Cím nélkül
„Tudom, hogy az Úr nem rak rám olyan terhet, amivel ne tudnék megbirkózni. Néha azért azt kívánom, hogy bárcsak ne bízna meg bennem ennyire.”
(Teréz Anya)
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2012. dec. 7.
2012. júl. 4.
Elmúlt egy év...
"Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat..."
Ismét elmúlt egy év...az első olyan évforduló lesz, amikor nem ülök a sír mellett...távol vagyok...
...nem, nem a távolság...
el tudtam engedni...
ott fenn a Cruz de Ferron...
de nagyon fáj...
in memoriam Ádám...
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Ismét elmúlt egy év...az első olyan évforduló lesz, amikor nem ülök a sír mellett...távol vagyok...
...nem, nem a távolság...
el tudtam engedni...
ott fenn a Cruz de Ferron...
de nagyon fáj...
in memoriam Ádám...
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2012. máj. 9.
Gyökerek
A lassan élt élet nagy lehetőségeket rejt. Ez a mondat önellentmondást mutat: a rohanó világ elmegy melletted, miféle lehetőséget teremt hát, ha kivonod magad az impulzusok áramlatából?
Azzal, hogy megadta számomra a sors az El Camino élményét, új - addig háttérbe szoruló (vagy szorított) - prioritások jelentek meg. Természetesen mindig is fontosnak éreztem a baráti vagy családi kapcsolatokat, ma azonban mégis sokkal mélyebben élem meg - egyre fontosabbak számomra. Talán ezeknek a szálaknak az erősödéséből fakad (és biztosan egy közeli kapcsolat inspirációja is hozzájárult), hogy a tágabb értelemben vett "rokonság" is egyre inkább az érdeklődésem fókuszába került. Ez pedig a magyarság...honfoglalással, vagy a kettős honfoglalás elmélettel...ezeréves emlékeivel, vagy a közelmúlt tárgyaival...ősmagyar ruháival, vagy a századforduló viseleteivel...sámándobjával, vagy a Csík zenekar autentikus feldolgozásaival...mind-mind a "lassan élt életem" alkotóelemei.
Az elmúlt hétvégén Ópusztaszeren jártunk. Ez az a hely, amit nyugodt szívvel ajánlhatok bárkinek, aki érdeklődik hazája múltja iránt, vagy csak néhány órára szeretne kilépni a XXI. század zakatolásából, és végigballagni a száz évvel ezelőtti magyar vidék jellegzetességei között. Jómagam negyedszer járok a Nemzeti Történeti Emlékparkban - ahogy a helyet hivatalosan nevezik, de mindig tudott valami újat hozni (vagy én változtam időről-időre, és más szemmel tudtam látni).
A jurták különféle kiállításoknak adnak helyt (bár néhány éppen felújítás alatt áll), így egy nagyon érdekes megközelítésű magyar történelmi áttekintés is megtekinthető. A kiállítás "vezérmotívuma" az a 7 tonnás (!) kaliforniai óriásfenyő törzséből vágott korong, melynek évgyűrűin megjelölték a magyarság számára fontos évszámokat. Ennek a fának életkezdetét Krisztus után 200-ra teszik a tudósok, és 1956-ban villámcsapás következtében pusztult el. 4-6 méteres átmérőjével kellő alázatra inspirál a történelmi léptékek iránt. Az évszámok történéseit a tárlókban kialakított makettek illusztrálják.
Délután a Nomád parkban lovasbemutató volt - jókedvű és profi szereplőkkel. Korhű ruházat, és igazi nomád hangulat jellemezte a produkciót.
Jól esett az ízlésesen kialakított skanzen utcáján sétálni...bemenni a kapuban álló "háziasszonyok" hívására...megkóstolni a frissen kisült kenyérlángost...jól esett kiszakadni a mából, és kicsit átélni a múlt nehéz, de emberközelibb mindennapjait.
Esteledett, amikor a bejárat felé fordultunk...felnéztem az emlékműre:
"Árpád itt magányosan, egyedül, ülve a távolba tekint. Háta mögött Kelet, előtte Nyugat, tekintete pedig Dél-Nyugatra fordul, mintha a jövőbe nézne, az „Örök Város”, Róma felé."
Azzal, hogy megadta számomra a sors az El Camino élményét, új - addig háttérbe szoruló (vagy szorított) - prioritások jelentek meg. Természetesen mindig is fontosnak éreztem a baráti vagy családi kapcsolatokat, ma azonban mégis sokkal mélyebben élem meg - egyre fontosabbak számomra. Talán ezeknek a szálaknak az erősödéséből fakad (és biztosan egy közeli kapcsolat inspirációja is hozzájárult), hogy a tágabb értelemben vett "rokonság" is egyre inkább az érdeklődésem fókuszába került. Ez pedig a magyarság...honfoglalással, vagy a kettős honfoglalás elmélettel...ezeréves emlékeivel, vagy a közelmúlt tárgyaival...ősmagyar ruháival, vagy a századforduló viseleteivel...sámándobjával, vagy a Csík zenekar autentikus feldolgozásaival...mind-mind a "lassan élt életem" alkotóelemei.
Az elmúlt hétvégén Ópusztaszeren jártunk. Ez az a hely, amit nyugodt szívvel ajánlhatok bárkinek, aki érdeklődik hazája múltja iránt, vagy csak néhány órára szeretne kilépni a XXI. század zakatolásából, és végigballagni a száz évvel ezelőtti magyar vidék jellegzetességei között. Jómagam negyedszer járok a Nemzeti Történeti Emlékparkban - ahogy a helyet hivatalosan nevezik, de mindig tudott valami újat hozni (vagy én változtam időről-időre, és más szemmel tudtam látni).
A "ráhangolódás" érdekében előzetesen megnéztünk néhány részt a Magyarország története című jól koreografált történelmi sorozatból (éppen rám is fért egy kis ismétlés).
A bejárattal szemben levő millenniumi Árpád-emlékmű a szem számára kikerülhetetlen látnivaló.
A Rotundában található számos kiállítás és bemutató közül az élre kívánkozik a Magyarok bejövetele című panorámafestmény - ismertebb nevén a Feszty-körkép. Ez nem egyszerűen "egy kép". Még csak nem is attól fontos, hogy a nemzeti romantika talán legjellegzetesebb alkotása... Számomra a hangsúly az ahol és ahogy kifejezéseken van. Olyan méltó közeget alakítottak ki a festmény bemutatására, mely nem csak nézővé, de néhány perc után az ábrázolt történések helyi megfigyelőjévé is teszi a látogatót.
(Képrészlet - Forrás:Wikipédia)
Szintén a kör alakú épületben található az ezeréves évforduló kis- és nagyvárosi életképét bejárható közelségbe hozó Promenád.
Hosszasan elidőztünk az Őseink arcai kiállítótermében, amely a koponyaleletek alapján rekonstruált arcok készítésébe avat be.
Délután a Nomád parkban lovasbemutató volt - jókedvű és profi szereplőkkel. Korhű ruházat, és igazi nomád hangulat jellemezte a produkciót.
Jól esett az ízlésesen kialakított skanzen utcáján sétálni...bemenni a kapuban álló "háziasszonyok" hívására...megkóstolni a frissen kisült kenyérlángost...jól esett kiszakadni a mából, és kicsit átélni a múlt nehéz, de emberközelibb mindennapjait.
Esteledett, amikor a bejárat felé fordultunk...felnéztem az emlékműre:
"Árpád itt magányosan, egyedül, ülve a távolba tekint. Háta mögött Kelet, előtte Nyugat, tekintete pedig Dél-Nyugatra fordul, mintha a jövőbe nézne, az „Örök Város”, Róma felé."
http://opusztaszer.hu/arpad-emlekmu
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2012. márc. 5.
Újra úton
Hát letelt a rám mért kényszerpihenő...ismét úton vagyok - nos még nem a nagybetűsön, de van állásom és néhány napja dolgozom...
Nem volt egyszerű az elmúlt négy hónap...mégis, ha visszagondolok megannyi örömteli dolgot találok benne. Sokat lehettem a lányommal, sűrűn látogathattam szüleimet, és egy kicsit magamra is jutott időm. Sokat olvastam, rendezgettem a családi fotókat és a műtött térdem rehabilitálása is jól sikerült az agárdi gyógyvíznek hála. A főzési hobbym mellé most feliratkozhatott a sütés is, karácsonyra olyan Szent Jakab tortát sütöttem....
Tehát úton vagyok. Szó szerint is érthetem, mert 160 kilométerre az otthonomtól találtam állást...Úgy látszik, valamiért még szolgálnom kell...Így hát hétközben az albérlet, hétvégén az otthon. Furcsa helyzet ez, itt vagyok egy olyan városban, ahol eddig még sohasem jártam, próbálom megismerni - talán megszeretni. Igen, fiatal korban természetes, hogy "világot látni megy" a pályakezdő...na de az én koromban? Mégis, inkább örülök a lehetőségnek. Olyan munkához jutottam, amit szeretek, amit évek óta gyakorlok, és amiben sok-sok tapasztalatom van. Remélem, hogy meg tudok felelni annak a nagy elvárásnak, ami felém irányul, így mindkettőnk megelégedésére alakulhatnak közös dolgaink. Rajtam nem múlik!
Délutánonként próbálom egyre otthonosabbá tenni a bérleményemet - természetesen először a technikai eszközöket helyeztem üzembe. Még nincs netem, de az okostelefonom kapcsolatán keresztül már netezni is tudok (ugyan kissé korlátozottan, de legalább van).
És hallgatom a zenéket...ma már inkább a kevésbé harsányat - inkább az elgondolkodtatót. Lassabban élem az életem, több mindent látok, mint rohanva. Már keresem a fotótémákat - javul az idő, és végigfotózom a környéket.
Leonard Cohen: Old Ideas lemeze forog sokat mostanában.
Hallgasd meg...
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Nem volt egyszerű az elmúlt négy hónap...mégis, ha visszagondolok megannyi örömteli dolgot találok benne. Sokat lehettem a lányommal, sűrűn látogathattam szüleimet, és egy kicsit magamra is jutott időm. Sokat olvastam, rendezgettem a családi fotókat és a műtött térdem rehabilitálása is jól sikerült az agárdi gyógyvíznek hála. A főzési hobbym mellé most feliratkozhatott a sütés is, karácsonyra olyan Szent Jakab tortát sütöttem....
Tehát úton vagyok. Szó szerint is érthetem, mert 160 kilométerre az otthonomtól találtam állást...Úgy látszik, valamiért még szolgálnom kell...Így hát hétközben az albérlet, hétvégén az otthon. Furcsa helyzet ez, itt vagyok egy olyan városban, ahol eddig még sohasem jártam, próbálom megismerni - talán megszeretni. Igen, fiatal korban természetes, hogy "világot látni megy" a pályakezdő...na de az én koromban? Mégis, inkább örülök a lehetőségnek. Olyan munkához jutottam, amit szeretek, amit évek óta gyakorlok, és amiben sok-sok tapasztalatom van. Remélem, hogy meg tudok felelni annak a nagy elvárásnak, ami felém irányul, így mindkettőnk megelégedésére alakulhatnak közös dolgaink. Rajtam nem múlik!
Délutánonként próbálom egyre otthonosabbá tenni a bérleményemet - természetesen először a technikai eszközöket helyeztem üzembe. Még nincs netem, de az okostelefonom kapcsolatán keresztül már netezni is tudok (ugyan kissé korlátozottan, de legalább van).
És hallgatom a zenéket...ma már inkább a kevésbé harsányat - inkább az elgondolkodtatót. Lassabban élem az életem, több mindent látok, mint rohanva. Már keresem a fotótémákat - javul az idő, és végigfotózom a környéket.
Leonard Cohen: Old Ideas lemeze forog sokat mostanában.
Hallgasd meg...
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2012. jan. 10.
Meditáció
Nem vagyok túl jó formában...Nem könnyen kezelhető helyzet, ha az ember fia több évtizedes becsületes munka után ennek bizonyítására kényszerül. De - talán a Caminonak is köszönhetően - nincs bennem kétség: a munkámat mindig lelkiismeretesen végeztem.
Most - van ennek az őrületnek pozitív kicsengése is - többet tudok lenni a lányommal. Azt hiszem, hogy ennek így kellett lenni!
Amikor a lányom a székesfehérvári főutcán belémkarolt...csicsergett...amikor el tudtam mondani Neki, hogy nem minden kéregető élősködő...amikor elfogadta, hogy apa pénzt ad a hajléktalannak...nos...akkor kerültünk egy új dimenzióba...
Ő még nem tudja, hogy milyen könnyű a pálya szélére kerülni...pedig csak néhány hétre (hónapra) vagyunk sokan ettől...
Keresem a pozitív gondolatokat...
Éppen a lányom nevesítette számomra a következő énekesnőt...
ADELE
a név beült az emlékezetembe...nem gondoltam volna, hogy rövidesen "valóban" találkozom Vele:
Most - van ennek az őrületnek pozitív kicsengése is - többet tudok lenni a lányommal. Azt hiszem, hogy ennek így kellett lenni!
Amikor a lányom a székesfehérvári főutcán belémkarolt...csicsergett...amikor el tudtam mondani Neki, hogy nem minden kéregető élősködő...amikor elfogadta, hogy apa pénzt ad a hajléktalannak...nos...akkor kerültünk egy új dimenzióba...
Ő még nem tudja, hogy milyen könnyű a pálya szélére kerülni...pedig csak néhány hétre (hónapra) vagyunk sokan ettől...
Keresem a pozitív gondolatokat...
Éppen a lányom nevesítette számomra a következő énekesnőt...
ADELE
a név beült az emlékezetembe...nem gondoltam volna, hogy rövidesen "valóban" találkozom Vele:
"Nagyjából 1 százalékkal több album fogyott 2011-ben a legnagyobb zenei piacon, az Egyesült Államokban, mint 2010-ben. Ez leginkább a brit énekesnőnek, Adele-nek köszönhető, aki 5,82 millió lemezt adott el, több mint kétszer annyit, mint a második helyezett Michel Bublé."
Nos, a hang, az élmény...a lélek a lényeg... azt hiszem, hogy Őt hallgatva (és a lányomra gondolva) van remény.
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2012. jan. 9.
Gazdasági- vagy értékválság?
A Kossuth Rádió az ünnep előtti napokban nagy teret szentelt az emberi együttérzésnek, a szolidaritásnak. Így volt ez azon a reggelen is, amikor egy magányos idős nénivel készítettek riportot abból az alkalomból, hogy egy segítő szervezet jóvoltából élelmiszeradományt kapott. A felsorolás szerint az adomány értéke alig haladta meg az ezer forintot, a néni mégis hálásan szólt az adományozókról és arról, hogy nem felejtették el. Sőt! A beszélgetés végén elárulta, hogy nem számított rá, amikor ennyire nehéz helyzet van, és lehet, hogy mások jobban rászorulnak...
Néhány nap múlva elhűlve olvastam egy gazdasági hetilap (HVG) cikkét:
„Ez nem volt egy akkora horderejű ügy, hogy külön kellene emlékeznem, ennél jóval magasabb összegekről szoktam én dönteni, mikor még vezérigazgató voltam” – bizonygatta Kocsis István, a Magyar Villamos Művek (MVM) volt vezérigazgatója a bírónak, miért nem tudja felidézni, milyen körülmények között döntöttek egy 21 milliárdos erőmű-beruházásról, amely az áram-nagykereskedőt beperlő Nád MPS-H Kft.-t is érintette.
Micsoda kontraszt! És mindez egy országon belül. Szinte kikívánkozik valamiféle demagóg megjegyzés, de megpróbálom magamat visszafogni. Nem kell ide demagógia, akinek szeme van, láthatja, hogy minden bajunk innét származik: a nagyságrendi tévedésekből. Aki feljebb van (odajutott, vagy odatették), már képtelen reális értékítéletre. Ez nem csak az egyes emberekre, hanem az országokra is igaz. Amit ma átélünk, amögött az egyenlőtlen erőforrásfelhasználás áll elsődleges okként.
Mert miért is kell például mesterséges szigeteket építeni?
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Világ-szigetek szigetei még üresen
A Világ-szigetek (The World, The World Island) egy mesterséges szigetcsoport az Egyesült Arab Emírségekben, Dubaj városában, a Perzsa-öbölben. A szigetcsoport háromszáz, különböző méretű szigetből áll, építője az arab tulajdonú Nakheel Properties vállalat.
A szigetek mérete 14,000 m²-től 42,000 m²-ig terjed, egymástól átlagosan 100 méterre helyezkednek el. Elkészültével 232 kilométerrel növelte meg Dubaj tengerpartja hosszát. Megépítésének költsége 14 milliárd dollárba került.
Egy egy sziget ára 15 millió dollártól 50 millióig terjedt, egy szigetet leszámítva, ami 250 millió dollárért kelt el. Az építkezések befejeztével szállodák és luxusvillák épülnek a szigeteken.
Vagy mennyiben tekinthető bármilyen logika mentén igazolhatónak a 672 000 Ft-os kilónkénti ár egy halért? Pedig van ilyen:
Rekordárért, 565 ezer eurónak (csaknem 180 millió forintnak) megfelelő összegért kelt el egy 269 kilogrammos kékúszójú tonhal csütörtökön, az idei év első halárverésén a világ legnagyobb halpiacának számító tokiói Cukidzsi piacon.
Lassan fel lehet tenni a kérdést: találunk-e legalább 10 igaz embert?
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Néhány nap múlva elhűlve olvastam egy gazdasági hetilap (HVG) cikkét:
„Ez nem volt egy akkora horderejű ügy, hogy külön kellene emlékeznem, ennél jóval magasabb összegekről szoktam én dönteni, mikor még vezérigazgató voltam” – bizonygatta Kocsis István, a Magyar Villamos Művek (MVM) volt vezérigazgatója a bírónak, miért nem tudja felidézni, milyen körülmények között döntöttek egy 21 milliárdos erőmű-beruházásról, amely az áram-nagykereskedőt beperlő Nád MPS-H Kft.-t is érintette.
Micsoda kontraszt! És mindez egy országon belül. Szinte kikívánkozik valamiféle demagóg megjegyzés, de megpróbálom magamat visszafogni. Nem kell ide demagógia, akinek szeme van, láthatja, hogy minden bajunk innét származik: a nagyságrendi tévedésekből. Aki feljebb van (odajutott, vagy odatették), már képtelen reális értékítéletre. Ez nem csak az egyes emberekre, hanem az országokra is igaz. Amit ma átélünk, amögött az egyenlőtlen erőforrásfelhasználás áll elsődleges okként.
Mert miért is kell például mesterséges szigeteket építeni?
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Világ-szigetek szigetei még üresen
A Világ-szigetek (The World, The World Island) egy mesterséges szigetcsoport az Egyesült Arab Emírségekben, Dubaj városában, a Perzsa-öbölben. A szigetcsoport háromszáz, különböző méretű szigetből áll, építője az arab tulajdonú Nakheel Properties vállalat.
A szigetek mérete 14,000 m²-től 42,000 m²-ig terjed, egymástól átlagosan 100 méterre helyezkednek el. Elkészültével 232 kilométerrel növelte meg Dubaj tengerpartja hosszát. Megépítésének költsége 14 milliárd dollárba került.
Egy egy sziget ára 15 millió dollártól 50 millióig terjedt, egy szigetet leszámítva, ami 250 millió dollárért kelt el. Az építkezések befejeztével szállodák és luxusvillák épülnek a szigeteken.
Vagy mennyiben tekinthető bármilyen logika mentén igazolhatónak a 672 000 Ft-os kilónkénti ár egy halért? Pedig van ilyen:
Rekordárért, 565 ezer eurónak (csaknem 180 millió forintnak) megfelelő összegért kelt el egy 269 kilogrammos kékúszójú tonhal csütörtökön, az idei év első halárverésén a világ legnagyobb halpiacának számító tokiói Cukidzsi piacon.
Lassan fel lehet tenni a kérdést: találunk-e legalább 10 igaz embert?
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. nov. 18.
Ördögi hetekre ördögi hónapok...
Keserédes összejövetelen voltam az este...akik ott voltak, mindannyian közelállnak a szívemhez...sok-sok év együttmunkálkodása köt össze bennünket...ahogy fogalmazni szoktam: nyugodtan hátat merek fordítani Nekik, ugyanazok a reakciók várhatók, mint szemben.
Mitől volt nehéz az esti találkozó? Az elmúlt hét első napján a munkahelyem frissen kijelölt ifjú vezetője kezembe adta a felmondásomat. Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy meglepetésként ért. A nyár végére már "elfogytak" előlem a nálam idősebb vezetőtársak - nem kellett nagy kalkulációs készség, hogy lássam: én következem. Ezért is gondoltam úgy, hogy felajánlom a közös megegyezéses távozást. Ez szeptember közepén történt. "nem, szó sincs a távozásodról, számítunk szaktudásodra - fejlesztői és tanácsadói területen szeretnénk kamatoztatni a tapasztalataidat". Aztán a térdműtétemet követő betegállomány után egy héttel jött a bejelentés: átszervezés miatt megszűnt a munkaköröm...
Nem, semmi kézzelfogható kifogás nem merült fel ellenem...
Elmúltam 55 éves...ez a fiatalember még meg sem született, amikor én - az akkori terminológia szerint termeléselőkészítési, a mai szerint logisztikai - területen kezdtem el dolgozni. És szó sincs arról, hogy a "korszerű technika vívmányait" nem voltam képes alkalmazni. Négy hónap tanulás után én vezettem be a cégnél a vállalatirányítási rendszert, amely nyolc éve határozza meg a cég működését.
Persze, öregszünk, és át kell adnunk a helyünket a fiataloknak...mi is szerettük volna minél hamarabb átvenni anno. De meg nem fordult volna a fejünkben, hogy az iskolában tanultak miatt mi többet tudunk.
...és főleg nem inkorrekt módon...
Tegnap este elköszöntek tőlem a volt kollégáim...sokan voltunk...még azok is eljöttek, akik már nem nálam dolgoztak, de jó szívvel emlékeztek az együtt töltött időszakra.
...és voltak néhányan, akikért sokszor kiálltam (tudtukon kívül), ma azonban "cikis" lett volna eljönni...
Folytatni fogom az utamat, ahogy abban a 30 napban is tettem. És másnap mindig új erővel lehet indulni.
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Mitől volt nehéz az esti találkozó? Az elmúlt hét első napján a munkahelyem frissen kijelölt ifjú vezetője kezembe adta a felmondásomat. Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy meglepetésként ért. A nyár végére már "elfogytak" előlem a nálam idősebb vezetőtársak - nem kellett nagy kalkulációs készség, hogy lássam: én következem. Ezért is gondoltam úgy, hogy felajánlom a közös megegyezéses távozást. Ez szeptember közepén történt. "nem, szó sincs a távozásodról, számítunk szaktudásodra - fejlesztői és tanácsadói területen szeretnénk kamatoztatni a tapasztalataidat". Aztán a térdműtétemet követő betegállomány után egy héttel jött a bejelentés: átszervezés miatt megszűnt a munkaköröm...
Nem, semmi kézzelfogható kifogás nem merült fel ellenem...
Elmúltam 55 éves...ez a fiatalember még meg sem született, amikor én - az akkori terminológia szerint termeléselőkészítési, a mai szerint logisztikai - területen kezdtem el dolgozni. És szó sincs arról, hogy a "korszerű technika vívmányait" nem voltam képes alkalmazni. Négy hónap tanulás után én vezettem be a cégnél a vállalatirányítási rendszert, amely nyolc éve határozza meg a cég működését.
Persze, öregszünk, és át kell adnunk a helyünket a fiataloknak...mi is szerettük volna minél hamarabb átvenni anno. De meg nem fordult volna a fejünkben, hogy az iskolában tanultak miatt mi többet tudunk.
...és főleg nem inkorrekt módon...
Tegnap este elköszöntek tőlem a volt kollégáim...sokan voltunk...még azok is eljöttek, akik már nem nálam dolgoztak, de jó szívvel emlékeztek az együtt töltött időszakra.
...és voltak néhányan, akikért sokszor kiálltam (tudtukon kívül), ma azonban "cikis" lett volna eljönni...
Folytatni fogom az utamat, ahogy abban a 30 napban is tettem. És másnap mindig új erővel lehet indulni.
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. okt. 26.
Ördögi hetek
Bakonyoszloptól délre, a Dudari-erdő és az Alsó-erdő között alakult ki a vízfolyások rombolása és néhány barlang beszakadása révén a szurdok.
A felette összezáródó lomboktól félhomályos, kanyargós szurdokban csak nagy esők vagy hóolvadás után folyik patak. Rómer Flóris 1860-ban ezt írta róla: Az "Ördög-árok, a víz és tán a földrengések borzasztó remekműve... vihartól felizgatott kőtenger. Az egész árok medréből háznyi nagyságú sziklák tornyosulnak - itt nem látsz talpalatnyi földet, minden lépted sziklára esik." A numulliteszes mészkőbe vájódott árok egyik legszebb pontja az Ördög-gát, vagy Gizella-átjáró. A szűk szoros alján, a sziklafalak közé beszorulva egy hatalmas, fentről leszakadt sziklatömb hever, mely csupán 2 m széles nyílást hagy. A 4-5 méternyi leereszkedést egy vaslétra segíti. A völgyet határoló sziklafalban csaknem 50 kisebb-nagyobb fülke, barlang, hasadék bújik meg, közöttük a Bakony legnagyobb barlangja, az Ördöglik.
A kb. 2 km hosszú, természetvédelem alatt álló szurdok Bakonyoszlopról a piros , Dudarról a piros sáv, Nagyesztergárról a zöld és a piros sáv jelzésű turistaútvonalakon közelíthető meg. (A szurdok a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet része)Szabadon látogatható.
Forrás:www.vendegvaro.hu
A természet - mintha pótolni akarta volna nyárközepi merényletét - szinte strandidőt varázsolt szeptemberre. Zoli kollégám már sokszor mesélt az Ördögárokról, így amikor Tibi forszírozni kezdte a hétvégi túra útirányát, gyorsan meg tudtunk állapodni.
Szombaton reggel nálam volt a találkozási pont, majd elindultunk a Zirc feletti Gézaházához. Útközben a jó hangulatról Kispálék gondoskodtak, az elmúlt évi búcsúbulijuk óta még közelebb került hozzám ez a zene (ezt nem utolsósorban a fiatal kollégáimnak köszönhetem). Nem csak a zene, hanem az énekelt vers is megérdemli a figyelmet...
Megérkeztünk, előkerültek a nordic- és túrabotok. Vadregényes tájon vezet az út az Ördögárokba, szinte egyedi fotótémát kínálva a túrázónak.
Útközben geoládáztunk is, fantasztikus hangulatban telt az idő. A túra során a kört úgy tettük meg, hogy odafele az Ördögárokban, míg a cseszneki vár alatti forduló után a Kőárokban haladtunk.
Itt a vár alatt már nagyon erős szúrást éreztem a bal térdemben, amennyire tudtam tehermentesítettem. A nyár elején kezdődött a probléma. Valójában nem tudom egy konkrét eseményhez kötni (évtizedekkel ezelőtt volt vele gondom, azt rendbetették anno), de lépcsőn lefele furcsa és fájó szurkálások nyugtalanítottak.
A Kőárok aztán megtette a hatását: gyakorlatilag hosszú szakaszokon nem volt sík terület, ökölnyi kövekből álló kőfolyáson gyalogoltunk.
Mire kiértünk, már nagyon "féllábas" voltam.
A következő napokban sántikálva, de tettem a dolgomat. Abban bíztam, hogy a nyári szünet utáni első komoly túra izomlázának csökkenésével a fájdalom is visszaáll a "normál" szintre (a lépcsőzést meg kerülöm, ha tudom). Négy nap után azonban rá kellett jönnöm, hogy ez egy rózsaszín álom. Itt valami komolyabb történt, ezt a várakozás már nem gyógyítja meg.
Ez öt hete volt...
Azóta végigjártam az egészségügy kötelező lépcsőfokait (és közben nem csak lefele fájt...), RTG, MRI azután a diagnózis: beszakadt a porc (meniscus) a térdemben - műteni kell!
Az elmúlt hét szerdáján gerincérzéstelenítéssel végrehajtottak rajtam egy artroszkópos térdműtétet. Úgy tűnik, hogy gyorsan gyógyul, óvatosan már sétálgatok is. Nyugodt tornával (séta, kerékpár...) helyre kell állítanom a térd terhelhetőségét. Egy dolog azonban eldőlt: tavasszal biztosan nem indulok el a Primitívóra. Ezévben már nem tudok olyan intenzív fizikai előkészületeket tenni, amit szeretnék, márpedig a Primitivó nagyon hegyes terep, nem szabad félvállról kezelni.
Az elmúlt hetekben - a helyhez kötöttség miatt - bőven volt időm tervezgetni, elmélkedni...nem élem tragédiaként meg a történteket, valószínüleg valamiért szükségem volt erre a lassulásra.
Buen Camino az ÚTon levőknek!
A felette összezáródó lomboktól félhomályos, kanyargós szurdokban csak nagy esők vagy hóolvadás után folyik patak. Rómer Flóris 1860-ban ezt írta róla: Az "Ördög-árok, a víz és tán a földrengések borzasztó remekműve... vihartól felizgatott kőtenger. Az egész árok medréből háznyi nagyságú sziklák tornyosulnak - itt nem látsz talpalatnyi földet, minden lépted sziklára esik." A numulliteszes mészkőbe vájódott árok egyik legszebb pontja az Ördög-gát, vagy Gizella-átjáró. A szűk szoros alján, a sziklafalak közé beszorulva egy hatalmas, fentről leszakadt sziklatömb hever, mely csupán 2 m széles nyílást hagy. A 4-5 méternyi leereszkedést egy vaslétra segíti. A völgyet határoló sziklafalban csaknem 50 kisebb-nagyobb fülke, barlang, hasadék bújik meg, közöttük a Bakony legnagyobb barlangja, az Ördöglik.
A kb. 2 km hosszú, természetvédelem alatt álló szurdok Bakonyoszlopról a piros , Dudarról a piros sáv, Nagyesztergárról a zöld és a piros sáv jelzésű turistaútvonalakon közelíthető meg. (A szurdok a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet része)Szabadon látogatható.
Forrás:www.vendegvaro.hu
A természet - mintha pótolni akarta volna nyárközepi merényletét - szinte strandidőt varázsolt szeptemberre. Zoli kollégám már sokszor mesélt az Ördögárokról, így amikor Tibi forszírozni kezdte a hétvégi túra útirányát, gyorsan meg tudtunk állapodni.
Szombaton reggel nálam volt a találkozási pont, majd elindultunk a Zirc feletti Gézaházához. Útközben a jó hangulatról Kispálék gondoskodtak, az elmúlt évi búcsúbulijuk óta még közelebb került hozzám ez a zene (ezt nem utolsósorban a fiatal kollégáimnak köszönhetem). Nem csak a zene, hanem az énekelt vers is megérdemli a figyelmet...
Megérkeztünk, előkerültek a nordic- és túrabotok. Vadregényes tájon vezet az út az Ördögárokba, szinte egyedi fotótémát kínálva a túrázónak.
Útközben geoládáztunk is, fantasztikus hangulatban telt az idő. A túra során a kört úgy tettük meg, hogy odafele az Ördögárokban, míg a cseszneki vár alatti forduló után a Kőárokban haladtunk.
Itt a vár alatt már nagyon erős szúrást éreztem a bal térdemben, amennyire tudtam tehermentesítettem. A nyár elején kezdődött a probléma. Valójában nem tudom egy konkrét eseményhez kötni (évtizedekkel ezelőtt volt vele gondom, azt rendbetették anno), de lépcsőn lefele furcsa és fájó szurkálások nyugtalanítottak.
A Kőárok aztán megtette a hatását: gyakorlatilag hosszú szakaszokon nem volt sík terület, ökölnyi kövekből álló kőfolyáson gyalogoltunk.
Mire kiértünk, már nagyon "féllábas" voltam.
A következő napokban sántikálva, de tettem a dolgomat. Abban bíztam, hogy a nyári szünet utáni első komoly túra izomlázának csökkenésével a fájdalom is visszaáll a "normál" szintre (a lépcsőzést meg kerülöm, ha tudom). Négy nap után azonban rá kellett jönnöm, hogy ez egy rózsaszín álom. Itt valami komolyabb történt, ezt a várakozás már nem gyógyítja meg.
Ez öt hete volt...
Azóta végigjártam az egészségügy kötelező lépcsőfokait (és közben nem csak lefele fájt...), RTG, MRI azután a diagnózis: beszakadt a porc (meniscus) a térdemben - műteni kell!
Az elmúlt hét szerdáján gerincérzéstelenítéssel végrehajtottak rajtam egy artroszkópos térdműtétet. Úgy tűnik, hogy gyorsan gyógyul, óvatosan már sétálgatok is. Nyugodt tornával (séta, kerékpár...) helyre kell állítanom a térd terhelhetőségét. Egy dolog azonban eldőlt: tavasszal biztosan nem indulok el a Primitívóra. Ezévben már nem tudok olyan intenzív fizikai előkészületeket tenni, amit szeretnék, márpedig a Primitivó nagyon hegyes terep, nem szabad félvállról kezelni.
Az elmúlt hetekben - a helyhez kötöttség miatt - bőven volt időm tervezgetni, elmélkedni...nem élem tragédiaként meg a történteket, valószínüleg valamiért szükségem volt erre a lassulásra.
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. okt. 8.
Valamiért vagyunk a világon...
Néhány hete érdekes (?) felvetéssel szembesültem. A vasárnapi ebédfőzés közben a rádió az evangélikus egyház liturgiáját közvetítette. Egy ideje már nem kapcsolom el a programot...néha teljes figyelmet vált ki belőlem a hallott szöveg....
Ezen a napon azonban szinte borzongató élményben volt részem. A misét pontifikáló (remélem jól aposztrofálom az evangélikus történést), valami egészen újszerű dologgal példálózott: egy zenekar, akik a szövegükben olyan élethelyzetről énekelnek, ami példaként hozható fel az egyház életében:
"Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy.."
Kik Ők? Mi ez a zene?
A zenekar a Vad Fruttik, és a zene a "Lehetek én is". És egy egyház...egy alternatív zenével és szöveggel...
Olvasd el a dalszöveget (verset), és hallgasd meg őket...
Lehetek én is
Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok.
Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok.
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,
vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl,
vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok..
Plakátokon masíroznak az igazi hősök,
vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök?
Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell, hogy nézzek,
milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed :
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy, az az egy.
Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy..
Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
folyton csak érez, s a tiéddel dobban,
s kivérzik lassan itt, ebben a dalban..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Ezen a napon azonban szinte borzongató élményben volt részem. A misét pontifikáló (remélem jól aposztrofálom az evangélikus történést), valami egészen újszerű dologgal példálózott: egy zenekar, akik a szövegükben olyan élethelyzetről énekelnek, ami példaként hozható fel az egyház életében:
"Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy.."
Kik Ők? Mi ez a zene?
A zenekar a Vad Fruttik, és a zene a "Lehetek én is". És egy egyház...egy alternatív zenével és szöveggel...
Olvasd el a dalszöveget (verset), és hallgasd meg őket...
Lehetek én is
Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok.
Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok.
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,
vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl,
vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok..
Plakátokon masíroznak az igazi hősök,
vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök?
Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell, hogy nézzek,
milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed :
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy, az az egy.
Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy..
Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
folyton csak érez, s a tiéddel dobban,
s kivérzik lassan itt, ebben a dalban..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. aug. 28.
Hinni valamiben
Nagyon régen nem írtam...
Az életünk során sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor az úgynevezett racionális magyarázatok kifogynak, és a megoldandó probléma átkerül egy másik dimenzióba. Itt már nem alkalmazható az 1+1=2 egyszerű logikája, hiszen erre a területre senki sem tudott még felépíteni ilyen - leegyszerűsített - igazságot, ezért aztán az ilyen igazsághoz ragaszkodók elutasítanak minden - a fenti logikától eltérő - megközelítést. Pedig a kérdések továbbra is nyitottak, a probléma a "racionális" magyarázatok nélkül is probléma marad. A vívódó ember ebben a helyzetben nem tehet mást, a megszokottól és a "tudományostól" eltérő emocionális területetre téved, és itt keresi a magyarázatokat.
