A somoza a leirasok szerint valamifele hegyi korulmenyeket jelent az egyes elnevezesek mellett. Igen, vegre hegyi korulmenyek! Amiert lelkendezek, az az egyszeru tapasztalat. Amikor ma reggel elindultam az orbigoi egyhazi szallasrol (ami nyaron szuper lehet a vastag falaival es a felteto alatt levo zuhannyal, de most nagyon faztam), egy ideig meg a Meseta megszokott nehez es unalmas terepe kovetkezett. Ket lehetoseg kinalkozott: egy szebb es egy gyorsabb. Ma moho voltam: minel elobb szerettem volna magam mogott tudni a szamomra nehezebb tajat es terepet, ezert a rovidebbet es gyorsabbat valasztottam. Kaptam tehat rendesen a mellettem zugo autok zajabol, ugyanakkor hideg es deres volt a taj. Mivel vagy kilenc kilometeren at nem volt telepules, megettem egy banant, egy kocka fekete csokit (mostantol eskuszom ra!), es ittam egy kisdoboz narancslevet. Ez tokeletesen eleg volt, amig lakott teruletre ertem. Astorga elott a hegyen, ahol egy szep nagy kereszt all, nagy udvrivalgas fogadott: Marco, az angol es a (bocsanat az eddigi japanozasert) koreai zarandok. A koreainak valamiert "bejon" az arcberendezesem, mert amikor meglat, mindig portrezni akar. Az elejen azt gondoltam, hogy csak a jellegzetes kalapom teszi, de amikor levettem, megjobban belelkesult. Valamit magyarazott, hogy ez a forma koreaban... szoval nem lettem okosabb. Persze, ha tukorbe nezek, jelentosen megvaltoztam az elmult hetekben: napbarnitott az arcom, szakallam es tuskehajam feheren keretezi...lehet, hogy valami jo kis koreai rajzfilmnagyapora hasonlitok :-)
Csinaltunk es csinaltattunk nehany fotot, majd mindenki indult tovabb. En megreggeliztem egy elovarosi barban, bosegesen es tartalmasan, majd elindultam Astorgaba.
Gyonyoru varos! Lepteke akkora, amit meg gond nelkul el lehet viselni (meg ilyen elvonulas kozben is!), ugyanakkor kedves es hivogato. Bementem az elso templomba (ezt egyebkent az utobbi hetekben rendszeresen megteszem) egy kis elmelyulesre, erogyujtesre. Az itteni emberek nagyon tiszteletben tartjak ezt, a zarandokok pedig viszonylag nagy szamban elnek ezzel.
Elindulva a foteren ismet a barati csapatba botlottam, kapacitaltak egy sorre, de nem igazan kivantam. Leultem hozzajuk, valtottunk nehany szot es elindultam. Nem akartam Astorgaban maradni, barmilyen szep. Meg fotozgattam a varosban, majd elindultam tovabb.
Vegre emelkedni kezdett az ut, ami mogott idonkent felsejlettek a havas hegyormok Gondolataim a holnapi nap korul jartak...ha Isten segit, holnap felerek a Cruz de Ferrohoz.
Megtehettem volna, hogy ma - erom osszeszedesevel - tovabbmenjek, de nem mertem kockaztatni. Kialakitottam egy ritmust. Eszerint reggel fel het es het kozott indulok altalaban. Reggel nagy erovel es tempoval megyek legalabb 2 orat, ez 10-11 km kozotti tavot jelent. Ezutan eszem, majd 4,5 km/oras atlag jon 1-2 oran at. Aztan lassulok. Deltol tobbszor kis piheno (vetkozes es szerelvenyigazitas, mert valtoznak a homersekleti viszonyok), majd nagyon sokszor mar csak vanszorgas a celig. Ez altalaban ketto es negy kozott szokott bekovetkezni. Ma nagy erovel erkeztem erre a szallasra (ami szuper!), de attol azert tartottam, hogy meg egy-ket orat menjek. Raadasul kicsit stabilizalodott az ido, a szel nem fuj, a nap sut (csakhat neha "foga" van), igy hat belevetettem magam a mosasba. Nagy projektkent kimostam a hosszujju technikait (nagyon rafert).
Most pedig megittam egy korso sort, ami jot tett. Enni valoszinuleg valami menufelet fogok.
Sajnalom, hogy a kepfelrakas nem megoldott (ugyan vannak neha latszolagos lehetosegek pl USB, vagy kartyafoglalat, csak meguntam a kiserletezest, mert nem megy, es nem szeretnem, ha "hazavagna" az elkeszult kepeket), de igerem, hogy otthon teszek fel egy nagy albumot az illusztralasokra.
2010. máj. 6.
2010. máj. 5.
Hospital de Órbigo
Itt vagyok, ugy tunik egeszsegesen. Eszem, sort iszom, tehat nagy baj nincs. Leonon szokas szerint atgyalogoltam, ket dolog riasztott: a tomeg es a zaj. Valahogy sikerult az elmult napokban elszoknom ettol. Raadasul az ut nagyresze (termeszetszeruen) simara betonozott. Ez az, ami leginkabb farasztja a labat. Tegnap delutan, miutan nagynehezen megerkeztem a Leon kulvarosanak szamito kisvarosba, szinte jarni alig tudtam. De mindenki santikalt a folyoson. Ennyit tesz a beton! Ma alternativ utvalasztasi lehetoseg volt, Marco a "venezuelai" javaslatara a kicsit hosszabb, de termeszetkozelibb utat valasztottam. Nem bantam meg, meg a Meseta allandosagaban is talaltam valtozatossagot.
Marco! Amiota megismertem, korulbelul egy ritmusban megyunk. Neha egymas mellett, de altalaban nem sokaig, mivel en szep lassan tudatositottam magammal es a kulvilaggal, hogy maganyosan jarom az utamat. Ez nem jelenti azt, hogy utkozben ne lennenek neha tarsak, vagy az esti egyuttletekbol teljesen kizarnam magam, de egyedul vagyok - es ezt mindenki elfogadta. Ezzel egyutt hatalmas ovacioval udvozoljuk egymast az olasz, vagy az angol holggyel, a lengyel noi parossal, az osztrak, a nemet vagy a francia leanyzoval, az angol urral, a japan fotossal, a perui indiannak latszo sraccal, a nemet szoftveresszel... es persz Marcoval. Vele kicsit kulonleges kapcsolat alakult ki: oszinten tudunk orulni egymasnak.
Ezert esik rendkivul jol, hogy nem tudok ugy megallni az uton, hogy valaki meg ne kerdezne: minden rendben? De igy vagyunk egymassal...ez nagyon jo. Az indulas ota sok "csapattal" mozogtam egyutt. Aztan vagy ok mentek elore, vagy en. A tempom nem tunik rossznak, mivel a betegseg miatti kihagyas utan nehany nappal az ausztral par fel napos hatrannyal ert be.
Ez nem verseny. Mindenkinek van egy ritmusa. Ezert nem szeretnek most senkihez sem viszonyulni. En vagyok, a gondolataim es a terep. E harom osszhangja hatarozza meg, aznap meddig jutsz. Es kozben tisztulnak dolgaid: elokerul a fajo es az oromteli. Kozben meterek, vagy kilometerek telnek el. Ami gyotor, az nehezze teszi az utat. Ha megoldast (vagy megnyugvast) talalsz, konnyebb lesz az ut is. Volt mar, hogy jeleztek a tarsak, hogy neha ugy felgyorsulok. Ez reggel meg termeszetes, akkor vagyok a legjobb formaban, egy ora alatt bemelegedek, es a kovetkezo ket ora a legkonnyebb. Nem erre gondoltak. Volt olyan (Tardillos elott), hogy "halalomon voltam". Kanikula volt, Burgos utan nem vettem eszre a kovetkezo szallast, es ra kellett huznom. Mind a ket labam beallt. Nem akart bokaban mozogni, a talpam pedig rettenetesen fajt (na, ja a beton). Elfekudtem az ut szelen az arnyekban, lebobtam a cipoket es a zoknikat es masszirozni kezdtem a labaimat. Ekkor ment el mellettem a szinte kopaszra nyirt nemet leany (a la Sinned O Connor). Mondott valamit, amit nem ertettem, de integettem Neki es ennyi. Minden OK, majd rendbejovok. Tiz perc utan ugy ereztem, el kell indulnom. Addigra tisztan ereztem es tudtam, hogy miert vagyok itt. Elindultam. eloszor mintha tojasokon lepkednek, majd egyre ritmusosabban. Aztan osszeallt a tempo: a fajdalom a hatterbe szorult, es egyre eroteljesebben lepkedtem. Hegyek-volgyek valtogattak egymast - nem volt egy konnyu terep a kanikulai delutanban - mignem utolertem az arnyekban piheno leanyzot. Intettem neki, O kedvesen rammosolygott, es rottam tovabb az utat. Mogottem ket holgy tempozott. Amikor elhelyezkedtem a szallason, megerkeztek mindannyian. Ekkor kerdezte a leany, hogy gyorsultam be ennyire. Nem tudtam valaszolni erdemben, bar o nemet, angol es spanyolban otthon van...az en szegenyes szokincsemmel (de talan meg magyarul is) nehez lett volna megertetni vele a motivaciot.
Osszegezve az elmult napok tortenese utani alapotomat. Nagyon sokat segitettek az uzenetek, SMS-ek. Ujra erosnek erzem magam, nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszem. (Vannak tippjeim...) Minden tekintetben tul vagyok az ut felen. Rendben vagyok, nehany nap mulva az utolso hetre fordulunk. Magas hegyek jonnek, de ilyenek mar voltak, es latvanyban, elmenyben kozelebb allnak hozzam, mint a nehez Meseta.
Kozel kerultem celomhoz...Koszonom Nektek!
Szeretnek az unokamnak sokat meselni errol az utrol!
Marco! Amiota megismertem, korulbelul egy ritmusban megyunk. Neha egymas mellett, de altalaban nem sokaig, mivel en szep lassan tudatositottam magammal es a kulvilaggal, hogy maganyosan jarom az utamat. Ez nem jelenti azt, hogy utkozben ne lennenek neha tarsak, vagy az esti egyuttletekbol teljesen kizarnam magam, de egyedul vagyok - es ezt mindenki elfogadta. Ezzel egyutt hatalmas ovacioval udvozoljuk egymast az olasz, vagy az angol holggyel, a lengyel noi parossal, az osztrak, a nemet vagy a francia leanyzoval, az angol urral, a japan fotossal, a perui indiannak latszo sraccal, a nemet szoftveresszel... es persz Marcoval. Vele kicsit kulonleges kapcsolat alakult ki: oszinten tudunk orulni egymasnak.
Ezert esik rendkivul jol, hogy nem tudok ugy megallni az uton, hogy valaki meg ne kerdezne: minden rendben? De igy vagyunk egymassal...ez nagyon jo. Az indulas ota sok "csapattal" mozogtam egyutt. Aztan vagy ok mentek elore, vagy en. A tempom nem tunik rossznak, mivel a betegseg miatti kihagyas utan nehany nappal az ausztral par fel napos hatrannyal ert be.
Ez nem verseny. Mindenkinek van egy ritmusa. Ezert nem szeretnek most senkihez sem viszonyulni. En vagyok, a gondolataim es a terep. E harom osszhangja hatarozza meg, aznap meddig jutsz. Es kozben tisztulnak dolgaid: elokerul a fajo es az oromteli. Kozben meterek, vagy kilometerek telnek el. Ami gyotor, az nehezze teszi az utat. Ha megoldast (vagy megnyugvast) talalsz, konnyebb lesz az ut is. Volt mar, hogy jeleztek a tarsak, hogy neha ugy felgyorsulok. Ez reggel meg termeszetes, akkor vagyok a legjobb formaban, egy ora alatt bemelegedek, es a kovetkezo ket ora a legkonnyebb. Nem erre gondoltak. Volt olyan (Tardillos elott), hogy "halalomon voltam". Kanikula volt, Burgos utan nem vettem eszre a kovetkezo szallast, es ra kellett huznom. Mind a ket labam beallt. Nem akart bokaban mozogni, a talpam pedig rettenetesen fajt (na, ja a beton). Elfekudtem az ut szelen az arnyekban, lebobtam a cipoket es a zoknikat es masszirozni kezdtem a labaimat. Ekkor ment el mellettem a szinte kopaszra nyirt nemet leany (a la Sinned O Connor). Mondott valamit, amit nem ertettem, de integettem Neki es ennyi. Minden OK, majd rendbejovok. Tiz perc utan ugy ereztem, el kell indulnom. Addigra tisztan ereztem es tudtam, hogy miert vagyok itt. Elindultam. eloszor mintha tojasokon lepkednek, majd egyre ritmusosabban. Aztan osszeallt a tempo: a fajdalom a hatterbe szorult, es egyre eroteljesebben lepkedtem. Hegyek-volgyek valtogattak egymast - nem volt egy konnyu terep a kanikulai delutanban - mignem utolertem az arnyekban piheno leanyzot. Intettem neki, O kedvesen rammosolygott, es rottam tovabb az utat. Mogottem ket holgy tempozott. Amikor elhelyezkedtem a szallason, megerkeztek mindannyian. Ekkor kerdezte a leany, hogy gyorsultam be ennyire. Nem tudtam valaszolni erdemben, bar o nemet, angol es spanyolban otthon van...az en szegenyes szokincsemmel (de talan meg magyarul is) nehez lett volna megertetni vele a motivaciot.
Osszegezve az elmult napok tortenese utani alapotomat. Nagyon sokat segitettek az uzenetek, SMS-ek. Ujra erosnek erzem magam, nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszem. (Vannak tippjeim...) Minden tekintetben tul vagyok az ut felen. Rendben vagyok, nehany nap mulva az utolso hetre fordulunk. Magas hegyek jonnek, de ilyenek mar voltak, es latvanyban, elmenyben kozelebb allnak hozzam, mint a nehez Meseta.
Kozel kerultem celomhoz...Koszonom Nektek!
Szeretnek az unokamnak sokat meselni errol az utrol!
2010. máj. 3.
Mansilla de las Mulas
Tegnap este megegyszer (legalabbis igy remelem) visszakoszont a lazas hidegrazas. Emiatt kihagytam az esti kozos vacsorat. A szallas, ahol voltunk meglehetosen rusztikus volt. Szerintem egy regi istallopadlas reszben volt az agyunk, vakolatlan valyogfalakkal. Na ehhez tessek elkepzelni, hogy ruhastol didereg az emberfia a halozsak, es nemi takaro vedelmeben. Merthogy nem futenek ezeken a szallasokon. Ma reggel viharos sebessegel indultam el...
Mara nagyon lehult az ido. Eszak felol, ahonnet jol latszanak a havas hegyormok, valtozo erosseggel futyult az uton keresztbe a szel. Ezt ugy lehet hazai viszonyok kozott elkepzelni, mintha februar vegen turat szerveznenk a Hortobagyra. Hideg, szel, valtozo felhozet es telepules kozel s tavol nem lathato. Azt hiszem - most, hogy lassan elhagyom a Mesetat - kijelenthetem, hogy szamomra ez a legnehezebb. Itt altalaban tavol vannak a telepulesek egymastol, ingerszegeny a kornyezet, ha meleg van nagyon, ha hideg ugyszinten. A hegyekben minden csucs rejt valamit: vagy a volgyben egy kis falut, vagy a kovetkezo hegyormon. Itt meg lehet allni, megtolteni a kulacsot, par percet beszelgetni. Ez elegendo a feltoltodeshez, ami utan jobb a kovetkezo tav. A Mesetan vagy sorok haladnak elotted (ha belekeveredtel egy helyi csoportba), vagy szazmeterekre elore es hatra senki.
Egesz delelott nagyon gyenge voltam. Reggel az egyik barban ittam egy tejeskavet es ettem hozza egy szelet kalacsot - csak azert, mert tudtam, hogy valamit ennem kell. Delutan ettem egy sonkas szendvicset narancslevel - nem erzem meg magamat ehesnek. Remelem ma mar rendben telik az estem.
Holnap, ha minden igaz Leonba erek. Ez az utolso nagyobb varos Santiago elott. Es johet az 1500-as!
Mar eszembejut a hazautazas...Mar kelloen sokat vagyok egyedul a gondolataimmal. Ezt azon vettem eszre, hogy a szokasos elalvas elotti "atgondolasoknak" nalam mar nincs temaja... Neha emiatt nehezen alszom el...
Mara nagyon lehult az ido. Eszak felol, ahonnet jol latszanak a havas hegyormok, valtozo erosseggel futyult az uton keresztbe a szel. Ezt ugy lehet hazai viszonyok kozott elkepzelni, mintha februar vegen turat szerveznenk a Hortobagyra. Hideg, szel, valtozo felhozet es telepules kozel s tavol nem lathato. Azt hiszem - most, hogy lassan elhagyom a Mesetat - kijelenthetem, hogy szamomra ez a legnehezebb. Itt altalaban tavol vannak a telepulesek egymastol, ingerszegeny a kornyezet, ha meleg van nagyon, ha hideg ugyszinten. A hegyekben minden csucs rejt valamit: vagy a volgyben egy kis falut, vagy a kovetkezo hegyormon. Itt meg lehet allni, megtolteni a kulacsot, par percet beszelgetni. Ez elegendo a feltoltodeshez, ami utan jobb a kovetkezo tav. A Mesetan vagy sorok haladnak elotted (ha belekeveredtel egy helyi csoportba), vagy szazmeterekre elore es hatra senki.
