Portomarin

Bevallom ferfiasan tegnap este a szallo elotereben levo gepen probaltam blogolni...na ezert lett olyan amilyen. A gep egy torony (mint egy parkoloora), eleallva(!) lehet irni, mikozben ki-be jar a jonep. Na ez lett belole...

Tegnap este megtapasztalhattam az utolso 100 minden "pozitiv" elmenyet. A szobaban, ahol helyet kaptam, egy francian es harom olaszon kivul csak spanyolok voltak. Este fel kilenkor mp4-el rogzitettem a szobaban tapasztalt hangzavart. A spanyolok kb 1,5-szor gyorsabban beszelnek, mint mi, emellett szinte folyamatos kozlesvagyuk van... Este a fulembe tettem a fulhallgatot, es az elmult evi logisztikabuli zenejet feltekerve probaltam elnyomni a hangzavart. 11 korol csend volt korulottem, igy lekapcsoltam, es elaludtam.
Altalaban a zarandokszallasokon reggel 6 korul indul az elet, fel hetkor szokott villanykapcsolas lenni. Aki hamarabb indul, megprobal nagyon diszkreten keszulodni a sotetben.
Ma "reggel" ot negyvenkor(!), egy spanyol, mintha az iment hagyta volna abba, folyamatos dumaba kezdett, majd kapcsolodott a tobbi is. Villany fel! Ketsegbeesve kerestem meg a szemuvegemet, megneztem az idot, es rajottem, hogy ezek ott folytatjak, ahol tegnap abbahagytak. Na, gondoltam, az en tempomhoz tokeletesen jo a 6:40 addig legalabb kiurul a szoba. Nehany perc mulva furcsa - az elmult idoszakban nem tapasztalt dologra ebredtem: illat, nem szag. Kinyitottam a szemem, es a mellettem levo felso agyas spanyol lany alapozot kent fel.

Csaba! Mar nem csak a tintot adjak kulon penzert Santiagoban...mar sminkelnek is az uton...mive lesz a vilag?


A mai ut "oromgyaloglas" volt. Minden tekintetben konnyen es jol erzem magam.


Beszelnem kell Rola, hat megteszem. A Cruz De Ferro ota lelkem, szivem, emlekeim mind-mind uj viszonyba kerultek. Tegnapelott megneztem az elhozott filmeket. Maskent latom...mashol van.



Kapcsolatok

Sokan sokfelet mondanak  arrol, hogy erre az utra mikent jo eljonni.
Egyedul, tarsasaggal esetleg feleseggel vagy partnerrel. Elozetesen en is osztottam azt a velemenyt, hogy partnerrel tul nagy kihivas, mivel nem ugyanaz a tempo, nem ugyanaz az elmeny - igy akar a kapcsolat rovasara mehet.

Ma delutan - az eddigiektol elteroen - az ebedet jeloltem ki foetkezesnek, es betertem egy poromarini etterembe. Ekozben lettem figyelmes egy parra, akiket latasbol nehany napja ismerek. Szinten itt ebedeltek, de lathatoan tovabbigyekeztek, ma meg menni akartak nehany kilometert.
A ferfi nagyon hasonlit Hugh Grantra - ami valljuk meg nem egy hatranyos dolog -, de a holgy is, ami viszont abszolut nem tunik elonyosnek. Ezen egy darabig elidoztem, mikozben az ebedem elkoltese mellett oket figyeltem.

Ok vegeztek, es keszulni kezdtek. Odakint csendes eso esett, igy ennek megfeleloen csomagoltak. A holgy harom perc alatt menetkesz volt. A ferfi szerencsetlenkedett (miert, mit tegyunk mi a nok nelkul?), mar ketszer eljutott addig, hogy indulhatnak, csak mindig ,maradt valami a kezeben, aminek art az eso...
A holgy turelmesen, mosolyogva es valami foldontuli szeretettel nezett parjara, amikor szukseget erezte  - vigyazva, hogy meg ne bantsa a teremtes koronajat - pici javaslatokat tett, amibol aztan kialakult egy komplett becsomagol ferj, aki ugy mehet ki az esore, hogy semmilyen fontos dolgat nem eri kar.

Revidialom az eredeti elkepzeleseemet. Egy jo kapcsolat boven kibirja a Caminot.

Belul vagyok a 100 km-en. Ha a vilag kerek marad, vasarnap Santiagoba erek, hetfon kimegyek Finisterraba, es kedden este repulok haza. Nem lesz baj. Ma negy hete indultam el. Nem volt ket egymast koveto ejszaka, hogy ugyanott aludtam volna.

Faradt vagyok, de a meg nagy elmenyek varnak ram