Hol is tartok?

Szerdához egy hétre - ilyen egyszerű arra a kérdésre a válasz, hogy "...mikor is indulsz? És készen állsz?"

Készen állok? Ami a fizikai képességet illeti, azt hiszem elmondhatom, hogy nincs lelkiismeretfurdalásom. Úgy indulok az útra, hogy a felkészülésem nem lehet akadály. Ha mégsem megy (bármi adódhat...), akkor annak úgy kell lenni, az nem földi léptékekkel dől el. Az elmúlt napokban szorgalmasan róttam esténként a kilométereket, gyakorlatilag érdemi fáradtság nélkül. Izomlázam egyáltalán nincs, a zsákom szándékosan túlsúlyosan vittem.

Készen állok? A technikai előkészület 90% feletti, egy-két apróság megvásárlása maradt még vissza (és a fogorvos...), illetve a meglevő adatmennyiség szortírozása - mi kerüljön a PDA-ra. A hátizsák tartalmának véglegesítésével szinte az utolsó pillanatig kivárok, szeretném, ha minden tanácsot meghallgatva a lehető legjobb döntést tudnám hozni. Holnapután jön Csaba, aki az elmúlt évben Astorgától bejárta az utat, szemrevételezi az esélyes tárgyakat, és gyakorlati tanácsokat ad. Ez nagyon fontos megbeszélés lesz a hátizsák tartalmát illetően.

Készen állok? A lelki készenállás. Tegnap este úgy döntöttem, hogy tervemet megosztom az egyik közösségi portál segítségével az ismerőseimmel. Több reakció érkezett, sok támogató jelzést kaptam. Velük való levélváltás során átgondoltam az elmúlt több, mint egy év történéseit. Mit adott eddig az El Camino? Alapvetően pozitív szemléletű voltam és vagyok. Fizikailag és életvitelileg a kényelmes ötvenesek életét éltem. Tehát finom ételek, jó borok, kevés mozgás. Nyaralások és hétvégék inkább a kényelmes "pihenés" oltárán feláldozva. Így aztán szép lassan eljött az idő, amikor a cipőfűző bekötése hm... szóval kihívást jelentett. Nem beszélve a nyári fűnyírásról. Eléggé egyformán múltak a hetek és hónapok, ez a konszolidált élet rendje.

Miután eldöntöttem, hogy menni fogok, alapjaiban változtak meg a mindennapjaim. Először is minden lehetséges forrást felkutattam, ami a Caminoról szól. Elolvastam több könyvet, az útibeszámolótól a misztikus irodalomig. Megnéztem több ezer fotót a neten, megismerkedtem az út szakrális történetével. Családi-baráti körben nyilvánosságra hoztam tervemet. Ezt több okból tettem. Egyrészt kiváncsi voltam a véleményekre (meglepően jó volt a fogadtatása), másrészt visszavonhatatlanná akartam tenni a szándékot.
Tervet készítettem a megvalósításra, elkezdtem a felszerelési tárgyak rendszerbefoglalását, értékelését. Átgondoltam táplálkozásomat, és tudatos átalakításokat hajtottam végre. Hal, zöldségfélék, gyümölcsök, teljes kiőrlésű kenyerek, savanyú tejtermékek kerültek az étkezéseimbe. Természetesen ma is megeszem ugyanazokat a táplálékokat, amelyeket régen, csak a mennyiségükön és az arányukon változtattam. Rendszeressé tettem a testmozgást, esetenként méregtelenítő kúrát végeztem. És hatalmas energiát jelentett az elmúlt évben, hogy van miért tennem mindezt! Olyannyira, hogy már szövöm a további terveket, legalább 2-3 évre elegendő elképzelésem van arról, hogy mit szeretnék még megtenni. És mindegyiknek köze van a testmozgáshoz, a kultúrához...

Tehát remélem valóban készen állok!