Intermezzo

Ma nem gyalogoltam. Lehet, hogy tudtam volna, lehet, hogy a tegnapi nap nem hagyott akkora nyomot bennem. Ma mégsem gyalogoltam. Ma úgy éreztem, hogy pihennem kell. Nem csak fizikailag. Ahogy közeledek az indulási időpont felé, sok dolgot újra értékelek... Minden mindennel összefügg...fiatal barátaim azt mondják: "pillangó hatás". Igen, van...igen, valahol egy pillangó meglengeti szárnyait...valahol szélvihar lesz. Átgondolod az életed, és rájössz, hogy egy pillangó szárnycsapásán múlt, hogy boldog leszel, vagy boldogtalan. Ha akkor nem vagy ott...ha nem érint meg egy pillantás...ha nincs nyitva a lelked...és nem vágyik segítségre...vajon így alakult volna-e az életed? Semmit nem tudunk egymásról. Az életünk jelentős részét éljük le egymás mellett (vagy egymás hiányában), és döbbenten nézünk egy-egy változásra. A lelkünk örök talány.

Kiben mi munkál? Soha nem tudhatjuk meg.

Mindenkinek megvan a maga keresztje. Ismerjük a mondást, de nagyon igaz!  Ez a kereszt azt nyomja leginkább, aki a hátán viszi. Jártam Jeruzsálemben a Keresztúton...Gyermekkoromban a Plebános Atya beszélt róla... Megpróbáltam elképzelni. Eltelt néhány év..És ott voltam! Fantasztikus élmény volt!

Jártam a Genezáreti tó partján...

Voltam az Olajfák hegyén, ahol gyertyát gyújtottam - Anyám nevében.

Jártam Názáretben, majd térdre borultam a Születés Templomában Betlehemben.

A Születés Templomának bejáratát nagyon alacsonyra méretezték. Ezt azután tették, hogy mindenféle vad népek a templomba lovagoltak be, meggyalázva így a szent helyet. Azóta mélyre hajolva lehet csak bejutni a templomba. Vajon mennyi bejáratot kellene ma átszabnunk?

A jászol...az Ezüst Csillag...a JEL. Itt született Jézus!

Most pedig Jakab apostol elé szeretnék állni.
Segíts Uram Utamon!