Leparkoltunk Csákberényben, és elindultunk a nyomtatott turistatérkép, és a Garmin Etrex támogatásával...Hamarosan rájöttünk, hogy az út, és a haladási lehetőség időnként nincs fedésben. (Telek beépítések, kerítések...) Némi felesleges le-fel járkálás után végre sikerült kijutni a településről. Az első nem tervezett program: Tibi napszemüvegének keresése...valahol levált róla - nem lett meg. Végre bejutottunk a valódi Vértesbe. Fantasztikusan tiszta levegő, hatalmas látótér és jóleső gyaloglás volt a jutalmunk.
Jó tempóban haladtunk, sem fáradtság, sem fájdalom nem bonyolította az életünket. Aztán elérkeztünk egy meredek kaptatóhoz.
A talaj helyenként jeges tócsákkal tűzdelt, itt-ott hófoltok, és nagyon mély talaj. Szóval minden adott volt, hogy próbára tegyen bennünket. Itt éreztem először, hogy nagyon nehéz a hátizsák. A napi körök nem hozták ezt ki, de itt nagyon megviselt. Persze hozzátartozik az igaszsághoz, hogy ellenőrizetlenül töltöttem a zsákomat - nem baj, ha nehezebb, könnyebb lesz majd kinn.
Az emelkedőn felérve biztos lettem abban, hogy nem tudok Mórig eljutni...valahogy túl nehéz a zsák. Ráadásul a móri tervekben egy újabb hegygerincmászás is szerepelt. Sajnáltam, hogy nem lesz meg a 20 km, de nem akartam magamat kitenni valami sérülésnek. (Tibi csak egy kis vizes-szendvicses hátizsákot vitt.) Megállapodtunk abban, hogy a lehető legtovább megyünk az úton, és úgy kanyarodunk le a csókakői vár felé. Szép kanyar lett! Leérve Tibi szeretett volna felmenni a várba, amire én úgy reagáltam, hogy lenn megvárom - én sokszor láttam már :-)
Míg ő felmászott és leért, regenerálódtam, és újult erővel tudtam nekivágni a hátralevő útnak. Ekkor már nem éreztem fájdalmat, szinte az utolsó méterekig gond nélkül (bár fáradtan) mentem. Útközben azt próbáltuk megtippelni, vajon hány kilométert sikerült megtenni? Ezt azért kellett, mert a GPS megadta magát, és nem volt valós adatunk.
Hazaérve feldolgoztam a napi mozgásunkat: 17,8 km!
Megmértem a hátizsákomat is: 13 kg! Nem vagyok normális, nem csoda, hogy nehéz volt. Ez volt az utolsó, hogy csak "úgy" rakosgatok a zsákba ( a két böhöm súlyzó fölé...).
De nagyon jól sikerült a Vértes-túra, most azt is érzem, hogy extrém körülményeket is le tudok kűzdeni. Megnyugtatott. Tibinek is tetszett, ahhoz képest, hogy nincs edzésben jól bírta. Már tervezzük a következőt!
Megvettem a régóta kinézett kalapot is...ma debütált...jól érzem magam benne!
Szia, tényleg jók lettek a képek :-), bár hazaérve belenéztem a tükörbe és olyan volt az arcom, mint a rémült homárnak a fortyogó fazékban :-) szépen sütött a Nap!
VálaszTörlésNa igen, amikor először megemeltem a hátizsákod, arra gondoltam, hogy belegyömöszölted Fekete Laci súlyzó-készletét, az biztos, hogy a 450 m-s Korcsmáros-dombra, ami inkább hegynek tűnt, akkor sem bírtam volna felcipelni, ha "megfelezzük" és "kikérem a telefonos segítségem", ezért inkább passzoltam :-), na jó az az igazság, hogy Puding vagyok, de úgy voltam, ahogy a közmondás tartja: "A Puding próbája, az evés!", ebből ki is derült, hogy nagyon finom Puding lehetek, mert a túra végére teljesen elfogytam :-)
Előtted pedig le a kalappal, nem semmi teljesítmény volt, Gratulálok hozzá!
Akkor majd leközelebb........
Üdv. Tibi.....
A hátizsák súlya max.: 8 kg. Egy tapasztalt utazó tanácsára kéretik betartani. Nagyobb súly tönkreteszi a bokát, vagy a térdet. Egy jó zsák a hátat és a derekat megvédi, de különösen nehéz terepen a boka iszonyú terhelésnek van kitéve. Én lemértem, hogy 50 cm-eseket lépek. Nem mertem kiszámolni, hányszor emeltem meg így kb. 8 cm magasra a 13 kilót az út során.
VálaszTörlésA zsákon még nem látom az "igazi" kagylót!
VálaszTörlésPedig az a kagyló Santiagoból származik...
VálaszTörlésVagy 100 km-rel korábban vettem. Sétált velem egy kicsit. Látta Santiagot, az óceánt, s sok minden szépet.
VálaszTörlésNo de én a rozsdamentes változatra gondoltam. Az merre lapul?
Már az is felkerült, a hétvégén applikáltam fel. Még a kalapomra felvarrom a kisebb verziót, és indulhatok...Egészséges drukk kezd kialakulni bennem.
VálaszTörlés