Egy nehéz nap után

Ma reggel - röviddel a munkahelyemre érkezés után - kollégám azzal keresett meg.."a kereked mintha defektes lenne...". Az volt. Ebben az évben harmadszor! Nagyon kellett!

Zajlott az élet, 10 óráig szinte meg sem álltam. Pörög minden ezerrel odabenn, miközben látom a speditőrnaptáron a bejelölt április 14-i dátumot. 2 hét! Két hét múlva indulok. Egyre több kolléga kérdez rá az útra. Lassan egyértelművé válik, hogy valóban elindulok! Fizikálisan erősnek érzem magam...a lelkem romokban. Nem lehet minden tökéletes. A Beszerzés kűzd: mennyit, mikorra, milyen áron? Sokat, gyorsan, olcsón: Arkangyal morog, de megteszi: sokat gyorsan és olcsón! Jó, de mi lesz ezután? - kérdezi. Nehéz válasz... Nagyon jó, hogy megbízható kollégái vannak az embernek!

Jól érzem magam köztük. Szinte valamennyien fiatalabbak nálam...a gyerekeim lehetnének. Ambiciózusak, ügyesek...szeretem és becsülöm Őket! Gyermekeim... lehetnének...Elvesztett fiamat látom Bennük...hiányzik..nagyon.

Sokan szidják, vagy csak szapulják a mai fiatalokat: semmi nem érdekli őket, megbízhatatlanok. Frászt! Nem korfüggő ez a két tulajdonság. Nekem nagyon jó és megbízható kollégáim vannak. Sokat kűzdöttem, hogy így legyen. A becsületes munka a legjobb értékmérő. Ma Ők jelentik az egyik legbiztosabb pontot az életemben!

Fiatalok...

Van egy másik aspektus is, amiről írnom kell.
Adóbevallás! Szeretjük vagy nem, meg kell tennünk. Ilyenkor pedig kötelező. Mivel a kintttartózkodás alatt lejár a beadási határidő,én is nekiálltam, bár sok tennivalóm nem volt. Gépiesen írogattam az adatokat, mígnem az egyszázalék nevű  lehetőség nem következett. Egyesület... ki lehetne? Bevillant barátom fiának elmúlt nyári beszámolója.

Bátor Tábor: ez az a hely ahol ... "Táborainkban daganatos és krónikus beteg gyerekek lehetőséget kapnak a felhőtlen gyermekkor megélésére, korlátaik átlépésére. A Bátor Tábor nyolcnapnyi ingyenes élményterápia, rengeteg kalanddal, vidámsággal és megerősítéssel. Ki tudja hány érdekes program, amik nemcsak mosolyokat, kacagást és új barátságokat jelentenek, hanem valódi segítséget a betegséggel való megküzdésben. 2001 óta több mint 2300-an részesülhettek belőle. Legyél akár egy jövőbeli táborozónk, önkéntesünk, netán támogatónk, jó helyen jársz!"

Én nekik adtam adóm 1%-át... ezzel remélem, hogy segítettem azoknak, akiknek nem természetes a napi élet által nyújtott élmény. Szeretném, ha Ők is részesülnének benne...

És minden tiszteletem azoknak a huszonéveseknek, akik meglátták a tennivalót...
Üdv Nektek Áron és Viktor!


Természetesen megpróbáltam mindent összeszedni, amit az elindulás előtt meg kell tennem. Ma elintéztem az Európai Egészségbiztosítási Kártyát, és elmentem a bankba a dombornyomott kártyáért. Fontos infóként jelzem, hogy enélkül nem lehet külföldön pénzt felvenni... Tehát a V... Electron nem alkalmas pénzfelvételre. Mindenki csekkolja le, hogy milyen kártyája van.

Nehéz napom volt. Mellesleg mentem hat kilométert...jól esett, könnyű volt.
Először dühös voltam, azért nem éreztem a terhelést, aztán meg elgondolkodó...
Néha nem is tudjuk, hogy mi segít át a krízisen...csak beleég a retinánkba vagy visszhangzik a fülünkbe egy kép, egy hang...és már könnyebb. Így jó!

