Ma teljesen leamortizálódtam. Az a nagy erő, amit eddig éreztem, mára elhagyott. Remélem átmeneti, eddig semmi gond nem volt... Ma viszont már az elején éreztem, hogy gyengébb vagyok. Az 5. km után már abszolút szenvedés volt, 7 km után leálltam. Fizikailag gyengültem el. Nem lábfájás, kidörzsölés, vagy bármi más.
Egyszerűen fizikai (lelki) kimerültség? A lelkit talán tudnám magyarázni (de jó, ezt mindig meg tudjuk magyarázni...), de fizikailag eddig rendben voltam. Elfáradtam...nagyon. A hangoskönyv is rosszul hatott rám...nem tudtam rá figyelni... sok minden elterelte a figyelmemet. Amikor visszatértem a hallgatásához, kimaradt egy jelentős rész, ez idegesített. Azt hiszem, számomra jobb társ a zene...most. Mellette nyugodtan lehet a napi történéseket átgondolni, még talán néha egy-egy kellemes emlék is segíthet. Maradok a komoly-, ill. bulizenénél - ez eddig bevállt.
Megkértem a lányomat, hogy csináljon egy-két képet rólam a mai indulás előtt. Ez megközelítőleg a leendő szerelésem.
Csak azért megközelítőleg, mert a hideg miatt a nadrág egy vastagabb túranadrág, a fejfedőm pedig csak egy egyszerű fekete kötött. Helyette valami széleskarimájú kalapban gondolkodom.
Ezzel kacérkodom:
Képek az ÚT-ról
EL CAMINO spanyol kifejezés - jelentése: AZ ÚT
Mindenki úton van: megszületünk, meghalunk és közben úton vagyunk. Úton van a 80 éves parasztbácsi, aki sohasem hagyta el a faluja határát, és úton van a világutazó, aki reggelente azon töpreng, hogy éppen melyik városban ébredt. Ezekről az utakról nem készíthetők még GPS segítségével sem térképek, ezek az utak belőlünk indulnak és hozzánk érkeznek. És az úton alakulunk, változunk, sírunk és nevetünk, szeretünk és gyűlölünk, erősödünk és gyengülünk, sebeket adunk és kapunk, haragszunk és megbocsájtunk...
Vagyunk néhányan (már ami a világ népességéhez viszonyított arányt jelzi), akik úgy érezzük: be kell járni egy másik utat is, ami fizikailag is jól behatárolható - ez az út az
EL CAMINO
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése