevételezi az esélyes tárgyakat, és gyakorlati tanácsokat ad. Ez nagyon fontos megbeszélés lesz a hátizsák tartalmát illetően.

Készen állok? A lelki készenállás. Tegnap este úgy döntöttem, hogy tervemet megosztom az egyik közösségi portál segítségével az ismerőseimmel. Több reakció érkezett, sok támogató jelzést kaptam. Velük való levélváltás során átgondoltam az elmúlt több, mint egy év történéseit. Mit adott eddig az El Camino? Alapvetően pozitív szemléletű voltam és vagyok. Fizikailag és életvitelileg a kényelmes ötvenesek életét éltem. Tehát finom ételek, jó borok, kevés mozgás. Nyaralások és hétvégék inkább a kényelmes "pihenés" oltárán feláldozva. Így aztán szép lassan eljött az idő, amikor a cipőfűző bekötése hm... szóval kihívást jelentett. Nem beszélve a nyári fűnyírásról. Eléggé egyformán múltak a hetek és hónapok, ez a konszolidált élet rendje.

Miután eldöntöttem, hogy menni fogok, alapjaiban változtak meg a mindennapjaim. Először is minden lehetséges forrást felkutattam, ami a Caminoról szól. Elolvastam több könyvet, az útibeszámolótól a misztikus irodalomig. Megnéztem több ezer fotót a neten, megismerkedtem az út szakrális történetével. Családi-baráti körben nyilvánosságra hoztam tervemet. Ezt több okból tettem. Egyrészt kiváncsi voltam a véleményekre (meglepően jó volt a fogadtatása), másrészt visszavonhatatlanná akartam tenni a szándékot.
Tervet készítettem a megvalósításra, elkezdtem a felszerelési tárgyak rendszerbefoglalását, értékelését. Átgondoltam táplálkozásomat, és tudatos átalakításokat hajtottam végre. Hal, zöldségfélék, gyümölcsök, teljes kiőrlésű kenyerek, savanyú tejtermékek kerültek az étkezéseimbe. Természetesen ma is megeszem ugyanazokat a táplálékokat, amelyeket régen, csak a mennyiségükön és az arányukon változtattam. Rendszeressé tettem a testmozgást, esetenként méregtelenítő kúrát végeztem. És hatalmas energiát jelentett az elmúlt évben, hogy van miért tennem mindezt! Olyannyira, hogy már szövöm a további terveket, legalább 2-3 évre elegendő elképzelésem van arról, hogy mit szeretnék még megtenni. És mindegyiknek köze van a testmozgáshoz, a kultúrához...

Tehát remélem valóban készen állok!