Léleksimogatás

Mindannyiunknak szüksége van időnként becézésre, szeretetre. Ez nem csak azt jelenti (bár a világ legszebb dolga egy férfiember számára), hogy egy kecses női kéz beletúr a hajába, és érzékien megcirógatja a nyakát, hanem általában a külvilág pozitív reakcióinak érzete párosul ezekhez a kellemes dolgokhoz. Ha ilyet érzékelünk - legyünk akár férfiak, vagy nők - jól érezzük magunkat.

Ma - ahogy mondani szokás - kaptam hideget és meleget.

Én inkább a jó dolgokkal foglalkoznék.

Részem volt olyan segítő, támogató, szerető pillantásban, ami erőt adhat az elkövetkező próbatételre,

és olyan baráti megnyilvánulásra, amire régen vágytam már...

Nincs jobb, mint úgy zárni a napot, hogy magaménak tudhatom a szeretetet, a támogatást és a bizalmat. Jó kedvem lett...
Hallgassátok és nézzétek meg a telefonom csengőhangjául is szolgáló zenét (köszi Áron a tippet):

Loituma - lehet együtténekelni :-)

Köszönöm Nektek!

Segéderők

Az állóképesség megteremtése nekem nem ment egyik pillanatról a másikra. Öt évvel ezelőtt tettem le az utolsó cigarettát, harminc évig füstöltem. Egy időben szerettem futni, de egy keresztszalag nyúlás után ez is abbamaradt. Tehát adva volt egy kellően edzetlen, majd' félszáz éves túlsúlyba hajló alkat.
Finnországban láttam először nordic walking bottal gyalogló embereket, nálam idősebbeket és fittebbeket. Megtetszett a dolog, és elkezdtem a gyaloglást. Vagy két hétig nem értettem, hogy mi a jó ebben...Aztán rájöttem, hogyan kell jól használni a botokat, és egyértelművé vált az előnye. Sok kört róttam a lakóhelyem környékén - először általános megdöbbenést okozva, mivel hiányolták alólam a sítalpakat :-)

Minden csoda három napig tart, abbamaradtak a beszólások, én pedig élveztem, hogy saját sportom van, amit örömmel és könnyen végzek. Ráadásul rövidesen elkezdtem érezni a sport áldásos hatását: egyértelműen javult az állóképességem. Tehát az elsőszámú segéderőm a nordic walking volt.

Bizonyára többen találkoztak azzal a kellemetlen reggeli, vagy éjszakai élménnyel, hogy izomgörcs szakítja meg a pihenést. Utánnaolvasva a dolgoknak, arra a következtetésre jutottam, hogy pótlólagos magnéziumbevitelre van szükségem. A kereskedelemben számos ilyen lehetőség van, én a pezsgőtablettát választottam.

Rövid idő után elmaradt a kellemetlen éjszakai látogatóm, tehát sikeres a terápia. Ez évekkel ezelőtt volt, azóta is napi rendszerességgel használom - ezzel indul a napom. A Caminora tabletta formájában viszem, hogy reggel egyszerűbb legyen a bevétele.
A magnézium a második számú segéderőm.

Fájdalmas, a testet és lelket megviselő műtéteken mentem keresztül 2008 végén. Ekkor találkoztam egy orvossal, aki beszélt a táplálkozás élettani hatásairól, a sok "műkaja" által okozott problémákról. Elmondta, hogy bizonyos nem kívánt folyamatok a szervezetben megállíthatók, sőt akár vissza is fordíthatók megfelelő táplálkozással. Ezután nagyon odafigyeltem arra, hogy mit eszem. Sűrűn iktatok az étkezésembe halat, párolt zöldséget, barnakenyeret, gyümölcsöt,salátát. Odafigyelek a napi folyadékmennyiségre. Bevezettem a heti két müzlireggelit.

Ez valódi gabonamagvak és aszalt gyümölcs keveréke - tejjel felöntve. Naponta iszom egy palack kaukázusi kefírt.

Valódi feladatot adok így az emésztőrendszernek - így kénytelen funkcionálisan jól működni. Egy év tapasztalata alapján azt mondhatom, hogy igaza volt az orvosnak - közérzetileg (is) jól vagyok.
Tehát a megfelelő táplálkozás a harmadik segéderőm.

