Az IDŐ, melyről az előző postban is szóltam, robog. Egy év múlva szeretnék úton lenni (vagy már éppen a végefelé...), itt az idő tehát, hogy az odavezető út fizikai részét is megkezdjem. Az elmúlt hetekben újrakezdtem(tük) a túrázásokat. Először csak egy "szűk" 6-7 km-es kört tettem a lakókörnyezetemet ölelő bakonyi erdőségben, majd a "szokásos" Gaja völgy következett. Szívesen nosztalgiáztam ott, mivel a Francia útra készülve sokszor jártam be a Vaskereszt-Ádám-Éva fa-Vasutaspihenő háromszöget. A Pireneusokban - úton a Lepoeder hágóra - melegséggel gondoltam erre az edzőterepre.
Az elmúlt hétvégén családi kirándulást tettünk a Vértesbe, bár az idő nem volt igazán kedvező, de a 6 km után még maradt erő a csókakői vár meghódítására is.
Ezek az utak nagyon jó hatással voltak rám, így újra feléledt bennem egy régi nagy kihívásra való válasz "kényszere".
A Burok völgy!
Ez a természeti tünemény a Bakonyban található, Bakonykuti, Isztimér vagy Kisgyón lehet az indulási pont.
Lássuk, mit is ír erről a csodáról a Wikipédia:
"A Burok-völgy Magyarország egy igen érdekes, ritka természeti jelenségeket mutató természetvédelmi területe. Környezetétől eltérő klímája, viszonylagos elszigeteltsége, botanikai és zoológiai érdekességek kincsestárává teszik.
Fekvése
A Burok-völgy Fejér és Veszprém megye határánál a Keleti-Bakonyban, a Tési-fensík közepén található. A mintegy 12 km-es főága Királyszállástól Bakonykúti községig terjed. Számos mellékvölgyeivel több, mint 25 km-t tesz ki az 50-90 méter mély, sok helyen függőlegesen meredek sziklafalakkal határolt, vízfolyás nélküli szurdok. A völgy-fő és a végpont szintkülönbsége kb. 200 m. Évszázadokon át királyi vadászterület volt.
Kialakulása
A Burok-völgy kanyon jellege egyes elmélet szerint nem folyóvízi erózió eredménye, hanem hasadásos eredetű. Eszerint a felemelkedő kőzetréteg felszíne megfeszült és eltörött, a törés pedig szétnyílott. A nem mindennapos völgy-képződés eredményezte a ritka sziklaformákat.
Ezt az elméletet azoban cáfolja, hogy a völgy oldalában lévő kőzetek dőlési iránya nem felel meg a hasadásos elmélet teljesülése során "elvárható" dőlési iránnyal, illetve az, hogy a tektonikus völgyek általában egyenes lefutásúak. A Burok-völgy ezzel szemben erősen meanderező jelleget mutat. Ez utóbbi a Bakonyban gyakori átöröklött (epigenetikus) völgy egyik tipikus jellemzője. Ez alapján a völgy a következő módon alakulhatott ki: a középidei kőzetképződés utáni időszakban, melynek során a völgy alapkőzete, a fődolomit is kialakult, a Tési-fennsík a környezetéhez képest még alacsonyabban helyezkedett el, tehát medence jellegű volt. A magasabb peremterületeiről az oligocénben és a miocén elején dél-nyugati irányból egy folyóvíz szállította hordalékát (csatkai formáció) és töltötte fel vele a medencét. Később a terület emelkedésnek indult (tehát a morfológia megfordult, a korábbi peremterületek kerültek mélyebbre), melynek során a kavics lepusztítása után a folyó bevágta medrét a fekükőzetbe -- azaz a völgy átöröklődött. Ez a folyamat még ma is tart, bár a folyóvíz hiánya miatt igencsak lassú. A völgy már kialakult, amikor a Pannon-tó elöntötte a mai Kárpát-Medence nagy részét, ez a terület azonban minden bizonnyal szigetként emelkedett ki belőle. Ezt bizonyítja többek között, hogy a közeli, mélyebben fekvő Bakonykúti-medencébe nem fut bele, hiszen már korábban kialakult. (A Bakonykúti-medencében édesvízi mészkő található, ami sekély, lagúnás tengerben, azaz tóban jött létre, tehát ez a Pannon-tó "gyermeke".) Feltehetően az egyik legöregebb bakonyi szurdokról van szó, a völgy szokatlanul magas fala is ezt jelzi.

