Itt indul a "Camino Frances", a Francia Út. Mivel ez a városka minden főközlekedési csatornától (légi, földi, vasúti) kiesik, ezért csakis többlépcsős utazás jöhetett szóba. Legalábbis sokáig így gondoltam.
Sokat "agyaltam" én is az utazással kapcsolatban. Elolvastam elődeim útiélményeit, értékeltem jó és rossz tapasztalataikat. Azután jó önfejű oroszlán módra megpróbáltam "felfűzni" az utat. Meg is voltam elégedve magammal: elmegyek Párizsba fapadossal, átmegyek a másik repülőtérre, ahonnét rövidesen indul egy gép Biarritzbe, majd felszállok a vonatra, és már ott is vagyok. Az elmúlt ősszel néhány hétig megoldottnak találtam az odautat... Aztán olvastam néhány kellemetlen történetet a fapados járatok esetleges késéseiről. És összeomlott a jól felépített útiterv. Kis pánik, és alternatívák keresése. Valahogy nem akart összeállni a terv: egy napon belül odaérni.
Kínomban már a telekocsis lehetőségeket kezdtem faggatni. Ekkor találtam rá egy vállalkozásra, akik Nyugat-Európa városaiba szállítanak diákokat, munkásokat, rokonlátogatókat. Írtam egy mailt, előadva a 2010 tavaszi tervemet. Meglepetésemre abszolút pozitív hozzáállást tapasztaltam, melynek lényege: mondd meg, hogy mikor szeretnél odaérni, és mi elrendezzük a többit. Ezután az ár már csak hab volt a tortán, korrekt, megfizethető és versenyképes. Meg is állapodtam velük, és nyugodt szívvel ajánlom bárkinek:
Április 14-én indulok, és 15-én este már Saint-Jean-Pied-de-Port valamelyik zarándokszállásán hajtom álomra fejem. Április 16-án reggel kezdhetem utamat.
A hazajövetelt az Air Berlin járatával tudtam leggyorsabban megvalósítani, amely május 18-án este indul Santiago de Compostelaból, és Palma de Mallorcai leszállás után rövidesen továbbszáll Bécs (Schwehat) felé, ahova éjfél körül érkezem. Ezzel sikerült az utazási időket egy napon belül tartani, így több idő marad a zarándoklatra. (És - ahogy szoktam mondani - Bécsből már gyalog is hazajövök... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése