Így viszont a legegyszerűbb eljárásnak az tűnik, ha a megmaradt képeket felteszem albumba, ki-ki nézegesse kedvére.
Az elérhetősége a számláló feletti linkre kattintva aktivizálódik.
Az Út végén
Vagyunk néhányan (már ami a világ népességéhez viszonyított arányt jelzi), akik úgy érezzük: be kell járni egy másik utat is, ami fizikailag is jól behatárolható - ez az út az
EL CAMINO
Jók a képek. Jól esett nézni őket, felidézni az emlékeket. Én is csináltam egy képet, talán ugyanazon kirakatban parádézá rákokról, s pont így sikerült. Jó volt átérezni az óceán parti hangulatot. Volt néhány kellemes percem.
VálaszTörlésMicsoda csend! Ha valaki végig ment, azt már hagyjuk nyugodtan? Ne bombázzuk kérdéseinkkel, ne mondjunk véleményt teljesítményéről, ne dicsérjük a képeket, ne foglalkozzunk a hazatért zarándokkal?
VálaszTörlésSzerintem a válasz egyértelmű. A követők nem csak az Úton kellenek, hanem a mindennapokban is, hisz egész életünk egy út.
De! Bizony meg maradtak kerdesek es keresek!
VálaszTörlésCsak vartunk egy kicsit, hogy legyen ido vegiggondolni,elrendezni a tortenteket, visszaterni a hazai kornyezetbe, unokazni, gyerekekel megbeszelni az ut azon reszeit, amit a rovid blogbejegyzesben nem lehet leirni.Bizony am! Leirni! Szerintem mindenki azt varja, (az ut felenel mar beirtam),hogy valamilyen formaban irasba foglalva megegyszer vegigvezess minket az Uton! Es nem utolso sorban a Kalapod! Legyszives tedd kozze a kalapod beszerzesi forrasat! Oszt jon a tobbi is!udv: Jozsef