Ez pedig már a hit területe. Hinni sok mindenben lehet: valamely vallás szerinti legfelsőbb erőben, túlvilágban, reinkarnációban...
Mi dönti el, hogy hiszünk-e?
A hívő emberben van valami plusz, van valami, ami "istenfélővé", vagy a hitének egyéb tárgyához hűvé teszi. És ez a hűség sohasem mondja azt, hogy emberhez nem méltó módon viselkedj, ez a hűség egy előrevetített pozitív élmény érdekében kéri Tőled az emberi viselkedést a mában...
Hívőnek születünk-e?
Sokan és sokféleképpen élik meg a hit kialakulását, mégis felnőttkorra válnak sokan a "maguk módján" hívővé. Ilyen tekintetben nem a hit külső megjelenése a legfontosabb (egyházi aktivitás...), sokkal inkább a belső tartás erősödése.
Irományaim és leveleim rendezése közben találtam egy kis írást, mely nem tudom kitől származik - de megosztom Veletek (elgondolkodtató...).
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Az életünk során sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor az úgynevezett racionális magyarázatok kifogynak, és a megoldandó probléma átkerül egy másik dimenzióba. Itt már nem alkalmazható az 1+1=2 egyszerű logikája, hiszen erre a területre senki sem tudott még felépíteni ilyen - leegyszerűsített - igazságot, ezért aztán az ilyen igazsághoz ragaszkodók elutasítanak minden - a fenti logikától eltérő - megközelítést. Pedig a kérdések továbbra is nyitottak, a probléma a "racionális" magyarázatok nélkül is probléma marad. A vívódó ember ebben a helyzetben nem tehet mást, a megszokottól és a "tudományostól" eltérő emocionális területetre téved, és itt keresi a magyarázatokat.
Ez pedig már a hit területe. Hinni sok mindenben lehet: valamely vallás szerinti legfelsőbb erőben, túlvilágban, reinkarnációban...
Mi dönti el, hogy hiszünk-e?
A hívő emberben van valami plusz, van valami, ami "istenfélővé", vagy a hitének egyéb tárgyához hűvé teszi. És ez a hűség sohasem mondja azt, hogy emberhez nem méltó módon viselkedj, ez a hűség egy előrevetített pozitív élmény érdekében kéri Tőled az emberi viselkedést a mában...
Hívőnek születünk-e?
Sokan és sokféleképpen élik meg a hit kialakulását, mégis felnőttkorra válnak sokan a "maguk módján" hívővé. Ilyen tekintetben nem a hit külső megjelenése a legfontosabb (egyházi aktivitás...), sokkal inkább a belső tartás erősödése.
Irományaim és leveleim rendezése közben találtam egy kis írást, mely nem tudom kitől származik - de megosztom Veletek (elgondolkodtató...).
Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget
"- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik.
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.
- Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot... de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!
- De, de... valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerűen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és ő nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen.
- Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?
- Hát... mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetően létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!
-Néha - mondja elmerengve a másik - amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem - teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!"
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. júl. 4.
Tíz év
…bip..bip…bip a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható…
.
.
.
Kossuth Rádió Budapest 2001. július 5. csütörtök van, a pontos idő 5 óra 30 perc… Szinte gépiesen végeztem a szokásos reggeli fürdőszobai tennivalókat. Gondolataim a napi munka körül forogtak, mint minden reggelen. A rövid híradást az Útinform felhívásával zárták: teljes útzár van a 8-as számú főúton Inotánál, mert lesodródott egy Suzuki személyautó, majd egy vasúti felüljáró lábazatának ütközött, és kigyulladt.
A gyomrom összeugrott. Ádám is mostanában jön haza Ausztriából, és Ő is Suzukival ment…
Három nappal korábban hívott, hogy egy Németországban dolgozó barátjával lenne egy megbeszélése (WEB-fejlesztéssel foglalkoztak), és úgy tervezik, hogy „félúton” Ausztriában találkoznak, így egyikőjük sem veszít túl sok időt. Vonattal túl körülményes lenne, kocsi bérléséhez pedig kezes kell, mert még kevésnek találják a munkaviszonyát. Megbeszéltük a részleteket, és másnap reggel fél nyolcra mentem érte, hogy nyitásra az autókölcsönzőbe legyünk. Aláírtuk a papírokat, majd következett a kocsi átvétele: okmányok, elakadásjelző, tartalékizzók…közben az órámra néztem – nem akartam túl sokat késni a munkahelyemről – és elköszöntem. A kapuból visszanéztem és rossz érzés fogott el: hova sietsz, mi van, ha utoljára látod? Döbbenten utasítottam el magamban a váratlan és elfogadhatatlan gondolatokat.
Nyugtalanságom nem múlt el, amikor megpróbáltam felhívni: …bip..bip…bip a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható…
Gyors körtelefon és megnyugvás: Ádám már tegnap megérkezett, és barátnőjéhez ment. Már fogalmaztam magamban a morgó szavakat az illő gyermeki viselkedésről, a kötelező jelentkezésről, ha hosszú útról térünk haza.
Késő délután telefoncsörgés riasztott. Elcsukló hang a telefonban: Gyere gyorsan…ezt nem tudom telefonon elmondani…
Kiégett egy Suzuki a 8-as úton
MTI
2001. július 5., csütörtök 19:40
Csütörtökön hajnalban valószínűleg gyorshajtás miatt lesodródott a 8-as számú főútról egy Suzuki személyautó Inotánál, egy vasúti felüljáró lábazatának ütközött, és kigyulladt. A Suzuki vezetője, egy fiatal férfi a helyszínen életét vesztette. Az áldozat személyazonosságát csütörtök délutánig még nem tudták megállapítani a rendőrök.
Csak 21 éves volt…egy héttel élte túl a születésnapját…vasárnapra vártuk köszöntésre. Az utólagos vizsgálat nem gyorshajtást, hanem elalvást állapított meg. Valóban a barátnőjénél volt, de éjfél körül – hogy kocsi leadása előtt még azt is elintézze – átszaladt Veszprémbe egy másik munkaügyben. Már hazafelé tartott…
Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
2011. jún. 3.
Az út
Nem tűnik túl bonyolultnak a címválaszás, pedig csak az eredetihez ragaszkodtam. Tegnap megnéztem Emilio Estevez és Martin Sheen filmjét, melyet az elmúlt évben mutattak be The Way címmel.
Milyen lett ez a film? Hű képet ad a zarándoklatról, vagy csak egy mesébe ágyazott utifilm lett belőle? Túl azon, hogy személyes élményeim okán másra figyeltem, mint egy átlagnéző (de még egy Caminora készülőtől is eltért a várakozásom), el kell ismernem, hogy a film kerettörténete és megvalósítása jól tükrözi mindazt, amiért figyelmünk a Caminora terelődik, tervezzük az utat vagy végig is megyünk rajta.
A történet annyira valósághű, hogy a néző kétkedés nélkül be tudja fogadni, és azonosulni tud a képernyőn pergő mozzanatokkal. Egy férfi elveszíti a fiát - aki történetesen a Francia utat akarja végigjárni, de baleset éri a Pireneusokban -, és elutazik Saint-Jean-Pied-de-Port-ba azonosításra.
A fiú a Pireneusokban
Útközben átgondolja kapcsolatát fiával, melynek erősségére jól utal a tény: fogalma sincs, hogy mit jelent az El Camino, melyre fia elindult...
Váratlan döntést hoz, melyről a helyi rendőrfőnök sem tudja lebeszélni: végigmegy az ÚT-on...és nem egyedül. Fia hamvait egy vaskazettába zárva elindul, és azokon a helyeken, ahol látomásaiban megjelenik a fiú egy marék hamvat szór szét.
A kazettával
Útközben néhányan csatlakoznak hozzá, és szép lassan tanúi lehetünk az ember esendőségének és megújulni akarásának. (Igen, csakúgy, mint a valódi úton...).
A Francia út ismert tájait is látványosan tárja elénk a film operatőre.
Milyen lett tehát a film? Bár mindenki más-más belső élmények után láthatja az alkotást, tehát valószínüleg sokan vitatkozhatnak a megállapításommal, de kijelenthetem, hogy egy valódi utat mutat meg a film!
Néha hosszú percek múltak el úgy, hogy azt éreztem, egy vagyok a társaságban...ott vagyok...része vagyok! Hiteles történet, hiteles emberábrázolás és hihető jellemek.
Nyugodt szívvel merem ajánlani mindazoknak, akik így vagy úgy kötődnek a Caminohoz, de mint filmélmény sem utolsó: az IMDb rangsorán jelenleg 689 szavazat mellett 7,2 ponton áll a lehetséges 10-ből. (http://www.imdb.com/title/tt1441912/)
Sajnos a hazai mozik még nem játszák, de remélem erre sem kell sokat várni.
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. máj. 25.
Burokban
Az IDŐ, melyről az előző postban is szóltam, robog. Egy év múlva szeretnék úton lenni (vagy már éppen a végefelé...), itt az idő tehát, hogy az odavezető út fizikai részét is megkezdjem. Az elmúlt hetekben újrakezdtem(tük) a túrázásokat. Először csak egy "szűk" 6-7 km-es kört tettem a lakókörnyezetemet ölelő bakonyi erdőségben, majd a "szokásos" Gaja völgy következett. Szívesen nosztalgiáztam ott, mivel a Francia útra készülve sokszor jártam be a Vaskereszt-Ádám-Éva fa-Vasutaspihenő háromszöget. A Pireneusokban - úton a Lepoeder hágóra - melegséggel gondoltam erre az edzőterepre.
