Santa Catalina de Somoza

A somoza a leirasok szerint valamifele hegyi korulmenyeket jelent az egyes elnevezesek mellett. Igen, vegre hegyi korulmenyek! Amiert lelkendezek, az az egyszeru tapasztalat. Amikor ma reggel elindultam az orbigoi egyhazi szallasrol (ami nyaron szuper lehet a vastag falaival es a felteto alatt levo zuhannyal, de most nagyon faztam), egy ideig meg a Meseta megszokott nehez es unalmas terepe kovetkezett. Ket lehetoseg kinalkozott: egy szebb es egy gyorsabb. Ma moho voltam: minel elobb szerettem volna magam mogott tudni a szamomra nehezebb tajat es terepet, ezert a rovidebbet es gyorsabbat valasztottam. Kaptam tehat rendesen a mellettem zugo autok zajabol, ugyanakkor hideg es deres volt a taj. Mivel vagy kilenc kilometeren at nem volt telepules, megettem egy banant, egy kocka fekete csokit (mostantol eskuszom ra!), es ittam egy kisdoboz narancslevet. Ez tokeletesen eleg volt, amig lakott teruletre ertem. Astorga elott a hegyen, ahol egy szep nagy kereszt all, nagy udvrivalgas fogadott: Marco, az angol es a (bocsanat az eddigi japanozasert) koreai zarandok. A koreainak valamiert "bejon" az arcberendezesem, mert amikor meglat, mindig portrezni akar. Az elejen azt gondoltam, hogy csak a jellegzetes kalapom teszi, de amikor levettem, megjobban belelkesult. Valamit magyarazott, hogy ez a forma koreaban... szoval nem lettem okosabb. Persze, ha tukorbe nezek, jelentosen megvaltoztam az elmult hetekben: napbarnitott az arcom, szakallam es tuskehajam feheren keretezi...lehet, hogy valami jo kis koreai rajzfilmnagyapora hasonlitok :-)
Csinaltunk es csinaltattunk nehany fotot, majd mindenki indult tovabb. En megreggeliztem egy elovarosi barban, bosegesen es tartalmasan, majd elindultam Astorgaba.

Gyonyoru varos! Lepteke akkora, amit meg gond nelkul el lehet viselni (meg ilyen elvonulas kozben is!), ugyanakkor kedves es hivogato. Bementem az elso templomba (ezt egyebkent az utobbi hetekben rendszeresen megteszem) egy kis elmelyulesre, erogyujtesre. Az itteni emberek nagyon tiszteletben tartjak ezt, a zarandokok pedig viszonylag nagy szamban elnek ezzel.
Elindulva a foteren ismet a barati csapatba botlottam, kapacitaltak egy sorre, de nem igazan kivantam. Leultem hozzajuk, valtottunk nehany szot es elindultam. Nem akartam Astorgaban maradni, barmilyen szep. Meg fotozgattam a varosban, majd elindultam tovabb.

Vegre emelkedni kezdett az ut, ami mogott idonkent felsejlettek a havas hegyormok Gondolataim a holnapi nap korul jartak...ha Isten segit, holnap felerek a Cruz de Ferrohoz.

Megtehettem volna, hogy ma - erom osszeszedesevel - tovabbmenjek, de nem mertem kockaztatni. Kialakitottam egy ritmust. Eszerint reggel fel het es het kozott indulok altalaban. Reggel nagy erovel es tempoval megyek legalabb 2 orat, ez 10-11 km kozotti tavot jelent. Ezutan eszem, majd 4,5 km/oras atlag jon 1-2 oran at. Aztan lassulok. Deltol tobbszor kis piheno (vetkozes es szerelvenyigazitas, mert valtoznak a homersekleti viszonyok), majd nagyon sokszor mar csak vanszorgas a celig. Ez altalaban ketto es negy kozott szokott bekovetkezni. Ma nagy erovel erkeztem erre a szallasra (ami szuper!), de attol azert tartottam, hogy meg egy-ket orat menjek. Raadasul kicsit stabilizalodott az ido, a szel nem fuj, a nap sut (csakhat neha "foga" van), igy hat belevetettem magam a mosasba. Nagy projektkent kimostam a hosszujju technikait (nagyon rafert).

Most pedig megittam egy korso sort, ami jot tett. Enni valoszinuleg valami menufelet fogok.
Sajnalom, hogy a kepfelrakas nem megoldott (ugyan vannak neha latszolagos lehetosegek pl USB, vagy kartyafoglalat, csak meguntam a kiserletezest, mert nem megy, es nem szeretnem, ha "hazavagna" az elkeszult kepeket), de igerem, hogy otthon teszek fel egy nagy albumot az illusztralasokra.