Erre a hétvégére azt mondtam, hogy "az évezred legjobb hétvégéje lesz". Ilyet felnőtt (és normálisan gondolkodó ember) csak indokolt esetben mond. Miért "blamáltam" hát magamat?
A 70-es évek elején találkoztam először a Uriah Heep zenéjével. Egykori barátnőm (vajon merre jársz Lívia?) magnóján szólt a July Morning, ami valahogy közelférkőzött hozzám (most nem részletezném az okokat).
Persze a "hetvenes évek" nem arról voltak híresek, hogy hozzáférünk minden jó zenéhez, és szabadon hallgathatjuk. A "szabcsi" (Szabad Európa Rádió), a "láxi" (Radio Luxemburg), a "futótűz" (Radio Novi Sad) volt a forrás, ahol hallhattuk ezeket a zenéket. Tizenévesként el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha előttük állva hallgathatom ŐKET.
2010. szeptember 9. csütörtökön este 9 órakor a Uriah Heep ad koncertet a FEZEN (Fehérvári Zenei Napok)keretében.
Nyár eleje óta tudtam, hogy ott a helyem.
Farmert vettem, farmeringet és dzsekit...nyolc órakor érkeztem a helyszínre. Még tartott az Ossian koncert. Sokan voltak, kemény zene volt. Nézelődtem. Egyre több korombeli gyülekezett...aztán egyre több ismerős...némelyikkel évtized óta nem találkoztam. Gyuri a középiskolás osztálytársam - aki kamionos - büszkén mutatta a VIP sátorban készült felvételeket: itt vannak...majd negyven éve várjuk Őket.
Fiatal kollégám "talált meg"...Ő is a nagy banda koncertjét szeretné látni és hallani.
21:00-kor kijöttek: Mick Box, aki '69 óta van a csapatban! És jöttek a többiek: Trevol Bolder (1976),Bernie Shaw és Phil Lanzon (1986), Russel Gilbrook (2007).
A nézőtér (a szabadtéri állóhelyes "dühöngő") megtelt. Ennyi harminc-negyven éves agyonmosott Uriah Heep pólót nem láthatsz máshol!
Ötven felett szinte kötelező volt! Egymásra néztünk, biccentettünk...és újra a hetvenes évek valamelyik bulijában éreztük magunkat. Az elnök-vezérigazgató és a kazánkovács, a kertész és a tanár, a nyugdíjas és a korát letagadó "örökifjú", a lakatos és a logisztika vezető...
A lányok (ajjaj..ötven felettiekről szabad-e ilyet mondani?), a partnerükhöz simulva élték újra át, hogy milyen is, amikor az "asszony feketében" van.(...és megdöbbentően jól mozogtak :-) )
És benne voltunk a vokálban, akik Bernie Shaw vezényletére énekeltük, hogy: ááááá...
Miért írtam mindezt ide, a Permanens Caminora?
Mert ennek a néhány száz embernek a lelke összeért. Abban, amit az emlékek, a közös értékek jelentenek. Mindegy, hogy mi inspirál arra, hogy együtt gondolkodj, együtt érezz, és együtt örülj...
AZ ÚTON VAGY!
...ha rátalálsz valamire vagy valakire, ami vagy aki régen is közel állt hozzád, adj hálát...az élet szép!
Nos, ilyen volt "az évezred hétvégéje".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése