Hegyek kozott "fut" az ut, jolesik menni. De eloszor a tegnap esterol nehany szot. Mivel tegnap minden fizikai energiamat sikerult mozgositanom, igy estere farkas ehes lettem. A szallas a templom udvaran kialakitott barakkszeru epitmenyben volt, ami ugy nezett ki, mint egy nagyon igenyesen osszerakott sufni, tehat jol megacsolt, amde nem hoszigetelt. Ez futott korbe a templomudvarban, egy-egy fulke ket agyat foglalt magaba, de ket meter felett egy volt a legter. Ezekben voltak a furdok es wc-k is kialakitva. Vigasztalanul esni kezdett, tehat azva-fazva vonultam a tusoloba, ahol a benti meleg viz es a kinti huvos huzat talalkozott az ember boren. Ezek azok a dolgok, amik szuksegesek annak megelesehez, hogy ez nem egy turistaut. A furdes utan felszaraz anorakomat rahuzva az osszes felsoruhazatomra elindultam valami vacsorazohelyet keresni. Erre a muveletre a spanyol hagyomanyokat nem ismero mar tobbszor rafizetett. Ugyanis szigoru ertelemben vett vacsora este 7-7:30 korul kezdodik. Ekkor adnak menut, ami nekunk meglehetosen erdekesen hat. Peldaul egy bolognai eloetel utan egy steak...
Ezt a hagyomanyt ugy lehet kijatszani, hogy egesz nap lehet kapni egytaleteleket (pizzak, tesztak es helyi sajatossagok). Tegnap en ezzel eltem: ettem egy adag carbonarat egy tintoval (vorosbor), majd ugy ereztem, hogy kell meg valami, igy egy adag csirkehusgombocot videki korettel...es tintoval.
Ezalatt sikerult fel is melegednem. Visszaterve a szallasra Trevorral az ausztral szoftveressel, akivel egy "kabinba" kerultem, megallapodtunk abban, ha reggel is esik, akkor nem sietunk az indulassal.
Egesz ejjel esett. Reggel hetkor kezdtunk tollaszkodni, majd meg szemerkelo esoben nekivagtam az utnak. A jelzesek a szolohegyek iranyaba vittek, ahol is utolert a vegzet. Olyan hatalmas felhoszakadast kaptam a nyakamba, amit szabad eg alatt meg nem ertem. Vorosagyagos-koves hegyi tajon vezetett az ut, kivul csorgott a viz az anorakon, belul pedig a megeroltetes miatt a pulovereken. Mire a kovetkezo telepulesre ertem, tudtam, hogy mindegy, van-e rajtam ruha vagy nincs: elaztam. Bementem az elso "Bar"-ba, ahol a tobbi zarandoktars hasonlo cipoben jart. Poloig levetkoztunk, es megprobaltunk alkalmazkodni a korulmenyekhez. Megreggeliztem, majd - barmennyire viszolyogtam - felvettem a vizes pulovereket, az anorakot es dideregve nekiindultam. Husz perc alatt bemelegedtem, mar nem szamitott semmi. Igy telt a nap nagy resze, delutanra allt el az eso. Mindent meg lehet szokni...egy ido utan mar nem azzal foglalkozol, ami irrital, hanem azzal ami fantasztikus korulotted. Az eso miatt nem mertem elovenni es a nyakamban tartani a fenykepezogepet, ezert idonkent a telefonnal csinaltam gyorskepeket. Mert azt meg kellett orokiteni, ami elottem volt. Most utolag megnezve: nem rossz. Remelem visszaad valamit mindabbol, amit menetkozben lattam.
Mint altalaban, nem allitok be fix utitervet. Ket-harom lehetseges telepulest valasztok ki, annak fuggvenyeben, hogy mit birok, dontom el a megallast. Ma az utolsoig jutottam. Tudtam, hogy a hegyek sokat kivesznek, igy kisebbre mereteztem a tavot. Ehhez kepest sikerult kifutni.
Ma talalkoztam az elso valoban negativ "lenyulos" alberguevel. Vega de Valcarceba erkezeskor talalhato egy brazil zarandokszallas. Az utikonyvek is jelzik. Gondoltam, hogy jo lesz nekem, szeretem a nepi sajatossagokat...miert ne. En voltam a mai elso, ami erdekes volt delutan harom ora utan. A fazon kerdezte, hogy sokan indultak-e Cacabelobol. Mondtam, hogy igen, erre nagyon elegedetten vigyorgott. Bevezetett a nagykonyvbe, bepecsetelt a zarandokutlevelembe, es elkezdte mondani, hogy milyen finom brazil vacsora lesz, meg reggeli...
Es mennyi? - kerdeztem
25 euro - mondta szemrebbenes nelkul.
Az van kiirva, hogy ez egy albergue, nem hotel - mondtam.
A reggeli nelkul lehet 20 euro - szolt a valasz
Akkor en most tovabbmegyek az onkormanyzati alberguebe!
Jo...de gondoljam meg, ott nincs vacsora...
Eljottem, most a nagyon kellemes onkormanyzati zarandokszallason vagyok, 5 euro volt egy ejszakara, forro teaval es sutemennyel kinaltak. A faluban 9 euroert haromfogasos vacsorat kapok vorosborral.
Oda kell figyelni.
Es egy kis kozjatek...
Tegnap utkozben egy keresztezodesben lattam ket tablat. Az egyik Molinaseca, a masik Ponferrada fele jelezte az utat. Egymas mellett volt a ket tabla. Mindegyikre irt valamit egy magyar kez: a baloldarira azt, hogy Anna, a jobboldalira pedig orok.
Igen: Anna orok!
Minden Anna (ertsd minden no) orok, akit szeretunk. Jo volt magyar gondolatot olvasni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése