Tudom, hogy megváltoztam. Ez az út nem múlik el senkiben nyomtalanul. Sok élményem van, sok érzés - amiről menetközben nem tudtam eldönteni, hogy csak múló, vagy maradandó - véglegesen befolyásolja gondolkodásomat, és ezen keresztül az életemet. Sok, meghatározó változás részese vagyok, de határozottan tudom a helyem és tudatosan tervezem a jövőmet.
A 800 km alatt valamivel tökéletesen tisztában lettem: erős akaratom van, lelki hátterem stabil, fizikailag erős vagyok. A szunnyadó hit erőre kapott. Már nem válaszolnék az esetleges hitbéli kérdésre azzal a sztereotípiával, hogy " a magam módján". Hiszek és jó hinni. Nevezd bárminek vagy bárkinek a hit tárgyát vagy személyét...ha hiszel, akkor ugyanazt gondoljuk. És még egy érzés: vállalni, hogy hiszek! Nekem természetessé vált. Így jó!
Elkezdtem összegezni (statisztikailag is) az utat. A fotók feliratozását is szép lassan elkezdtem. Valamiféle nagy útzáró (remélem, hogy nem blogzáró) postot tervezek, kis türelmet kérek.
Megyek-e még a Caminora? Ma egyértelműen úgy érzem, hogy nem! Ennek egyetlen oka van: ez az út nekem akkora élményt jelentett, hogy sem egy másik út zarándoklásával, sem ugyanezen út ismételt végigjárásával nem szeretném befolyásolni ezt a felülmúlhatatlan érzést.
Hogyan tovább? Sokmindenen gondolkodom, de valami már fixen megragadt bennem: van egy út, a Mátraverebélyt Máriacellel összekötő 760 kilométeres Via Margaritarum. Ez a Gyöngyök Útja.
A jelzése:
Az út pedig itt látható (klikk a nagyobb képért):
A honlap elérhetősége: http://viamargaritarum.info/
Akár még azt is el tudom képzelni, hogy a következő évben Veletek közösen vágjunk neki (egy-kettő vagy három ütemben) a távnak.
Készítem az összegzést, de előzetesen Józsefnek a kalapomról: a Decathlonban vettem, angol impregnált lovaglókalap. Nagyon jó volt napon, esőben. Szeretem és örömmel tekintek rá a szobámban...tudom, hogy mindig segített.
Buen Camino az úton levőknek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése