Azt hiszem van az utnak olyan resze is, amit buntetesul kapunk. Nekem a mai annak tunik (remelem, holnap nem folytatodik). Reggel esore ebredtem, gyakorlatilag azota folyamatosan esik. Felmentem az O Cebreirora, semmit nem lattam, mivel folyamatosan felhoben mentem. A hegy teteje ota vizszintesen esik, nagyon hideg szel fuj. Meg delelott az egyik puloveremet levettem, hogy maradjon valami szaraz delutanra. Tiz ora korul atazott a cipom, azota vizben cuppogtam. Ennek egyetlen elonye volt, hogy gond nelkul sikerult a pedikur :-)
Nem volt egyetlen szaraz ruhadarab rajtam. Delutan fel harom korul erkeztem meg, abszolut kimerulve, es atfazva. A zarandokutak teljesen el vannak azva, bokaig ero agyagos sar es viz boritja.
Az elobb tapasztaltam, hogy valahol beazott a hatizsakom, igy "kicsit" vizes a halozsakom is.
Na, most valoban szenvedek a korulmenyektol. Remelem abbamarad az eso, es javulnak a korulmenyek.
Hogy valami jo is legyen: ma atleptem Galicia hatarat (ezt egy gyorskep meg is orokitette).
2010. máj. 10.
2010. máj. 9.
Vega de Valcarce
Hegyek kozott "fut" az ut, jolesik menni. De eloszor a tegnap esterol nehany szot. Mivel tegnap minden fizikai energiamat sikerult mozgositanom, igy estere farkas ehes lettem. A szallas a templom udvaran kialakitott barakkszeru epitmenyben volt, ami ugy nezett ki, mint egy nagyon igenyesen osszerakott sufni, tehat jol megacsolt, amde nem hoszigetelt. Ez futott korbe a templomudvarban, egy-egy fulke ket agyat foglalt magaba, de ket meter felett egy volt a legter. Ezekben voltak a furdok es wc-k is kialakitva. Vigasztalanul esni kezdett, tehat azva-fazva vonultam a tusoloba, ahol a benti meleg viz es a kinti huvos huzat talalkozott az ember boren. Ezek azok a dolgok, amik szuksegesek annak megelesehez, hogy ez nem egy turistaut. A furdes utan felszaraz anorakomat rahuzva az osszes felsoruhazatomra elindultam valami vacsorazohelyet keresni. Erre a muveletre a spanyol hagyomanyokat nem ismero mar tobbszor rafizetett. Ugyanis szigoru ertelemben vett vacsora este 7-7:30 korul kezdodik. Ekkor adnak menut, ami nekunk meglehetosen erdekesen hat. Peldaul egy bolognai eloetel utan egy steak...
Ezt a hagyomanyt ugy lehet kijatszani, hogy egesz nap lehet kapni egytaleteleket (pizzak, tesztak es helyi sajatossagok). Tegnap en ezzel eltem: ettem egy adag carbonarat egy tintoval (vorosbor), majd ugy ereztem, hogy kell meg valami, igy egy adag csirkehusgombocot videki korettel...es tintoval.
Ezalatt sikerult fel is melegednem. Visszaterve a szallasra Trevorral az ausztral szoftveressel, akivel egy "kabinba" kerultem, megallapodtunk abban, ha reggel is esik, akkor nem sietunk az indulassal.
Egesz ejjel esett. Reggel hetkor kezdtunk tollaszkodni, majd meg szemerkelo esoben nekivagtam az utnak. A jelzesek a szolohegyek iranyaba vittek, ahol is utolert a vegzet. Olyan hatalmas felhoszakadast kaptam a nyakamba, amit szabad eg alatt meg nem ertem. Vorosagyagos-koves hegyi tajon vezetett az ut, kivul csorgott a viz az anorakon, belul pedig a megeroltetes miatt a pulovereken. Mire a kovetkezo telepulesre ertem, tudtam, hogy mindegy, van-e rajtam ruha vagy nincs: elaztam. Bementem az elso "Bar"-ba, ahol a tobbi zarandoktars hasonlo cipoben jart. Poloig levetkoztunk, es megprobaltunk alkalmazkodni a korulmenyekhez. Megreggeliztem, majd - barmennyire viszolyogtam - felvettem a vizes pulovereket, az anorakot es dideregve nekiindultam. Husz perc alatt bemelegedtem, mar nem szamitott semmi. Igy telt a nap nagy resze, delutanra allt el az eso. Mindent meg lehet szokni...egy ido utan mar nem azzal foglalkozol, ami irrital, hanem azzal ami fantasztikus korulotted. Az eso miatt nem mertem elovenni es a nyakamban tartani a fenykepezogepet, ezert idonkent a telefonnal csinaltam gyorskepeket. Mert azt meg kellett orokiteni, ami elottem volt. Most utolag megnezve: nem rossz. Remelem visszaad valamit mindabbol, amit menetkozben lattam.
Mint altalaban, nem allitok be fix utitervet. Ket-harom lehetseges telepulest valasztok ki, annak fuggvenyeben, hogy mit birok, dontom el a megallast. Ma az utolsoig jutottam. Tudtam, hogy a hegyek sokat kivesznek, igy kisebbre mereteztem a tavot. Ehhez kepest sikerult kifutni.
Ma talalkoztam az elso valoban negativ "lenyulos" alberguevel. Vega de Valcarceba erkezeskor talalhato egy brazil zarandokszallas. Az utikonyvek is jelzik. Gondoltam, hogy jo lesz nekem, szeretem a nepi sajatossagokat...miert ne. En voltam a mai elso, ami erdekes volt delutan harom ora utan. A fazon kerdezte, hogy sokan indultak-e Cacabelobol. Mondtam, hogy igen, erre nagyon elegedetten vigyorgott. Bevezetett a nagykonyvbe, bepecsetelt a zarandokutlevelembe, es elkezdte mondani, hogy milyen finom brazil vacsora lesz, meg reggeli...
Es mennyi? - kerdeztem
25 euro - mondta szemrebbenes nelkul.
Az van kiirva, hogy ez egy albergue, nem hotel - mondtam.
A reggeli nelkul lehet 20 euro - szolt a valasz
Akkor en most tovabbmegyek az onkormanyzati alberguebe!
Jo...de gondoljam meg, ott nincs vacsora...
Eljottem, most a nagyon kellemes onkormanyzati zarandokszallason vagyok, 5 euro volt egy ejszakara, forro teaval es sutemennyel kinaltak. A faluban 9 euroert haromfogasos vacsorat kapok vorosborral.
Oda kell figyelni.
Es egy kis kozjatek...
Tegnap utkozben egy keresztezodesben lattam ket tablat. Az egyik Molinaseca, a masik Ponferrada fele jelezte az utat. Egymas mellett volt a ket tabla. Mindegyikre irt valamit egy magyar kez: a baloldarira azt, hogy Anna, a jobboldalira pedig orok.
Igen: Anna orok!
Minden Anna (ertsd minden no) orok, akit szeretunk. Jo volt magyar gondolatot olvasni...
Ezt a hagyomanyt ugy lehet kijatszani, hogy egesz nap lehet kapni egytaleteleket (pizzak, tesztak es helyi sajatossagok). Tegnap en ezzel eltem: ettem egy adag carbonarat egy tintoval (vorosbor), majd ugy ereztem, hogy kell meg valami, igy egy adag csirkehusgombocot videki korettel...es tintoval.
Ezalatt sikerult fel is melegednem. Visszaterve a szallasra Trevorral az ausztral szoftveressel, akivel egy "kabinba" kerultem, megallapodtunk abban, ha reggel is esik, akkor nem sietunk az indulassal.