Egesz delelott nagyon gyenge voltam. Reggel az egyik barban ittam egy tejeskavet es ettem hozza egy szelet kalacsot - csak azert, mert tudtam, hogy valamit ennem kell. Delutan ettem egy sonkas szendvicset narancslevel - nem erzem meg magamat ehesnek. Remelem ma mar rendben telik az estem.
Holnap, ha minden igaz Leonba erek. Ez az utolso nagyobb varos Santiago elott. Es johet az 1500-as!
Mar eszembejut a hazautazas...Mar kelloen sokat vagyok egyedul a gondolataimmal. Ezt azon vettem eszre, hogy a szokasos elalvas elotti "atgondolasoknak" nalam mar nincs temaja... Neha emiatt nehezen alszom el...
2010. máj. 2.
Bercianos del Real Camino
Szoval a tegnapi nap utan almodni sem mertem volna, hogy eddig eljutok. Az este ill. ejszaka meg ket hidegrazasos lazas rohamom volt, de elorelatoan odakeszitettem minden gyogyszert es vizet az ejjeliszekrenyre. Borzaszto volt. Reggel nem eroltettem az elindulast, nagyon lassan bujtam ki az agybol. Gyenge voltam, de nem razott a hideg, es nem fajt a borom. Osszekeszultem, lementem a barba. Itt talalkoztam Jagdal a nemet szoftveressel, akinek a labaval van problema. Mar orvosnal is volt. Nagyon lassan tud haladni. Hozza kepest az en gondom csak atmeneti. Elhataroztam, hogy addig megyek, amig nem okoz problemat. Valamikor 9 ora korul megallatam enni, nagyon keves bagettet ettem kolbasszal. Csak azert, mert tudtam, hogy kell. Es rengeteg vizet ittam. Del korul megettem egy narancsot. Meglepoen jol ereztem magam... Nem is ertem...a tegnapi nap utan.
Mondjak, az uton csodak is tortennek...Nem tudom, de, hogy erdekes helyzetek alakulnak ki, az biztos. Sahagunba ertem be - viszonylagosan nagyobb varos az itteni falvas leptekek kozott - es arra gondoltam, hogy teljesen fel kell toltenem vizkeszleteimet, mivel rengeteget ittam utkozben, es nem birtam volna nelkule.
Mar atertem a varoska kozpontjan, csak nem akart elem kerulni egy kut. (Itt szinte minden telepulesen vannak szabadon hasznalhato ivokutak - a tereken termeszetes.) Mar azon gondolkodtam, hogy valamelyik barban kell vennem egy palack vizet, amikor a fejem folul megszolalt egy hang:...mister...fuente... ezt a ket szot ertettem, a fuente forrast v, kutat jelent. Felneztem, es a szuk utca emeleti ablakaban egy idos neni konyokolt, aki elenken gesztikulalva miutatta, a parkban levo kut fele az iranyt. Miert...honnan tudta...nem tudom, de jokor jott a tamogatas, es nagyon finom vize volt a kutnak.
Most itt ulok ennek a kis falunak a Barjaban, mivel itt van egyedul internet, es ESZEM. Igen ma eloszor rendesen: sajtos bocadillot. Jol esik. Remelem a tegnapi nap csak rossz alom lesz, es nem ter vissza tobbe.
Tul vagyok az utam felen - nem csak tavolsagban, hanem idoben is. A megvalaszolatlan kerdesek nem tuntek el maradektalanul elolem, de van meg idom.
Mondjak, az uton csodak is tortennek...Nem tudom, de, hogy erdekes helyzetek alakulnak ki, az biztos. Sahagunba ertem be - viszonylagosan nagyobb varos az itteni falvas leptekek kozott - es arra gondoltam, hogy teljesen fel kell toltenem vizkeszleteimet, mivel rengeteget ittam utkozben, es nem birtam volna nelkule.
Mar atertem a varoska kozpontjan, csak nem akart elem kerulni egy kut. (Itt szinte minden telepulesen vannak szabadon hasznalhato ivokutak - a tereken termeszetes.) Mar azon gondolkodtam, hogy valamelyik barban kell vennem egy palack vizet, amikor a fejem folul megszolalt egy hang:...mister...fuente... ezt a ket szot ertettem, a fuente forrast v, kutat jelent. Felneztem, es a szuk utca emeleti ablakaban egy idos neni konyokolt, aki elenken gesztikulalva miutatta, a parkban levo kut fele az iranyt. Miert...honnan tudta...nem tudom, de jokor jott a tamogatas, es nagyon finom vize volt a kutnak.
Most itt ulok ennek a kis falunak a Barjaban, mivel itt van egyedul internet, es ESZEM. Igen ma eloszor rendesen: sajtos bocadillot. Jol esik. Remelem a tegnapi nap csak rossz alom lesz, es nem ter vissza tobbe.
Tul vagyok az utam felen - nem csak tavolsagban, hanem idoben is. A megvalaszolatlan kerdesek nem tuntek el maradektalanul elolem, de van meg idom.
2010. máj. 1.
Calzadilla de la Cueza
Ez "csak" 17 km. Ha hozzateszem, hogy ma reggel esoben indultam, es a ket telepules kozott nincs semmi, csak a sik videk...Eloszor bitumenes ut, majd zuzott kovel bedongolt zarandokut. Igy ezt a szakaszt egylevegovel teljesiti az ember. En reggel ereztem, hogy valami nem gombolyu. Eddig egeszsegileg rendben voltam, maximum faradtsag ert el, de az masnapra mindig helyreallt.
Tegnap viszont sikerult osszeszednem valami gyomorrontast. Vegiggyalogoltam ezt a 17 km-t, de a vegere szinte nem is emlekszem. Pedig meg uj-zelandiakkal is beszelgettem menetkozben. Amikor megerkeztem, gyorsan eldontottem, hogy most van itt az ideje, hogy bereljek egy szobat. Meg is tettem, azonnal agybadoltem, es hidegrazassal elaludtam. Kb. egy orat alhattam, majd elindultam a furdoszobaba... Nem reszletezem - nagyon pocsekul voltam. Megfurodtem, es ujra be az agyba. Most ebredtem, gyenge vagyok, mint a harmat, de a delben bevett gyogyszereknek, meg a megtorten esemenyeknek pozitiv hatasa lett. Egy tejes kavet ittam az iment, ez volt az elso, ami ugy tunik megmaradt bennem.
Meglatom, hogy holnap mennyire leszek eros, nem akarom tulhuzni a dolgokat. Mar az elejen eldontottem, ha barmi okbol keves az idom (2 nap tartalekot latok), szemrebbenes nelkul elore megyek annyit busszal, amennyi szukseges az idore torteno erkezeshez. Ha a 800 km csak 760 lesz, akkor annyi.
Most annak orulok, hogy a delelotti allapotomhoz kepest egyben vagyok. Eleg nehez megfogalmazni, hogy mit erez az ember a hazajatol tavol, egyedul es betegen.
Tegnap viszont sikerult osszeszednem valami gyomorrontast. Vegiggyalogoltam ezt a 17 km-t, de a vegere szinte nem is emlekszem. Pedig meg uj-zelandiakkal is beszelgettem menetkozben. Amikor megerkeztem, gyorsan eldontottem, hogy most van itt az ideje, hogy bereljek egy szobat. Meg is tettem, azonnal agybadoltem, es hidegrazassal elaludtam. Kb. egy orat alhattam, majd elindultam a furdoszobaba... Nem reszletezem - nagyon pocsekul voltam. Megfurodtem, es ujra be az agyba. Most ebredtem, gyenge vagyok, mint a harmat, de a delben bevett gyogyszereknek, meg a megtorten esemenyeknek pozitiv hatasa lett. Egy tejes kavet ittam az iment, ez volt az elso, ami ugy tunik megmaradt bennem.
Meglatom, hogy holnap mennyire leszek eros, nem akarom tulhuzni a dolgokat. Mar az elejen eldontottem, ha barmi okbol keves az idom (2 nap tartalekot latok), szemrebbenes nelkul elore megyek annyit busszal, amennyi szukseges az idore torteno erkezeshez. Ha a 800 km csak 760 lesz, akkor annyi.
Most annak orulok, hogy a delelotti allapotomhoz kepest egyben vagyok. Eleg nehez megfogalmazni, hogy mit erez az ember a hazajatol tavol, egyedul es betegen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)