Továbbgondolva...

Szüleimnek! 

A tisztes korba lépésről szólt az előző gondolatmegosztásom. Hiszem, hogy oka van egy-egy történésnek. Az öregségről szóló megfontolandó szavak sem véletlenül jutottak el hozzám. Érzékenyebbé tették a fülemet, nyitottabbá a szemememet a kérdésre. Elgondolkodtattak - behelyeztek a történetbe...

...az elmúlt napokban sokat elmélkedtem az olvasottakon, jólesően vettem magamon is észre bizonyos hasonlóságokat a leírtakkal.

A hétvégén meglátogattam szüleimet. Esedékes volt a nagybevásárlás - évek óta én végzem ezt a műveletet, rutinosan tudom, mit-hol lehet a legjobb áron és minőségben megkapni. Vasárnap a délelőtti beszerzési körút végén tele csomagtartóval indultam Hozzájuk. A megérkezés és szortírozás után (olaj a pincébe, liszt az éléskamrába, kolbász a rúdra, hús a fagyasztóba...) következett a szokásos vasárnapi ebéd (ilyen húslevest csak Anyám főz). Az ebéd utáni beszélgetést követően kimentem kicsit felfrissülni az udvarra. Kellemes, már-már tavaszias idő volt. Kristálytiszta volt a levegő, szinte karnyújtásnyira látszott a Vértes ilyenkor oly sivár, sziklás vonulata.

Tekintetem körbejárt a gyermekkoromban oly nagynak látott udvaron...elidőzőtt az öreg gyümölcsfákon, vagy csak azokon a tönkökön, ami megmaradt belőlük. A cseresznyefa - melyről nem is oly rég még Ádám kacagása hallatszott, miközben cseresznyemaggal "pöckölődött" - ma már csak öt centire kiemelkedő tuskójával mutatja egykori helyét, és a szilvafák sem terbélyesednek már a kert végében...

Kicsit megérintett az elmúlás, majd szinte földbe gyökerezett a lábam! Olyat láttam, amit egyetlen öregedésről szóló írás sem tud visszaadni: ebben a közegben három gondosan ültetett gyümülcsfacsemetét!

Díszes sorban áltak a kertben, ott, ahol egykoron egy őszibarackfa és egy kajszifa adott árnyékot, és próbáltak megfelelni a Bakony  - nem éppen gyümölcsfaérlelő - klímájának. A fácskák szabályos rendben foglalták el helyüket a lugas végében - közelebb menve felfedeztem, hogy elültetőjük a törzs melletti támasztékon kívül a felnövekvő fácskák koronájára is nagy gondot fordított: faragott támasztékokkal és puha kötésekkel alakítva ki a leendő optimális formát.

Apám - mert Ő ültette a fácskákat - nyolcvanharmadik évében van.

Szeretném megérni azt a kort, amelyik annyi bölcsességet ad, hogy a jövőnek szóló fácskák koronája is fontos legyen számomra.

Buen Camino az ÚTon levőknek!