Egesz ejjel esett. Reggel hetkor kezdtunk tollaszkodni, majd meg szemerkelo esoben nekivagtam az utnak. A jelzesek a szolohegyek iranyaba vittek, ahol is utolert a vegzet. Olyan hatalmas felhoszakadast kaptam a nyakamba, amit szabad eg alatt meg nem ertem. Vorosagyagos-koves hegyi tajon vezetett az ut, kivul csorgott a viz az anorakon, belul pedig a megeroltetes miatt a pulovereken. Mire a kovetkezo telepulesre ertem, tudtam, hogy mindegy, van-e rajtam ruha vagy nincs: elaztam. Bementem az elso "Bar"-ba, ahol a tobbi zarandoktars hasonlo cipoben jart. Poloig levetkoztunk, es megprobaltunk alkalmazkodni a korulmenyekhez. Megreggeliztem, majd - barmennyire viszolyogtam - felvettem a vizes pulovereket, az anorakot es dideregve nekiindultam. Husz perc alatt bemelegedtem, mar nem szamitott semmi. Igy telt a nap nagy resze, delutanra allt el az eso. Mindent meg lehet szokni...egy ido utan mar nem azzal foglalkozol, ami irrital, hanem azzal ami fantasztikus korulotted. Az eso miatt nem mertem elovenni es a nyakamban tartani a fenykepezogepet, ezert idonkent a telefonnal csinaltam gyorskepeket. Mert azt meg kellett orokiteni, ami elottem volt. Most utolag megnezve: nem rossz. Remelem visszaad valamit mindabbol, amit menetkozben lattam.
Mint altalaban, nem allitok be fix utitervet. Ket-harom lehetseges telepulest valasztok ki, annak fuggvenyeben, hogy mit birok, dontom el a megallast. Ma az utolsoig jutottam. Tudtam, hogy a hegyek sokat kivesznek, igy kisebbre mereteztem a tavot. Ehhez kepest sikerult kifutni.
Ma talalkoztam az elso valoban negativ "lenyulos" alberguevel. Vega de Valcarceba erkezeskor talalhato egy brazil zarandokszallas. Az utikonyvek is jelzik. Gondoltam, hogy jo lesz nekem, szeretem a nepi sajatossagokat...miert ne. En voltam a mai elso, ami erdekes volt delutan harom ora utan. A fazon kerdezte, hogy sokan indultak-e Cacabelobol. Mondtam, hogy igen, erre nagyon elegedetten vigyorgott. Bevezetett a nagykonyvbe, bepecsetelt a zarandokutlevelembe, es elkezdte mondani, hogy milyen finom brazil vacsora lesz, meg reggeli...
Es mennyi? - kerdeztem
25 euro - mondta szemrebbenes nelkul.
Az van kiirva, hogy ez egy albergue, nem hotel - mondtam.
A reggeli nelkul lehet 20 euro - szolt a valasz
Akkor en most tovabbmegyek az onkormanyzati alberguebe!
Jo...de gondoljam meg, ott nincs vacsora...
Eljottem, most a nagyon kellemes onkormanyzati zarandokszallason vagyok, 5 euro volt egy ejszakara, forro teaval es sutemennyel kinaltak. A faluban 9 euroert haromfogasos vacsorat kapok vorosborral.
Oda kell figyelni.
Es egy kis kozjatek...
Tegnap utkozben egy keresztezodesben lattam ket tablat. Az egyik Molinaseca, a masik Ponferrada fele jelezte az utat. Egymas mellett volt a ket tabla. Mindegyikre irt valamit egy magyar kez: a baloldarira azt, hogy Anna, a jobboldalira pedig orok.
Igen: Anna orok!
Minden Anna (ertsd minden no) orok, akit szeretunk. Jo volt magyar gondolatot olvasni...
2010. máj. 8.
Cacabelos
Azt hiszem, ma egy kicsit belehuztam. Ha jol szamolom, akkor 33 korul all meg, es, ha hinni lehet a jelenlegi kisvaros hataraba kitett tablanak, akkor belul vagyok a ketszaz kilometeren.
Meg a tegnap esterol nehany szot. El Acebo egy olyan kis gyongyszem, amit csak kitalalni lehet. Hatalmas hegyormok oleleseben kb. 1100 meteren talalhato klasszikus egyutcas telepules, mely termeszetesen a helyi alapanyagokbol epult. Fantasztikus laposkovek vannak, ebbol all a hegy. Megkozelitese jarmuvel egy gyonyoru szerpentinen, vagy ahogy a zarandok erkezik: hegyi osvenyen.
