Állóképesség - fizikai felkészülés

Amennyire fontos a lelki ráhangolódás, ugyanannyira szükséges a fizikai felkészülés. 2009 tavaszán kezdtem el az állóképességem javítását. Már régebben is használtam a nordic walking botjaimat, amit finnországi utamon fedeztem fel (ott 80 éves nénikék is ezerrel mentek e pálcákkal). Tulajdonképpen ezek a botok nagyon jó segédeszközök. A gyaloglás során a lábakra illetve a gerincre nehezedő terhelés egy részét "áthozzák" a karokra, így gyorsabb és könnyebb a gyaloglás. Ráadásul nem kell az egyenetlen terhelés nyűgeivel foglalkozni. Tehát ezeknek a botoknak segítségével kezdtem gyalogolni, mivel azonban az úton hátizsákot is kell vinni (ami abban van, azzal teremted meg a komfortérzésedet - gondolj bele mennyi fér a zsákba...), így egyúttal magammal vittem a hátizsákomat is, vizes palackokkal és kézi súlyzókkal biztosítva a szükséges 10-12 kg terhelést a Camino-illúzió eléréséhez.











Általában szombat-vasárnap reggeli program volt a 8-10 km emelkedőkkel tűzdelt edzés, de többször vetettem be Pireneus imitációra a gajavölgyi Vaskereszt-Ádám-Éva fa-Vasutaspihenő hegymeneti hátizsákos sétát.



Esetenként közúti falukerülgető túrát is végeztem (sokkal rosszabb a bitumen szélén menni, mint az erdei ösvényen) 15 km-es etapokkal. Így telt az elmúlt évem, az utolsó hétvégi edzésem december közepén volt, de ekkor már jeges-havas terepen mentem, amiből azért csak nem lesz túl sok az április-májusi utamon, így márciusig leálltam.


Tegnap kezdtem újra, és szándékaim szerint az április 14-i indulásomig naponta gyalogolok - egyre növelve az adagot - megtömött hátizsákommal. Úgy tűnik, jó kondiban vagyok, mert a tegnapi 5 km nem viselt meg, 5,8 km/h átlagot mentem, amit jónak érzek. Ma ismét sikerült gond nélkül lekűzdenem a távot.