Calzadilla de la Cueza

Ez "csak" 17 km. Ha hozzateszem, hogy ma reggel esoben indultam, es a ket telepules kozott nincs semmi, csak a sik videk...Eloszor bitumenes ut, majd zuzott kovel bedongolt zarandokut. Igy ezt a szakaszt egylevegovel teljesiti az ember. En reggel ereztem, hogy valami nem gombolyu. Eddig egeszsegileg rendben voltam, maximum faradtsag ert el, de az masnapra mindig helyreallt.

Tegnap viszont sikerult osszeszednem valami gyomorrontast. Vegiggyalogoltam ezt a 17 km-t, de a vegere szinte nem is emlekszem. Pedig meg uj-zelandiakkal is beszelgettem menetkozben. Amikor megerkeztem, gyorsan eldontottem, hogy most van itt az ideje, hogy bereljek egy szobat. Meg is tettem, azonnal agybadoltem, es hidegrazassal elaludtam. Kb. egy orat alhattam, majd elindultam a furdoszobaba... Nem reszletezem - nagyon pocsekul voltam. Megfurodtem, es ujra be az agyba. Most ebredtem, gyenge vagyok, mint a harmat, de a delben bevett gyogyszereknek, meg a megtorten esemenyeknek pozitiv hatasa lett. Egy tejes kavet ittam az iment, ez volt az elso, ami ugy tunik megmaradt bennem.
Meglatom, hogy holnap mennyire leszek eros, nem akarom tulhuzni a dolgokat. Mar az elejen eldontottem, ha barmi okbol keves az idom (2 nap tartalekot latok), szemrebbenes nelkul elore megyek annyit busszal, amennyi szukseges az idore torteno erkezeshez. Ha a 800 km csak 760 lesz, akkor annyi.
Most annak orulok, hogy a delelotti allapotomhoz kepest egyben vagyok. Eleg nehez megfogalmazni, hogy mit erez az ember a hazajatol tavol, egyedul es betegen.