Elindulok...

A hátizsák kigömbölyödve áll a sarokban. Egy rekesze van már csak nyitva - az utolsó pillanatos dolgoknak. 10 kg körül járok, ebben vannak fogyó dolgok, melyek az idő múlásával átadják energiájukat vagy szolgáltatásukat (csokik, krémek, tusfürdő), és biztosan vannak olyanok is, amelyek egyszerűen ottmaradnak valamelyik zarándokszálláson - tehercsökkentés okán. Meghoztam az első áldozatokat: fényképezőtáska, egy garnitúra akku és adatkábelek biztosan nem jönnek. A fényképező bekerült a hálózsákba - elvégre ő birtokolja a + 0,7 kg-ot -, így kutyakötelessége vigyázni rá :-)
A fényképek gépretöltésén kívül más adatkapcsolatra nem készülök - eldőlt, hogy a technika háttérbe szorul.

A mai éjszakám meglepően jól telt. Átudtam, és a normál rend szerint ébredtem 4 óra után. Azóta viszont hol fázom, hol melegem van. Teljesen felpörögtem, ezerszer átnézem az ellenőrzőlistát - természetesen pillanatnyilag fogalmam sincs, hogy melyik zsákocskát melyik rekeszbe tettem. Persze a használat során ez majd rutinná válik...
Apropo zsákocska: az Auchanban vettem úti tároló zsákokat. Méretük 30x40 ill. 24x30. Zsinóros zárással készültek, nem zörgősek. Ezekre kerültek a jól tapadó, vízhatlan cimkék (köszi Arkangyal!), és feliratozva képeztem egységcsomagokat (EÜ, papucs+szandál, esőkabát...).Így került a hátizsákba, most megpróbáltam valamilyen logika szerint elhelyezni, de a tapasztalatok biztosan átírják kicsit - aztán könnyen kezelhetővé válik a szisztéma.

Az érzékeny búcsú...

Igen ez is eljött. Megvallom, kis tartás van bennem, ami eddig nem volt. Azt gondolom ez természetes. Ugyanakkor ma reggel átgondoltam az elmúlt évemet - a kapcsolataim alakulását.

Sokan, sokféle módon erősítettek elhatározásomban. Szülők és rokonok, barátok és barátnők, szomszédok és ismerősök, iskolatársak és munkatársak, a Caminosok közössége... mind-mind mellettem voltak.

Köszönöm Nektek!