Az útra készülődve az elmúlt ősszel átgondoltam, hogy mire lenne szükségem még. Arra a következtetésre jutottam, hogy valamiféle olyan multivitamin, ami nyomelemeket is tartalmaz nem tenne rosszat. Tulajdonképpen ezeknek a szereknek a hatását nem érezzük, de az egyes alkotók hiánya problémákat okozhat.

Ez lett a negyedik segéderő, ami ha szükséges besegít, ha nem akkor nem okoz gondot a jelenlétével.

Már említettem a keresztszalag nyúlásomat. Életünk során számos kisebb-nagyobb rándulást, vagy megerőltetést átélünk. Ezek elmúlnak, de hatásuk később fizikai erőltetésre érződik. Én is így voltam, egy-egy hosszabb gyaloglás után elkezdett a bokám és/vagy a térdem "emlékezni" a régmúlt sérülésekre. Ezek klasszikusan szúró éles fájdalmak voltak, mintha a porcok kenőanyag nélkül mozognának. Erre találták ki a porcerőt, aminek a leírása szerint "hozzájárulnak a normális porcképződéshez, elősegítik a porcok épségének megőrzését és regenerálódását, így az ízületek megfelelő mozgathatóságát."
  

Nosza rajta: novemberben vettem egy 60 darabos kiszerelést, két hónap után meglátom, hogy mire jó... Nagyon jó! Egyértelműen éreztem az áldásos hatást. A flakon kiürülése után mégsem vettem újabbat, mert féláron találtam hasonló hatóanyagú szert a Decathlonban.

Azóta abból is elfogyott egy flakon, abszolút jó hatásfokú. Február végén azt tapasztaltam, hogy a meszesen csikorgó nyakam is csendesedett. Tehát folytatom a szedést az út alatt is.
Ez az ötödik segéderőm.

Azt mondják a Caminót megjártak (és miért ne hinnénk Nekik), hogy a legfontosabb a láb állapota. A talpon levő keményedések, száraz sarok a kiindulása a későbbi szenvedéseknek. Én ennek a problémának a megoldására a Scholl Cracked Heel krémjét használtam/használom.

Gyorsan puhítja a talpbőrt, regenerálja a sarok kezdődő repedezettségét. Állítólag van egy krém, amit az úton érdemes használni. Puhán tartja a bőrt, nem zsíros és beleivódik a bőrbe. Már csak azért is fontos, hogy ne a zoknit kenegessük. Ha valaki tudja a szer nevét, kérem ossza meg velünk.
Ez lett tehát a hatodik segéderőm.

Biztosan sokmindent fel lehetne még sorolni - én egy dologgal zárnám, talán ez a nulladik segéderő. Ez az alap. Az ami Benned van. Az akarat, az ok amiért elindulsz...

Ez segít abban, hogy nehéz zsákkal a hátadon kilométereket tegyél meg szélben, napon, hidegben vagy bármikor.
Ez a legnagyobb segéderő!

Célegyenesben

Ma szembesültem azzal, hogy rohamosan fogy az időm. Össze kell állítanom az ellenőrzőlistát, hogy mindenről időben gondoskodjak. A térkép...Úgy gondolom, hogy nem jelenik meg a John Brierley könyv újabb verziója mielőtt elindulnék. Sajnálom, mert amit láttam belőle, nagyon felcsigázott. Valamivel pótolnom kell. PDA-ra töltöm az út állomásait, és annak metszeteit, hogy tudjam mi vár rám.

és így tovább... 

Szintén PDA-ra töltöm a zarándokszállások adatait tartalmazó állományokat, melyeket a net-ről szedtem le..

Nyomtatok egy útitérképet, legyen papíron meg, így csak akkor kell az elktronikus eszköz, ha bármi adatot akarok rögzíteni. Vagy arra is jó, ha elveszik a papírtérkép - egyik barátom így járt, SMS-ben írtam itinert...

