Sokáig éreztem én is így. Amikor belefogtam ennek a blognak az írásába, egy fő gondolat motivált: az én El Caminom teljes történetének bemutatása. És ezen elsősorban a motiváció-felkészülés-végrehajtás hármasának kronológikus és részletes megjelenítését értem.
Az úton túl vagyok, a tervezett blogot is tudásomnak és időmnek megfelelően megírtam.
Mégsem tudtam/tudom abbahagyni...Mindazok, akik figyeltek és figyelnek rám szinte közeli barátaimmá váltak. Voltak, akiket végigkövethettem útjukon, mások még "csak" készülnek.
Közben megszerettem az írást, jól esik megosztani a gondolataimat. Eleinte aggódtam: mennyit merjek megmutatni...ma már nem nyomaszt a gondolataim és érzéseim átadásának súlya.
Ma...lélekben én is ismét készülök...még nem dőlt el semmi, de szeretem ezt az állapotot.
Kaptam egy írást...bizonyára ti is rendszeresen kaptok hasonlókat (általában okos, vagy tanulságos történeteket rejtenek ezek a mailben terjedő irományok) - ez elgondolkodtatott:
Megfontolandó szavak az öregségről.
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.
Végülis úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megnőtt pocakom miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg pasin, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az apám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy kockás hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha elmegyek a kedvenc kocsmámba, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a polót magamnak, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.
Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 –ig olvasok, vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és bánkódhatok a régi szerelem emlékén…..és meg is teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőgatyában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.
Ők is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát, van is néha mit elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a kutyádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha… vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap benézek a kedvenc kocsmámba /már ha kedvem van hozzá/
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
/ Ismeretlen szerző - angolból fordítás, ajánlom kor és kórtársaimnak. /
Milyen jó nekem, hogy van aki gondolt rám, és elküldte ezt az írást...és milyen jó nekem, hogy vannak akikre gondolhatok, és megoszthatom Velük ezt az írást.
Egy idevágó blogbejegyzés a témában: Az idős kor örömeiről
Zoltan!
VálaszTörlésEzt megint nagyon eltalaltad, pont jokor jott, meg szerencse, hogy egyedul neztem....Jozsef
József!
VálaszTörlésAzt hiszem, már nem csodálkozom, ha azt tapasztalom, hogy mennyien gondolkodunk hasonlóan :-)
Üdv: Zoltán