Barlangok
A Burok-völgyben és a mellékvölgyekben eddig 42 barlangot sikerült feltárni, ezek keveredési korrózió során alakultak ki, de a fagy munkáját sem szabad figyelmen kívül hagyni. Többnyire kicsinyek, átlagos hosszúságuk az 5-8 métert éri el. A legnagyobb barlang a Bükkös-árok mellett található Ruska-zsomboly, melynek hossza 73 méter, mélysége pedig 21 méter.
Növény és állatvilág
A völgy hőmérséklete hűvösebb, benne több a pára, mint a vele szomszédos fennsíkokon. Ennek köszönhető, hogy növényvilágában a jégkorszakok óta fennmaradt ritka növénypéldányok is előfordulnak, mint például havasi hagyma, cifra nádtippan, fürtös holdruta stb. Több mint 200 madárfaj is megfigyelhető, amelyek egy részének fészkelőhelyet is nyújt e táj. Földtani és növénytani ritkaságai miatt a nehezen járható Burok-völgy 1260 ha-ját 1995-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A védett területen belül erdőrezervátum található. A természetvédelmi területről eddig 63 védett és 2 fokozattal védett növényfaj, illetve több mint 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték. A védett terület igazi értékét azonban nem csak az jelzi, hogy mennyi ritkaság található itt, hanem a Magyarországon talán egyedülálló ősállapotban lévő természetes erdő, melyben - többek között - a természet regenerációs folyamatai tanulmányozhatók.
Turistautak
A völgy jelentős része turistautakon bejárható. Egy része nehezen járható (főként a kidőlt fák miatt), viszont a völgy annyira szűk, oldalai pedig annyira meredekek hogy eltévedni sem lehet. Mivel Természetvédelmi terület, ezért az ösvényről tilos letérni! Az ide vetődő turistáknak nyáron érdemes komolyan odafigyelni és felkészülni, a magas páratartalomra. Emiatt és a komoly terepi nehézségek miatt tekintélyes mennyiségű vizet célszerű fogyasztani. A rengeteg akadály miatt nagyon kell figyelni arra, hogy hova lépünk, ugyanakkor érdemes nézni mindazt a szépséget, érdekességet, különlegességet, ritkaságot és azokat a barlangokat, amit ez a völgy rejt. A barlangokhoz nem vezet jelzett út, viszont ott lapulnak, általában elég magasan."
Szóval ezt az úticélt jelöltem ki magamnak vasárnap, és "Caminos" szerelésem felöltve nem sokkal 9 óra után nekivágtam Bakonykuti templománál a régi kihívást jelentő útnak.
Az első szakasz könnyű - szántóföldekkel szegélyezett - lankáson vezetett, és szinte észre sem vettem, hogy kerültem a falu szintje fölé. Visszatekintve szép kilátás nyílt a Baglyas hegyre, továbbhaladva a másik oldalon tisztán láthatóvá vált a Vértes alatt meghúzódó Mór városa.
Egy-másfél óra múlva felértem a völgy bejáratához, ahol valami furcsa borzongás futott át rajtam.
Itt már nincsenek kitaposott széles "nyomsávos" utak, itt maximum egy méterig látod annak a néhány megszállottnak a nyomát, akik szintén úgy gondolták, hogy szükségük van erre a különleges útra...
Egyedül voltam a szurdokban, mely szinte érintetlen természetnek látszott. Embernyi fehér ernyős virágú növények, csalánok, kidőlt fák és legurult szikladarabok állták utamat. A bedőlt famatuzsálemeken háromféleképpen lehetett túljutni: alatta (persze, hogy felakad a hátizsák), felette (persze, hogy előreránt a hátizsák) és a kidőlési ponton (fenn a hegyoldalban) történő megkerüléssel.
A második óra végén meglepődve konstatáltam, hogy óránként egy kilométeres sebességgel haladok. Gyors fejszámolással rájöttem, hogy gond lesz a nap végével, ha csak ennyire telik az erőmből. Szerencsére az út egyharmada után kicsit jobban járhatóvá vált a vízmosás, így végül is fél hatkor ismét a templomnál hagyott autómnál voltam (az utolsó kilométer erősen hasonlított a Caminos rosszabb pillanataimhoz).
Huszonnégy kilométert tettem meg - kemény körölmények között. Bár kicsit még most is érzem az izmaimban, azt gondolom, hogy jó alapozó volt a Camino Primitivóhoz, mely zömében hegyek között vezet.
...és én nagyon szeretem a hegyeket!
Buen Camino az ÚTon levőknek