Kiváltom az EU társadalombiztosítási igazolványt, ha szükségem lenne rá, megkapjam az alapellátást. (A TB-hez kell bemenni, munkáltatói igazolás, (nyugdíj), lakcímkártya és személyiigazolvány kell. Ezzel ugyanaz az ellátás jár, mint az adott ország polgárainak - hasznos!) Utasbiztosítást is kell kötnöm...(Ez az extra szolgáltatások finanszírozására kell - ne legyen egyikre sem szükség!)

Holnap át kell gondolnom az elkövetkező napok történéseit. Közel az indulás. Három hét... Több, mint egy éve várok erre...Eljött...

Állóképesség - fizikai felkészülés IV.

Ma komoly távot tűztem ki. Elképzelésem szerint teljesíteni kell a 20 km-es Vértes kört. Tibi kollégám a megbeszélt időben érkezett. Javasoltam Neki, hogy próbálja ki a nordic walking botokat. Nekem van egy szabad párom, tegyük be és meglátjuk. Fogadókész volt, és elindultunk. Csákberényt jelöltük meg indulási pontnak, a tervek szerint a Vértes ormára feljutva Mórig megyünk, majd Csókakőn keresztül vissza.
Leparkoltunk Csákberényben, és elindultunk a nyomtatott turistatérkép, és a Garmin Etrex támogatásával...Hamarosan rájöttünk, hogy az út, és a haladási lehetőség időnként nincs fedésben. (Telek beépítések, kerítések...) Némi felesleges le-fel járkálás után végre sikerült kijutni a településről. Az első nem tervezett program: Tibi napszemüvegének keresése...valahol levált róla - nem lett meg. Végre bejutottunk a valódi Vértesbe. Fantasztikusan tiszta levegő, hatalmas látótér és jóleső gyaloglás volt a jutalmunk.

Jó tempóban haladtunk, sem fáradtság, sem fájdalom nem bonyolította az életünket. Aztán elérkeztünk egy meredek kaptatóhoz.

A talaj helyenként jeges tócsákkal tűzdelt, itt-ott hófoltok, és nagyon mély talaj. Szóval minden adott volt, hogy próbára tegyen bennünket. Itt éreztem először, hogy nagyon nehéz a hátizsák. A napi körök nem hozták ezt ki, de itt nagyon megviselt. Persze hozzátartozik az igaszsághoz, hogy ellenőrizetlenül töltöttem a zsákomat - nem baj, ha nehezebb, könnyebb lesz majd kinn.

Az emelkedőn felérve biztos lettem abban, hogy nem tudok Mórig eljutni...valahogy túl nehéz a zsák. Ráadásul a móri tervekben egy újabb hegygerincmászás is szerepelt. Sajnáltam, hogy nem lesz meg a 20 km, de nem akartam magamat kitenni valami sérülésnek. (Tibi csak egy kis vizes-szendvicses hátizsákot vitt.) Megállapodtunk abban, hogy a lehető legtovább megyünk az úton, és úgy kanyarodunk le a csókakői vár felé. Szép kanyar lett! Leérve Tibi szeretett volna felmenni a várba, amire én úgy reagáltam, hogy lenn megvárom - én sokszor láttam már :-)

Míg ő felmászott és leért, regenerálódtam, és újult erővel tudtam nekivágni a hátralevő útnak. Ekkor már nem éreztem fájdalmat, szinte az utolsó méterekig gond nélkül (bár fáradtan) mentem. Útközben azt próbáltuk megtippelni, vajon hány kilométert sikerült megtenni? Ezt azért kellett, mert a GPS megadta magát, és nem volt valós adatunk.
Hazaérve feldolgoztam a napi mozgásunkat: 17,8 km!

Megmértem a hátizsákomat is: 13 kg! Nem vagyok normális, nem csoda, hogy nehéz volt. Ez volt az utolsó, hogy csak "úgy" rakosgatok a zsákba ( a két böhöm súlyzó fölé...).

De nagyon jól sikerült a Vértes-túra, most azt is érzem, hogy extrém körülményeket is le tudok kűzdeni. Megnyugtatott. Tibinek is tetszett, ahhoz képest, hogy nincs edzésben jól bírta. Már tervezzük a következőt!

Megvettem a régóta kinézett kalapot is...ma debütált...jól érzem magam benne!