Az elmúlt hétvégén családi kirándulást tettünk a Vértesbe, bár az idő nem volt igazán kedvező, de a 6 km után még maradt erő a csókakői vár meghódítására is.
Ezek az utak nagyon jó hatással voltak rám, így újra feléledt bennem egy régi nagy kihívásra való válasz "kényszere".
A Burok völgy!
Ez a természeti tünemény a Bakonyban található, Bakonykuti, Isztimér vagy Kisgyón lehet az indulási pont.
Lássuk, mit is ír erről a csodáról a Wikipédia:
"A Burok-völgy Magyarország egy igen érdekes, ritka természeti jelenségeket mutató természetvédelmi területe. Környezetétől eltérő klímája, viszonylagos elszigeteltsége, botanikai és zoológiai érdekességek kincsestárává teszik.
Fekvése
A Burok-völgy Fejér és Veszprém megye határánál a Keleti-Bakonyban, a Tési-fensík közepén található. A mintegy 12 km-es főága Királyszállástól Bakonykúti községig terjed. Számos mellékvölgyeivel több, mint 25 km-t tesz ki az 50-90 méter mély, sok helyen függőlegesen meredek sziklafalakkal határolt, vízfolyás nélküli szurdok. A völgy-fő és a végpont szintkülönbsége kb. 200 m. Évszázadokon át királyi vadászterület volt.
Kialakulása
A Burok-völgy kanyon jellege egyes elmélet szerint nem folyóvízi erózió eredménye, hanem hasadásos eredetű. Eszerint a felemelkedő kőzetréteg felszíne megfeszült és eltörött, a törés pedig szétnyílott. A nem mindennapos völgy-képződés eredményezte a ritka sziklaformákat.
Ezt az elméletet azoban cáfolja, hogy a völgy oldalában lévő kőzetek dőlési iránya nem felel meg a hasadásos elmélet teljesülése során "elvárható" dőlési iránnyal, illetve az, hogy a tektonikus völgyek általában egyenes lefutásúak. A Burok-völgy ezzel szemben erősen meanderező jelleget mutat. Ez utóbbi a Bakonyban gyakori átöröklött (epigenetikus) völgy egyik tipikus jellemzője. Ez alapján a völgy a következő módon alakulhatott ki: a középidei kőzetképződés utáni időszakban, melynek során a völgy alapkőzete, a fődolomit is kialakult, a Tési-fennsík a környezetéhez képest még alacsonyabban helyezkedett el, tehát medence jellegű volt. A magasabb peremterületeiről az oligocénben és a miocén elején dél-nyugati irányból egy folyóvíz szállította hordalékát (csatkai formáció) és töltötte fel vele a medencét. Később a terület emelkedésnek indult (tehát a morfológia megfordult, a korábbi peremterületek kerültek mélyebbre), melynek során a kavics lepusztítása után a folyó bevágta medrét a fekükőzetbe -- azaz a völgy átöröklődött. Ez a folyamat még ma is tart, bár a folyóvíz hiánya miatt igencsak lassú. A völgy már kialakult, amikor a Pannon-tó elöntötte a mai Kárpát-Medence nagy részét, ez a terület azonban minden bizonnyal szigetként emelkedett ki belőle. Ezt bizonyítja többek között, hogy a közeli, mélyebben fekvő Bakonykúti-medencébe nem fut bele, hiszen már korábban kialakult. (A Bakonykúti-medencében édesvízi mészkő található, ami sekély, lagúnás tengerben, azaz tóban jött létre, tehát ez a Pannon-tó "gyermeke".) Feltehetően az egyik legöregebb bakonyi szurdokról van szó, a völgy szokatlanul magas fala is ezt jelzi.
Barlangok
A Burok-völgyben és a mellékvölgyekben eddig 42 barlangot sikerült feltárni, ezek keveredési korrózió során alakultak ki, de a fagy munkáját sem szabad figyelmen kívül hagyni. Többnyire kicsinyek, átlagos hosszúságuk az 5-8 métert éri el. A legnagyobb barlang a Bükkös-árok mellett található Ruska-zsomboly, melynek hossza 73 méter, mélysége pedig 21 méter.
Növény és állatvilág
A völgy hőmérséklete hűvösebb, benne több a pára, mint a vele szomszédos fennsíkokon. Ennek köszönhető, hogy növényvilágában a jégkorszakok óta fennmaradt ritka növénypéldányok is előfordulnak, mint például havasi hagyma, cifra nádtippan, fürtös holdruta stb. Több mint 200 madárfaj is megfigyelhető, amelyek egy részének fészkelőhelyet is nyújt e táj. Földtani és növénytani ritkaságai miatt a nehezen járható Burok-völgy 1260 ha-ját 1995-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A védett területen belül erdőrezervátum található. A természetvédelmi területről eddig 63 védett és 2 fokozattal védett növényfaj, illetve több mint 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték. A védett terület igazi értékét azonban nem csak az jelzi, hogy mennyi ritkaság található itt, hanem a Magyarországon talán egyedülálló ősállapotban lévő természetes erdő, melyben - többek között - a természet regenerációs folyamatai tanulmányozhatók.
Turistautak
A völgy jelentős része turistautakon bejárható. Egy része nehezen járható (főként a kidőlt fák miatt), viszont a völgy annyira szűk, oldalai pedig annyira meredekek hogy eltévedni sem lehet. Mivel Természetvédelmi terület, ezért az ösvényről tilos letérni! Az ide vetődő turistáknak nyáron érdemes komolyan odafigyelni és felkészülni, a magas páratartalomra. Emiatt és a komoly terepi nehézségek miatt tekintélyes mennyiségű vizet célszerű fogyasztani. A rengeteg akadály miatt nagyon kell figyelni arra, hogy hova lépünk, ugyanakkor érdemes nézni mindazt a szépséget, érdekességet, különlegességet, ritkaságot és azokat a barlangokat, amit ez a völgy rejt. A barlangokhoz nem vezet jelzett út, viszont ott lapulnak, általában elég magasan."
Szóval ezt az úticélt jelöltem ki magamnak vasárnap, és "Caminos" szerelésem felöltve nem sokkal 9 óra után nekivágtam Bakonykuti templománál a régi kihívást jelentő útnak.
Az első szakasz könnyű - szántóföldekkel szegélyezett - lankáson vezetett, és szinte észre sem vettem, hogy kerültem a falu szintje fölé. Visszatekintve szép kilátás nyílt a Baglyas hegyre, továbbhaladva a másik oldalon tisztán láthatóvá vált a Vértes alatt meghúzódó Mór városa.
Egy-másfél óra múlva felértem a völgy bejáratához, ahol valami furcsa borzongás futott át rajtam.
Itt már nincsenek kitaposott széles "nyomsávos" utak, itt maximum egy méterig látod annak a néhány megszállottnak a nyomát, akik szintén úgy gondolták, hogy szükségük van erre a különleges útra...
Egyedül voltam a szurdokban, mely szinte érintetlen természetnek látszott. Embernyi fehér ernyős virágú növények, csalánok, kidőlt fák és legurult szikladarabok állták utamat. A bedőlt famatuzsálemeken háromféleképpen lehetett túljutni: alatta (persze, hogy felakad a hátizsák), felette (persze, hogy előreránt a hátizsák) és a kidőlési ponton (fenn a hegyoldalban) történő megkerüléssel.
A második óra végén meglepődve konstatáltam, hogy óránként egy kilométeres sebességgel haladok. Gyors fejszámolással rájöttem, hogy gond lesz a nap végével, ha csak ennyire telik az erőmből. Szerencsére az út egyharmada után kicsit jobban járhatóvá vált a vízmosás, így végül is fél hatkor ismét a templomnál hagyott autómnál voltam (az utolsó kilométer erősen hasonlított a Caminos rosszabb pillanataimhoz).
Huszonnégy kilométert tettem meg - kemény körölmények között. Bár kicsit még most is érzem az izmaimban, azt gondolom, hogy jó alapozó volt a Camino Primitivóhoz, mely zömében hegyek között vezet.
...és én nagyon szeretem a hegyeket!
Buen Camino az ÚTon levőknek
Az elmúlt hétvégén családi kirándulást tettünk a Vértesbe, bár az idő nem volt igazán kedvező, de a 6 km után még maradt erő a csókakői vár meghódítására is.
Ezek az utak nagyon jó hatással voltak rám, így újra feléledt bennem egy régi nagy kihívásra való válasz "kényszere".
A Burok völgy!
Ez a természeti tünemény a Bakonyban található, Bakonykuti, Isztimér vagy Kisgyón lehet az indulási pont.
Lássuk, mit is ír erről a csodáról a Wikipédia:
"A Burok-völgy Magyarország egy igen érdekes, ritka természeti jelenségeket mutató természetvédelmi területe. Környezetétől eltérő klímája, viszonylagos elszigeteltsége, botanikai és zoológiai érdekességek kincsestárává teszik.