Magat az Alberguet egy olasz hazaspar uzemelteti, a fizetseg "donativo", tehat amennyit gondolsz. Ugyanakkor nagyon keszsegesek, meghivnak vacsorara, tehat minden helyben adva van.
Az este zoldsegkremleves, sultkolbasz, fott bab, paradicsom es paradicsommartas, apritott tonhal, puding vagy joghurt es vorosbor volt a menu. Jolesett, kiados volt.
A vacsora kezdetekor itt is volt parszavas bemutatkozas a zarandokok reszerol (mi a cseh Frantisekkel egy kornek latszottunk a tobbiek szemeben...hja Kozep-Europa). Ezutan felalltunk az asztalnal, megfogtuk egymas kezet, es aki el tudta (akarta) fogadni a kerest, a sajat nyelven elmondta a Miatyankot...
Hatalmas esore ebredtem, ilyen csak a hegyekben lehet. Negy ora korul biztos voltam benne, hogy a helyi idojaras elojelzes nem tevedett (sajnos a hatralevo idore is esot josol). Hat ora korul mozgolodni kezdett a szallas, en het orakor leptem ki az ajton. Az eso nem esett, de nagyon friss es esoszagu volt a levego.
Azt hiszem az eddigi utam egyik legszebb delelottjet eltem at. Leereszkedni a hegyrol, mikozben felkel a nap, a felhok szetoszlanak felejthetetlen elmeny. Megprobaltam fotozni, de a fenyviszonyok miatt lehet, hogy kevesebb latszik, mint amit ateltem. Nem gondoltam volna, hogy Eszak-Spanyolorszagnak ilyen reszei vannak.
Aztan csak mentem es mentem. Jo eroben ereztem magam (az utobbi napok szamos udvozlese is nagyon tud inspiralni), igy ma eddig jutottam. Kis szepseghiba, hogy tiz perccel a megerkezesem elott elkezdett esni ismet. Ez azert nagy baj, mert a ruhak nem szaradnak meg...hajjaj.
Most majd megint lesznek hegyek! Szeretek kozottuk jarni.
Meg a tegnap esterol nehany szot. El Acebo egy olyan kis gyongyszem, amit csak kitalalni lehet. Hatalmas hegyormok oleleseben kb. 1100 meteren talalhato klasszikus egyutcas telepules, mely termeszetesen a helyi alapanyagokbol epult. Fantasztikus laposkovek vannak, ebbol all a hegy. Megkozelitese jarmuvel egy gyonyoru szerpentinen, vagy ahogy a zarandok erkezik: hegyi osvenyen.
Magat az Alberguet egy olasz hazaspar uzemelteti, a fizetseg "donativo", tehat amennyit gondolsz. Ugyanakkor nagyon keszsegesek, meghivnak vacsorara, tehat minden helyben adva van.
Az este zoldsegkremleves, sultkolbasz, fott bab, paradicsom es paradicsommartas, apritott tonhal, puding vagy joghurt es vorosbor volt a menu. Jolesett, kiados volt.
A vacsora kezdetekor itt is volt parszavas bemutatkozas a zarandokok reszerol (mi a cseh Frantisekkel egy kornek latszottunk a tobbiek szemeben...hja Kozep-Europa). Ezutan felalltunk az asztalnal, megfogtuk egymas kezet, es aki el tudta (akarta) fogadni a kerest, a sajat nyelven elmondta a Miatyankot...
Hatalmas esore ebredtem, ilyen csak a hegyekben lehet. Negy ora korul biztos voltam benne, hogy a helyi idojaras elojelzes nem tevedett (sajnos a hatralevo idore is esot josol). Hat ora korul mozgolodni kezdett a szallas, en het orakor leptem ki az ajton. Az eso nem esett, de nagyon friss es esoszagu volt a levego.