Fekvése
A Burok-völgy Fejér és Veszprém megye határánál a Keleti-Bakonyban, a Tési-fensík közepén található. A mintegy 12 km-es főága Királyszállástól Bakonykúti községig terjed. Számos mellékvölgyeivel több, mint 25 km-t tesz ki az 50-90 méter mély, sok helyen függőlegesen meredek sziklafalakkal határolt, vízfolyás nélküli szurdok. A völgy-fő és a végpont szintkülönbsége kb. 200 m. Évszázadokon át királyi vadászterület volt.
Kialakulása
A Burok-völgy kanyon jellege egyes elmélet szerint nem folyóvízi erózió eredménye, hanem hasadásos eredetű. Eszerint a felemelkedő kőzetréteg felszíne megfeszült és eltörött, a törés pedig szétnyílott. A nem mindennapos völgy-képződés eredményezte a ritka sziklaformákat.
Ezt az elméletet azoban cáfolja, hogy a völgy oldalában lévő kőzetek dőlési iránya nem felel meg a hasadásos elmélet teljesülése során "elvárható" dőlési iránnyal, illetve az, hogy a tektonikus völgyek általában egyenes lefutásúak. A Burok-völgy ezzel szemben erősen meanderező jelleget mutat. Ez utóbbi a Bakonyban gyakori átöröklött (epigenetikus) völgy egyik tipikus jellemzője. Ez alapján a völgy a következő módon alakulhatott ki: a középidei kőzetképződés utáni időszakban, melynek során a völgy alapkőzete, a fődolomit is kialakult, a Tési-fennsík a környezetéhez képest még alacsonyabban helyezkedett el, tehát medence jellegű volt. A magasabb peremterületeiről az oligocénben és a miocén elején dél-nyugati irányból egy folyóvíz szállította hordalékát (csatkai formáció) és töltötte fel vele a medencét. Később a terület emelkedésnek indult (tehát a morfológia megfordult, a korábbi peremterületek kerültek mélyebbre), melynek során a kavics lepusztítása után a folyó bevágta medrét a fekükőzetbe -- azaz a völgy átöröklődött. Ez a folyamat még ma is tart, bár a folyóvíz hiánya miatt igencsak lassú. A völgy már kialakult, amikor a Pannon-tó elöntötte a mai Kárpát-Medence nagy részét, ez a terület azonban minden bizonnyal szigetként emelkedett ki belőle. Ezt bizonyítja többek között, hogy a közeli, mélyebben fekvő Bakonykúti-medencébe nem fut bele, hiszen már korábban kialakult. (A Bakonykúti-medencében édesvízi mészkő található, ami sekély, lagúnás tengerben, azaz tóban jött létre, tehát ez a Pannon-tó "gyermeke".) Feltehetően az egyik legöregebb bakonyi szurdokról van szó, a völgy szokatlanul magas fala is ezt jelzi.
Barlangok
A Burok-völgyben és a mellékvölgyekben eddig 42 barlangot sikerült feltárni, ezek keveredési korrózió során alakultak ki, de a fagy munkáját sem szabad figyelmen kívül hagyni. Többnyire kicsinyek, átlagos hosszúságuk az 5-8 métert éri el. A legnagyobb barlang a Bükkös-árok mellett található Ruska-zsomboly, melynek hossza 73 méter, mélysége pedig 21 méter.
Növény és állatvilág
A völgy hőmérséklete hűvösebb, benne több a pára, mint a vele szomszédos fennsíkokon. Ennek köszönhető, hogy növényvilágában a jégkorszakok óta fennmaradt ritka növénypéldányok is előfordulnak, mint például havasi hagyma, cifra nádtippan, fürtös holdruta stb. Több mint 200 madárfaj is megfigyelhető, amelyek egy részének fészkelőhelyet is nyújt e táj. Földtani és növénytani ritkaságai miatt a nehezen járható Burok-völgy 1260 ha-ját 1995-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A védett területen belül erdőrezervátum található. A természetvédelmi területről eddig 63 védett és 2 fokozattal védett növényfaj, illetve több mint 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték. A védett terület igazi értékét azonban nem csak az jelzi, hogy mennyi ritkaság található itt, hanem a Magyarországon talán egyedülálló ősállapotban lévő természetes erdő, melyben - többek között - a természet regenerációs folyamatai tanulmányozhatók.
Turistautak
A völgy jelentős része turistautakon bejárható. Egy része nehezen járható (főként a kidőlt fák miatt), viszont a völgy annyira szűk, oldalai pedig annyira meredekek hogy eltévedni sem lehet. Mivel Természetvédelmi terület, ezért az ösvényről tilos letérni! Az ide vetődő turistáknak nyáron érdemes komolyan odafigyelni és felkészülni, a magas páratartalomra. Emiatt és a komoly terepi nehézségek miatt tekintélyes mennyiségű vizet célszerű fogyasztani. A rengeteg akadály miatt nagyon kell figyelni arra, hogy hova lépünk, ugyanakkor érdemes nézni mindazt a szépséget, érdekességet, különlegességet, ritkaságot és azokat a barlangokat, amit ez a völgy rejt. A barlangokhoz nem vezet jelzett út, viszont ott lapulnak, általában elég magasan."
Szóval ezt az úticélt jelöltem ki magamnak vasárnap, és "Caminos" szerelésem felöltve nem sokkal 9 óra után nekivágtam Bakonykuti templománál a régi kihívást jelentő útnak.
Az első szakasz könnyű - szántóföldekkel szegélyezett - lankáson vezetett, és szinte észre sem vettem, hogy kerültem a falu szintje fölé. Visszatekintve szép kilátás nyílt a Baglyas hegyre, továbbhaladva a másik oldalon tisztán láthatóvá vált a Vértes alatt meghúzódó Mór városa.
Egy-másfél óra múlva felértem a völgy bejáratához, ahol valami furcsa borzongás futott át rajtam.
Itt már nincsenek kitaposott széles "nyomsávos" utak, itt maximum egy méterig látod annak a néhány megszállottnak a nyomát, akik szintén úgy gondolták, hogy szükségük van erre a különleges útra...
Egyedül voltam a szurdokban, mely szinte érintetlen természetnek látszott. Embernyi fehér ernyős virágú növények, csalánok, kidőlt fák és legurult szikladarabok állták utamat. A bedőlt famatuzsálemeken háromféleképpen lehetett túljutni: alatta (persze, hogy felakad a hátizsák), felette (persze, hogy előreránt a hátizsák) és a kidőlési ponton (fenn a hegyoldalban) történő megkerüléssel.
A második óra végén meglepődve konstatáltam, hogy óránként egy kilométeres sebességgel haladok. Gyors fejszámolással rájöttem, hogy gond lesz a nap végével, ha csak ennyire telik az erőmből. Szerencsére az út egyharmada után kicsit jobban járhatóvá vált a vízmosás, így végül is fél hatkor ismét a templomnál hagyott autómnál voltam (az utolsó kilométer erősen hasonlított a Caminos rosszabb pillanataimhoz).
Huszonnégy kilométert tettem meg - kemény körölmények között. Bár kicsit még most is érzem az izmaimban, azt gondolom, hogy jó alapozó volt a Camino Primitivóhoz, mely zömében hegyek között vezet.
...és én nagyon szeretem a hegyeket!
Buen Camino az ÚTon levőknek
2011. máj. 16.
AZ IDŐ
Otthoni és baráti beszélgetésekben sokszor kerül elő, hogy "olyan gyorsan mennek a napok...mintha felgyorsult volna az idő múlása". A felgyorsult idő más-más hangsúllyal kerül szóba a különféle korosztályoknál, a különféle hittel illetve ésszerű vagy (szinte) ésszerűtlen magyarázatokkal bíró beszélgetőtársaknál.
Egy dolog azonban mégis csak közös nevező az eképpen érzők között: a kor. Ezért is hatott rám különösen a következő írás, mellyel a népszerű közösségi portálon találkoztam. (A hatvanas években megért gyermekkorunkban el nem tudtuk volna képzelni a "facebook" vonzását...ma pedig rendszeresen benézünk...mire várunk?)
Szóval mi - ötven felettiek - nosztalgikusan tekintünk vissza...lássuk hát a közvetlen utánunk jövőket:
A MI korosztályunk
Tudjátok hogy mi "Hősök" vagyunk?! Akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek.
De tényleg! Gondolj csak bele, 1980 előtt születtünk, kész csoda hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv sem nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén kinyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és amikor biciklizni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az sem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én sokáig kevertem a szódavízzel. Szúr szúr.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen ki!!! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejthették hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele.
Étkezési szokásaink Sóher Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra, (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára, ( ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D, és E vitamin, viszont Bedekonak hívták, és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét meg kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a még éretlen gyümölcsöt.
Volt néhány barát aki ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép volt), de szó sem volt playstationról, nintendoról, 64 csatornáról, műholdról, kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, surrond soundról stb... Viszont voltak barátaink!!!!!!!!!!! !! Olyanok akikkel találkoztunk kint az utcán, focipályán vagy a pingpongasztalnál, vagy, ha mégsem, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket. Nem vittek és nem hoztak a szülők. Mégis itt vagyunk! Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és mégis itt vagyunk! A szerelmet nem brazil szappanoperából tanultuk, csak egyszerűen megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sosem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm, szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és, ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeit és újra próbálkoztunk.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le késsel, nem pereltük be és nem panaszkodtunk otthon, nehogy kapjunk még egyet. Ismertük a törvényt és, ha vétkeztünk, a szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk mit jelent a kötelesség, bűntudat, felelősség, boldogság.