Azt hiszem az eddigi utam egyik legszebb delelottjet eltem at. Leereszkedni a hegyrol, mikozben felkel a nap, a felhok szetoszlanak felejthetetlen elmeny. Megprobaltam fotozni, de a fenyviszonyok miatt lehet, hogy kevesebb latszik, mint amit ateltem. Nem gondoltam volna, hogy Eszak-Spanyolorszagnak ilyen reszei vannak.
Aztan csak mentem es mentem. Jo eroben ereztem magam (az utobbi napok szamos udvozlese is nagyon tud inspiralni), igy ma eddig jutottam. Kis szepseghiba, hogy tiz perccel a megerkezesem elott elkezdett esni ismet. Ez azert nagy baj, mert a ruhak nem szaradnak meg...hajjaj.
Most majd megint lesznek hegyek! Szeretek kozottuk jarni.
2010. máj. 7.
Cruz de Ferro - Celomhoz ertem
Ma elertem a Cruz de Ferrot. Azt a vaskeresztet, melyrol elindulasom elott mar tettem fel egy postot. Ez az a hely, ahova a zarandokok leteszik eletuk nehezseget jelkepezo kavicsukat vagy kovuket.
En ezert jottem el erre az utra. Amikor legeloszor hallottam az El Caminorol, valami megfogott, valamit ereztem, hogy kozom van (lesz?) hozza, csak meg azt nem tudtam, hogy mikent. Aztan az uttal valo ismerkedes soran egyertelmuve valt a kulcs: a Cruz de Ferro. Nagy kovet hordok...immaron kilenc eve.
2001. julius 5-en hajnalban autobalesetben meghalt a kisebbik fiam...Adam. Egy fatalis baleset...egy pillanatnyi elalvas. Csak 21 eves volt. A halal mindig megrazo, de az ilyen halal kulonosen az tud lenni. Egy szulo nem tud mit kezdeni ezzel...orokosen a "mi lett volna, ha" bujkal benne. Pedig nincs ilyen...csak vegleges dolgok vannak. Meg akkor is, ha evekig ugy gondolsz ra, hogy "ne felejtsek el szolni Neki...mit szol majd hozza...ez Neki is tetszeni fog...".
Az esz felfogja, de a sziv es az erzelmek nem. Nem marad mas, mint a megmaradt csaladi videoanyagok, amiket mar szinte kivulrol tudsz. A korosi horgaszat, a rokonlatogatas, a karacsony vagy eppen a szuletesnapi ajandekbontogatas, ahol a kapott erdeszruhadarabok egyenkenti simogatasa kozben oly jellegzetesen szolal meg a kamaszosan ferfias hangjan: Hat... tudod! Ez volt az az elismeres, ami fole nem lehetett menni.
Az elindulasom elotti napon otthon esett az eso. Kimentem a temetobe, es egy marek foldet vettem magamhoz a sirjarol. Ezt tettem egy piros filczacskoba, amit aranyszinu szalaggal kotottem ossze. Ez lett az en kovem, vagy kavicsom.
Amikor ma nekiindultam a hegynek, rovidesen esni kezdett az eso. Megallas nelkul mentem felfele Rabanaltol. A felhok raultek a hegyre, havas eso esett. A csucs elott nehany szaz meterrel furcsa melegseget ereztem a tarkomon. Hatrapillantottam, es egy nagyon szuk resen a nap ert el...konny szokott a szemembe.
Olyan regota keszultem, hogy lesz, amikor odaerek a kereszthez, es leteszem a kis piros csomagot. Szerettem volna minden fajdalmamat es banatomat beleadni ebbe a felemelo erzesbe. Ugy gondoltam, hogy valakivel le is fogom magam fenykepeztetni a keresztnel.
...amikor meglattam a keresztet...mintha Ot latnam viszont...kiszakadt minden belolem.
Fenykepet nem keszittettem senkivel.
Nem tudom, mennyi ido telt el, mig utrakeltem, de amikor felneztem az egre, ahol a jok vannak, hallani veltem kamaszosan ferfias hangjan: Hat... tudod!
El Aceboban vagyok - megyek tovabb Santiagoba. Az utam - szamomra legfontosabb szakasza - itt lezarult. De vegigmegyek a masik uton is...
En ezert jottem el erre az utra. Amikor legeloszor hallottam az El Caminorol, valami megfogott, valamit ereztem, hogy kozom van (lesz?) hozza, csak meg azt nem tudtam, hogy mikent. Aztan az uttal valo ismerkedes soran egyertelmuve valt a kulcs: a Cruz de Ferro. Nagy kovet hordok...immaron kilenc eve.
2001. julius 5-en hajnalban autobalesetben meghalt a kisebbik fiam...Adam. Egy fatalis baleset...egy pillanatnyi elalvas. Csak 21 eves volt. A halal mindig megrazo, de az ilyen halal kulonosen az tud lenni. Egy szulo nem tud mit kezdeni ezzel...orokosen a "mi lett volna, ha" bujkal benne. Pedig nincs ilyen...csak vegleges dolgok vannak. Meg akkor is, ha evekig ugy gondolsz ra, hogy "ne felejtsek el szolni Neki...mit szol majd hozza...ez Neki is tetszeni fog...".
Az esz felfogja, de a sziv es az erzelmek nem. Nem marad mas, mint a megmaradt csaladi videoanyagok, amiket mar szinte kivulrol tudsz. A korosi horgaszat, a rokonlatogatas, a karacsony vagy eppen a szuletesnapi ajandekbontogatas, ahol a kapott erdeszruhadarabok egyenkenti simogatasa kozben oly jellegzetesen szolal meg a kamaszosan ferfias hangjan: Hat... tudod! Ez volt az az elismeres, ami fole nem lehetett menni.
Az elindulasom elotti napon otthon esett az eso. Kimentem a temetobe, es egy marek foldet vettem magamhoz a sirjarol. Ezt tettem egy piros filczacskoba, amit aranyszinu szalaggal kotottem ossze. Ez lett az en kovem, vagy kavicsom.
Amikor ma nekiindultam a hegynek, rovidesen esni kezdett az eso. Megallas nelkul mentem felfele Rabanaltol. A felhok raultek a hegyre, havas eso esett. A csucs elott nehany szaz meterrel furcsa melegseget ereztem a tarkomon. Hatrapillantottam, es egy nagyon szuk resen a nap ert el...konny szokott a szemembe.
Olyan regota keszultem, hogy lesz, amikor odaerek a kereszthez, es leteszem a kis piros csomagot. Szerettem volna minden fajdalmamat es banatomat beleadni ebbe a felemelo erzesbe. Ugy gondoltam, hogy valakivel le is fogom magam fenykepeztetni a keresztnel.
...amikor meglattam a keresztet...mintha Ot latnam viszont...kiszakadt minden belolem.
Fenykepet nem keszittettem senkivel.
Nem tudom, mennyi ido telt el, mig utrakeltem, de amikor felneztem az egre, ahol a jok vannak, hallani veltem kamaszosan ferfias hangjan: Hat... tudod!
El Aceboban vagyok - megyek tovabb Santiagoba. Az utam - szamomra legfontosabb szakasza - itt lezarult. De vegigmegyek a masik uton is...
2010. máj. 6.
Nehany kep
Ma szidtam a rendszert, duhomben megegyszer megprobaltam...vannak csodak..ez mukodik! csak bemasolom, mert keves a netes idom.
Napfelkelte a Pireneusokban I.
Napfelkelte a Pireneusokban II.
Es en is ott voltam...
Alto de Perdon
Ilyet mindenki keszit :-)
A borkut
Meseta I.
Meseta II.
Vacsora Granonban
Beloradoi delutan
Hontanas
Es a Meseta nem er veget
Lengyel-magyar ket (harom?) jobarat....
Es kozelednek a havas hegyormok
Ma delelott Astorga elott (Marco, a koreai fotos es...szoval en vagyok)
Astorga gyonyoru
Ebben a szalloban vagyok most
Valamerre arra kell reggel elindulni...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)