Ismertük e szavak mélységét.
Ezek voltunk. Hősök? Talán. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mai fiatalok értetlenül mosolyognak.
És mi? Ötvenesek, hatvanasok....
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. ápr. 14.
Évforduló
Ma egy éve, hogy elindultam az ÚTra. Akkor úgy éreztem, hogy az életem fájdalmai kerültek túlsúlyba...
Ma - visszatekintve - úgy érzem, valamiért kellett, hogy az élet megpróbáljon.
Vissza kell tekintenem:
Sokat kaptam az ÚTtól: szeretetet és szerelmet, barátságot és álságos barátságtól való megszabadulást, bizalmat és önbizalmat, lebecsülést és megbecsülést (helyenként önbecsülést is!)...a megújulás lehetőségét.
Tisztán láthatom a valós értékeket, és könnyedén engedhettem el a talmit. Már nem vagyok egyedül!
...és a Camino ismét vár...
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Ma - visszatekintve - úgy érzem, valamiért kellett, hogy az élet megpróbáljon.
Vissza kell tekintenem:
Sokat kaptam az ÚTtól: szeretetet és szerelmet, barátságot és álságos barátságtól való megszabadulást, bizalmat és önbizalmat, lebecsülést és megbecsülést (helyenként önbecsülést is!)...a megújulás lehetőségét.
Tisztán láthatom a valós értékeket, és könnyedén engedhettem el a talmit. Már nem vagyok egyedül!
...és a Camino ismét vár...
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. ápr. 7.
Előttem...mögöttem
Régen jelentkeztem...nem mintha nem lett volna témám, sokkal inkább a maximális leterheltség okán szüneteltettem a blogírást. Zajlik az élet a munkámban (átszervezés...brrrr), emellett az elmúlt hetet Angliában töltöttem...lehet másként élni! Szeretném megélni, hogy délután négykor a fittségem karbantartása legyen a legfontosabb dolgom... (és még az sem lenne feltétel, hogy a Hyde vagy a St. James parkban tegyem ezt).
Tegnap meglátogattam fiamékat. Mindig léleksimogató érzés látni, ahogy - az egykori pelenkás csecsemő - komoly családapaként éli életét párjával és CSODÁLATOS kislányával. A "nagyszülői szeretet" hosszú időn keresztül értelmezhetetlen volt számomra. Nincs napi kötődés - mitől a rajongás? Ma már tudom, és azóta így van ez, amióta elém álltak, és bejelentették a kis utód érkezését, ez valami hatalmas érzés: szembesülés az utódlással. Ő azért jön (és jöhet) a világra, mert egykor Te életet adtál valakinek... Az ÉLET csodálatos. Csakúgy, mint az unokám, akit Mirának hívnak, és a neve Csodálatost jelent.
Holnap szüleimhez megyek...ugyanolyan léleksimogató érzés Velük találkozni, mint amilyen Fiamékkal...
Mögöttem is vannak fontos emberek, és előttem is. Nem kérdés számomra, hogy miért érdemes...
.
.
.
Sok pozitív és negatív dolog történt velem, amióta Fisterrából hazaindultam. A jó dolgokkal nincs bajunk, a rosszakat el kell tudnunk rendezni magunkban.
Amellett, hogy elváltam, egy (fontosnak gondolt) barátságról is ki kellett mondanom, hogy igaztalan talajon áll.
Előttem és mögöttem is haladnak az ÉLET útján - én boldogan megyek köztük!
Buen Camino az ÚTon levőknek!
Tegnap meglátogattam fiamékat. Mindig léleksimogató érzés látni, ahogy - az egykori pelenkás csecsemő - komoly családapaként éli életét párjával és CSODÁLATOS kislányával. A "nagyszülői szeretet" hosszú időn keresztül értelmezhetetlen volt számomra. Nincs napi kötődés - mitől a rajongás? Ma már tudom, és azóta így van ez, amióta elém álltak, és bejelentették a kis utód érkezését, ez valami hatalmas érzés: szembesülés az utódlással. Ő azért jön (és jöhet) a világra, mert egykor Te életet adtál valakinek... Az ÉLET csodálatos. Csakúgy, mint az unokám, akit Mirának hívnak, és a neve Csodálatost jelent.
Holnap szüleimhez megyek...ugyanolyan léleksimogató érzés Velük találkozni, mint amilyen Fiamékkal...
Mögöttem is vannak fontos emberek, és előttem is. Nem kérdés számomra, hogy miért érdemes...
.
.
.
Sok pozitív és negatív dolog történt velem, amióta Fisterrából hazaindultam. A jó dolgokkal nincs bajunk, a rosszakat el kell tudnunk rendezni magunkban.
Amellett, hogy elváltam, egy (fontosnak gondolt) barátságról is ki kellett mondanom, hogy igaztalan talajon áll.
Előttem és mögöttem is haladnak az ÉLET útján - én boldogan megyek köztük!
Buen Camino az ÚTon levőknek!
2011. márc. 15.
Spanyol nap
Spanyol nap volt a hosszú hétvégén a Csillaghegyi Közösségi Házban. Fontos volt számomra...nem tudtam miért, de éreztem, hogy ott kell lennem. Néhány perc késéssel érkeztünk. Zsúfolásig telt a nagyterem. Megérkezésünkkor Petrusz a hazai Camino klub vezetője tartotta élménybeszámolóját. Mindenki teljes odaadással figyelte az előadót... beszélt a Mesetáról, a hegyekről...a "Camino érzésről". Álltam a színházterem bejáratánál, néztem a kivetített képeket...Istenem, ezek a képek ma is ott vannak a telefonom memóriájában...ez a kép pedig azóta is a háttérképem...
A mellettem álló hölgy és lánya vágyakozva beszélt a lehetőségről...nem avatkoztam bele a gondolataikba...
Amikor végetért a beszámoló megpróbáltam "közelférkőzni" Petruszhoz. Nem lehetett! Nagyon sokan érdeklődtek az ÚT iránt! De jó!
Miközben csellengtem az előtérben, "ismerős" arcokat véltem felfedezni: először Berta Józseffel és Németh Sándorral ismertük fel egymást, majd Karai Etelkával örültünk a találkozásnak.
Soha sem találkoztunk, mégis figyeltük egymás útját...most pedig ...örültünk egymásnak!
Később az enyéimmel kimentetünk az udvarra, nosztalgiából falatozgattuk a serrano sonkát, a tortillat...kicsit hiányzott a flan :-)
Indulás előtt láttam, hogy csökkent a nyomás Petrusz körül, úgy gondoltam, hogy köszöntöm, mivel a Facebookon és a blogon kívül nem igazán találkoztunk...
Kis társasággal volt...odaléptem, bemutatkoztam: Fejes Zoltán vagyok...a facebookon már többször beszélgettünk...csend és kis zavar volt. Majd egy halk kérdés: Sünikoca? Igen, válaszoltam felszabadultan...Sünikoca! szólt jobbra tőlem...Gina vagyok...Kedves feketehajú leány mosolygott rám...2009 augusztusában írtam a blogjára, miközben rótta a Caminot! Ő is írt...a Cruz de Ferro után...
Nem könnyű az embernek barátságokat kötni, nem könnyű bárkit "közelengedni" magunkhoz.
Egy Caminot járttal szemben nincsenek fenntartásaim!
Buen Camino az Úton levőknek!
A mellettem álló hölgy és lánya vágyakozva beszélt a lehetőségről...nem avatkoztam bele a gondolataikba...
Amikor végetért a beszámoló megpróbáltam "közelférkőzni" Petruszhoz. Nem lehetett! Nagyon sokan érdeklődtek az ÚT iránt! De jó!
Miközben csellengtem az előtérben, "ismerős" arcokat véltem felfedezni: először Berta Józseffel és Németh Sándorral ismertük fel egymást, majd Karai Etelkával örültünk a találkozásnak.
Soha sem találkoztunk, mégis figyeltük egymás útját...most pedig ...örültünk egymásnak!
Később az enyéimmel kimentetünk az udvarra, nosztalgiából falatozgattuk a serrano sonkát, a tortillat...kicsit hiányzott a flan :-)
Indulás előtt láttam, hogy csökkent a nyomás Petrusz körül, úgy gondoltam, hogy köszöntöm, mivel a Facebookon és a blogon kívül nem igazán találkoztunk...
Kis társasággal volt...odaléptem, bemutatkoztam: Fejes Zoltán vagyok...a facebookon már többször beszélgettünk...csend és kis zavar volt. Majd egy halk kérdés: Sünikoca? Igen, válaszoltam felszabadultan...Sünikoca! szólt jobbra tőlem...Gina vagyok...Kedves feketehajú leány mosolygott rám...2009 augusztusában írtam a blogjára, miközben rótta a Caminot! Ő is írt...a Cruz de Ferro után...
Nem könnyű az embernek barátságokat kötni, nem könnyű bárkit "közelengedni" magunkhoz.
Egy Caminot járttal szemben nincsenek fenntartásaim!
Buen Camino az Úton levőknek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)